A szellemi terrorizmus mezsgyéin
Háborúban élünk – csaták nélkül.
Embereket lőnek le az utcán, de nem látunk katonákat. Nem jelennek meg
hadseregek, sem tankok, mégis: van, ahol több ezer ember pusztul el. Néhány
pillanat alatt, egy-két ember
terrorista cselekedetének áldozatává
válva. A világ legerősebb országának fővárosában, annak mindaddig az átlagosnál
biztonságosabbnak mondott negyedében, az emberek hónapokig éltek rettegésben.
Mert egy ismeretlen terrorista tizenhárom embert sebesített meg; közülük tízen
meg is haltak. A fontosabb épületeket már úgy védik, mintha egy háború kellős
közepén, a frontvonal szívében állnának. Egy-egy repülőgép eltérítésével, egy
színházi előadás látogatóinak túszul ejtésével, teherautók segítségével
végrehajtott öngyilkos merényletekkel, népszerű, világhírű szórakozóhelyek
elleni pokolgép-támadással majd minden nap megdöbbenésbe és félelembe
taszítanak bennünket. De a terrorizmus azáltal is fokozódik, hogy bárki,
bármikor kaphat olyan küldeményt, amelyből – amikor felbontja azt – ártatlannak
látszó fehér por száll a kezére, az arcára. De az a por – mérgező. Belégzése
gyors halált okozhat. És csak a címzettet ismerjük – a feladó kiléte ismeretlen
marad. Ő az ismeretlen terrorista.
És bármely órában megtörténhet az, ami ennél kevesebbnek tűnik. Hogy egy ismeretlen telefonáló arra figyelmezteti valamely repülőgép pilótáját: bombát helyezett el a csomagtérben. Vagy egy színházba, iskolába, közhivatalba érkezik ugyanilyen tartalmú telefonhívás. És megjelenik a rettegés, a halálfélelem. A pilóta kényszerleszállást hajt végre szorongva a legközelebbi repülőtéren; a színházat, iskolát, közhivatalt kiürítik; majd órákon át hivatásos félelem-eloszlatók vizsgálják a repülőgépet, kutatják át az épületeket. S szinte hiábavaló, hogy nem találnak bombát; az érintettekbe, az emberekbe, tartósan beköltözik a rettegés. Aggódva fekszenek le, és aggódva indulnak másnap is a munkahelyükre. Abban a tudatban élnek, hogy a terrorizmus célpontjaivá váltak békésnek gondolt otthonaik, munkahelyeik; s immáron a terrorizmustól rettegve élnek minden pillanatban.
Nem a világháborútól kell félnünk. Hanem a terrorizmustól. Mert a nagyhatalmak (Egyesült Államok, Kína, Anglia, Franciaország, Japán, Németország) nem fognak egymás ellen háborút indítani. Az viszont nagy kérdéssé vált, hogy képesek-e együtt, össze fogva is vereséget mérni a terrorizmusra…
S miközben ez a kérdés égetővé vált; talán már minden emberben megfogalmazódott; foglalkoznunk kell egy másik veszedelemmel is. A szellemi terrorizmussal. Azzal, ami a közéletben, a sajtóban, az írott és elektronikus médiában tombol. Azzal a szellemi terrorizmussal, amely hadat visel az igazság elhangzása, hangjának felerősödése ellen. Azzal a terrorizmussal, amely minden politikai rendszerben jelen van, de minden rendszerben másképp nyilatkozik meg. A fasizmus és a kommunizmus, az egy tőről fakadó emberirtások borzalmas körülményeinek idején az igazság szinte soha el sem hangozhatott. De ha mégis akadtak merész és bátor emberek, olyanok, akik felemelték szavukat az igazság mellett – azok szabadságukat és életüket áldozták fel. Mert a diktatúrák nem válogattak kemény eszközeikben. Mind a fasizmusban, mind a kommunizmusban – mint ahogyan minden elnyomó rendszerben – a hatalom szava volt az igazság. Legyen az bármilyen égbe kiáltó hazugság… És ezért az elnyomó rendszerekben, különösképpen a kommunista struktúrában, az emberek gondolatvilágát és egyéniségét zavar hatotta át. Alapvető személyiségi zavart okozott bennük az: tudomásul kellett venniük az igazság lábbal tiprását, hiszen szólniuk az ellen – kevesek kivételével – szinte lehetetlen volt. De milyen világban élünk – ma?
A szellemi terrorizmus egészen másfajta megjelenési formáját kellett megtapasztalnunk. Az írott sajtóban, a rádióban, a televízióban a félrevezetés, a szándékos megtévesztés módszere tombol. A tények, az igazság közlése helyett a szerkesztők és a riporterek elhallgatják azokat, tudatosan vezetve félre a hallgatókat, nézőket, olvasókat. És mondjuk ki őszintén: az igazság elhallgatása, a tények tudatos elferdítése nem más, mint szellemi terrorizmus.
A megtestesült szellemi terrorizmus.
Már nem csupán egyszerű elfogultságról kell beszélnünk ennek kapcsán, amely akár megérthető, elviselhető cselekedet, hanem olyan – tudatos – megtévesztésről, amely gyengíti a demokráciát, aláássa a társadalmi békét, és mind e közben tudatosan, következetesen gyengíti, elszigeteli, majd végképp megszünteti az igazságot, az igazságba vetett hit erejét. Óriási károkat okozva… Szándékosan, előre megfontolt szándékkal és céllal vezeti félre a polgárokat: az értékeket semmisnek tekinti, az értékteleneket pedig feldicséri. A fontos, a népünket komolyan érdeklő és érintő eseményekről nem szól, vagy azokat a valóságtól eltérően mutatja be. Az építő szellemű, tehetséges emberekről hallgat, de a gyengéket és az alkalmatlanokat kiemeli – így közéletünk erkölcsi súlyát is gyengíti, társadalmunkat megfertőzi. A Kádár-rendszerből itt maradt, de annak szellemiségét – amennyiben azt szellemiségnek lehet nevezni… - árasztó hírszerkesztők idegenként élnek a demokráciában. Nem tudják megszokni az igazságot, a tények megfellebbezhetetlen szavát, hiszen ifjúságuk hazugságban telt, egyéniségük a hazugságok elfogadása által alakult ki; s ezt ők már magukkal viszik a sírba. De cinizmusukat előtte még átadják a hazugságok könnyebb kenyerét választó tanítványaiknak…
Nagyon sajnálatos az, hogy a hírszolgálat nem tudott megszabadulni az ilyen mentalitású emberektől. Pedig kitetszik valódi énjük: olyan könnyedén öntik a gyanúsítást, a rágalmazást, és olyan kiismerhetően árad belőlük a gyűlölet a demokratizmus vívmányai és a nemzeti értékek iránt. Tevékenységük gátat vet annak, hogy hazánkban tárgyilagosságra, tényekre, igazságra alapuló hírszolgáltatás működjön. Lehetetlenné teszi azt, hogy az emberek méltóságát és jogait megbecsülve együtt, közösen építsük, építhessük az Európai Unió felé vezető utat. A szellemi terroristák osztják ketté az országot. Még mindig, akarva-akaratlanul, azt a kommunista rendszert képviselik, amelyben az igazságnak nem volt szerepe. Csak a féktelenül tomboló hazugság-özönnek. De a szellemi terroristák mérhetetlen bűnt követnek el azzal is, hogy megfertőzik az állampolgárok tájékozottságát. A helyestől, a jótól elzárják őket; megfosztják énüket attól, hogy támogathassák az értékeket, segíthessék a kiválókat, növelhessék az ország erejét. Ők, a szellemi terroristák, az ország kettéosztottságának súlyos felelősségét viselik.
Abban az országban, amelyben az ifjúság, a polgárok, a nemzet részei a nemzeti és erkölcsi kérdések, a hit bizonyosságai, a keresztény értékek állandósultságai helyett folyamatosan szellemi hulladékokról hallanak; azok percnyi múlandóságait követtetik velük - abban az országban a nemzet népességgé válik. S ez a népesség nem csupán a fejlődésben marad le, de hiányozni fog életéből az az egymást segítő szellemiség is, amely nélkül a huszonegyedik század nagy problémáit sem a nagyvilágban, de különösen hazánkban – nem lehet megoldani.
Mindannyiunk kötelessége tehát a szellemi terrorizmus elleni harcban részt venni; a szellemi terroristákat az élet minden területéről kiszorítani. A harmadik évezred hazánk és népünk, nemzetünk fejlődését, erősítését teljesítse ki.
Ne váljon, ne válhasson a politikai és szellemi terroristák munkaterületévé.
Dr. Varga László
