2003. április 21. hétfő 10:25
GONDOLKODJUNK AZ ETIKÁRÓL
Dr. Surján László
III.
RészA Veszprémi Érseki Hittudományi Egyetem etika továbbképző előadásokat tart pedagógusok számára. Az alábbiak ezen tanfolyamon elhangzott előadásaim alapján készültek.
Az etikus gondolkodásra mindannyiunknak szüksége van. Csalódni fognak azok, akik e néhány részből álló sorozattól a teljességet várják. Nem egy teljes tanfolyam anyagáról van szó, hanem csak egy előadásról a többszerzős, több előadós képzésből. Ha valakinek így is megragadja a képzeletét és elgondolkodik az alábbiakon, már nem dolgoztam feleslegesen.
3. Jó lét és jól-lét
Az embertársaink iránt érzett felelősség gyakorta csak a választások előtt tör ki a pártokon. Tény, hogy nincs egyetlen olyan politikai erő sem Európában, amely nyíltan megtagadná a segítséget a rászorulóktól. Ugyanakkor mély felfogásbeli eltérések léteznek a különféle politikai filozófiák között. A szocialisták az államtól többet várnak, mint mások, s az egyes emberek megélhetését szerintük a törvényeknek garantálni kell, függetlenül attól, hogy a polgárok mit tesznek meg saját maguk érdekében. A liberálisok szerint mindenki elsősorban önmagáért felelős, s csak a valóban rászorultak, az önmagukról gondoskodni képtelenek igényelhetnek a többiektől segítséget, bár ez is inkább a politikai kényszer következménye, mint a politikai eszmékből fakadó elhatározás. Az úgynevezett centrumpártok, kereszténydemokraták, polgáriak a két véglet között középen állnak. Átérzik a többi ember iránti felelősséget de mindenkitől elvárják: tegye meg, amire képes.
Ebből következik, hogy a szociálpolitikák országról országra és kormányról kormányra változnak, s tág tere marad a jogszerű ellátáson túl az önkéntes adakozásnak és így az etikai megfontolásoknak is. A szociális helyzet túlmutat önmagán. Közismert, hogy a szegénység körében nagyobb a halandóság, több a betegség, mint a tehetősebbeknél. Az okok szerteágazóak: táplálkozás, életmód, gyorsabb orvoshoz fordulás, nagyobb készség a megelőzésre stb. Érthető, hogy a szociális jólét fogalma bekerült az egészség fogalmának meghatározásába is.[xx]
Wellness. Mostanában sokat lehet hallani, olvasni erről az újkeletű kifejezésről, mely szabad fordításban a „jól-lét” jelentéssel bír, a valóságban azonban válasz korunk stresszel, rohanással, mesterséges élelmiszer-kiegészítőkkel, silány ételekkel teli, azonban mozgás-, és örömszegény életünkre. A wellness hozzásegíti ahhoz, hogy „egészségesebb, karcsúbb, boldogabb” lehessünk, vagy csak egész egyszerűen jól érezzük magunkat a bőrünkben, mivel a wellness, ellentétben a többi egészségmegőrző programmal, az embert egységként szemléli. Ennek ma már piacosodott kínálata is van.[xxi] Ugyanakkor a két fogalom szemben is állhat egymással: míg egyesek saját egészségük érdekében igénybe veszik a jól-létet kínáló szolgáltatásokat, másoknak a minimálisan elvárható jólét sincs biztosítva. Az ellentétet feloldhatja az adózás: ha a jól-létre fordított kiadások adótartalma növeli az államnak a jólétre fordítható összegeit, nem kell különösebb etikai problémafelvetéssel élni. Fennmarad persze a kérdés, mi a forrása annak a jövedelemnek, amely a jól-létet biztosítja a tehetőseknek. Mivel az adócsalás sok országban kifizetődőbb, mint a törvényesség, sok olyan jövedelem forog, amely mögött nincs meg a minimálisan elvárható társadalmi szolidaritás. Ugyanakkor azt is látni kell, hogy a jól-lét egyben megelőzés is, tehát állami kiadást csökkentő tényező, ezért legalább bizonyos elemeihez minden állampolgárnak hozzá kellene férnie.
Munkaidő – Szabadidő
Ha végig gondoljuk, hogy mi mindenre kellett eleinknek időt fordítani, arra a következtetésre juthatunk, hogy nekünk időmilliomosnak kellene lennünk. Azok vagyunk-e? A kérdés költői: egyre kevesebb időnk van, egyre többet rohanunk. Közben nem vesszük talán észre, mi minden felesleges foglal le. Felesleges sőt káros.[xxii]
A technika áldásait is érdemes alaposan szemügyre vennünk. „Első pillantásra úgy tetszik: a technika elsődleges feladata az, hogy megkönnyítse a létfenntartásért dolgozó és a lehetőségei tágítására törekvő ember életét. Amikor egy-egy gépet önmagában figyelünk meg, könnyű észrevennünk, hogy a technika valóban ezt a célt szolgálja - egy számítógép például másodpercek alatt végzi el azt a műveletsort, amelyhez a tisztviselőknek vagy akár a matematikusoknak is nagyon sok időre lenne szükségük, ha egyáltalán képesek lennének megoldani a feladatot.
Ha azonban egész társadalmakra tekintünk, már sokkal nehezebb meggyőznünk magunkat ennek az egyszerű állításnak az igazáról. Amikor először utaztam be a világot, gazdag és szegény országokat egyaránt megfigyelhettem, és kísértést éreztem, hogy a közgazdaságtan első törvényét az alábbi módon határozzam meg: „A társadalom tényleges szabad ideje fordítottan aránylik az emberek helyett dolgozó gépek számához." Talán jó ötlet lenne a közgazdaságtan professzorai számára, hogy vizsgakérdéseik között ezt az állítást is kidolgoztassák diákjaikkal.
Akárhogy is, a bizonyítékok nagyon meggyőzőek. Ha a komótos Angliából, mondjuk, Németországba vagy az Egyesült Államokba utazik valaki, azt látja, hogy az emberek túlterheltek. Ha viszont olyan országba utazunk, mint Burma, amely az országok fejlettségi rangsorában meglehetősen hátul helyezkedik el, úgy találjuk, hogy az embereknek hihetetlenül sok ráérő idejük van, amellyel valóban maguk rendelkeznek. Minthogy sokkal kevesebb helyettük dolgozó gépet használnak, természetesen kevesebbet „végeznek", mint mi; de ez más kérdés. Az a tény azonban vitathatatlan, hogy a létfenntartás terhe sokkal kevésbé nyomja a vállukat, mint a miénket.” Ezek a gondolatok Fritz Schumacher: Emberarcú technika című írásából valók.[xxiii]
A szabadidő fogalmával kapcsolatban egyszerre állítható, hogy az embernek soha nincs szabad ideje és az is, hogy csak szabadidőnk van. Ez a megállapítás azokra vonatkozik, akik szerint az embernek el kell számolnia az életével. Ha a szabadidőt olyannak tekintjük, amelynek eltöltésének nincs semmiféle következménye, tehát nem tudunk rosszul dönteni, akkor a keresztény felfogás szerint ilyen időnk nincs: minden pillanatért felelősek vagyunk. Az érem másik oldala, hogy az időnk eltöltésének módjáról magunk határozunk. Még akkor is így van, ha például a munkahelyen mások jelölik ki feladatainkat. Mindenki megtapasztalhatja, hogy egyik nap jobban, másiknak kevésbé megy a munka, és ha alaposan végig gondolja, hogy ennek mi az oka, rá kell jönnie, hogy saját hangulata, hozzáállása a helyzet kulcsa. Bár mikor dönthetünk rosszul és jól, a döntés a miénk – és persze a következmények is. Ha ezt a döntési szabadságot tekintjük, minden időnk szabad idő.
Az alábbi – emailen terjedő gondolatsor jól mutatja, hogy miről is van szó:
Legyen egy bankszámlád, amelyre minden reggel 86. 400 forint kerül! De ez a szabadon elkölthető pénz nem tehető el másnapra. Minden este lenullázódik, akármennyit is használsz fel a nap folyamán.
Hát akkor mit lehet tenni? Természetesen - használd fel MINDET!
Mindannyiunknak van egy ilyen bankja. Ez az IDÕ.
Minden reggel 86.400 másodperccel gazdagabbak vagyunk. Minden este lenullázódik, elvész, akármennyit is használtunk fel céljaink eléréséhez.
Soha nem marad egyensúlyban. Soha nem lesz több, egy másodperccel sem. Minden új nap új számlát nyit nekünk, és minden új este újra felégeti a maradékot.
Ha elmulasztod felhasználni, az aznapi betéted értéke elvész. Soha nem kapod vissza. Nem íródik jóvá másnap. A jelenben kell élned - a mai betétet használva. Befektetni, hogy a lehető legtöbbet tudj vásárolni.
Hogy megértsd, mennyit ér egy év, kérdezd meg a diákot, akinek ismételni kell.
Hogy megértsd, mennyit ér egy hónap, kérdezd meg az édesanyát, aki koraszülöttet hozott a világra.
Hogy megértsd, mennyit ér egy hét, kérdezd meg a hetilap szerkesztőjét.
Hogy megértsd, mennyit ér egy óra, kérdezd meg a szerelmest, aki a találkozóra vár.
Hogy megértsd, mennyit ér egy perc, kérdezd meg az utast, aki lekéste a vonatot.
Hogy megértsd, mennyit ér egy másodperc, kérdezd meg az autóst, aki nem tudta elkerülni a balesetet.
Hogy megértsd, mennyit ér egy tizedmásodperc, kérdezd meg a sportolót, aki ezüst érmet nyert az Olimpián.
Minden pillanat kincs, ami a tiéd, és becsüld meg jobban, mert megoszthatod valakivel, akivel tökéletesen elköltheted. És emlékezz, hogy az idő senkire sem vár.
A Tegnap történelem.
A Holnap rejtelem.
A Ma ajándék.
Gondolkodj el: hogyan töltötted a mai napot?
Szórakozás
Sokan a szórakozásra fordítható időt tartják a számukra legfontosabbnak, ha tetszik az életük értelmének. Csak ebben találnak örömöt. Eközben korunk emberének szórakozásai egyre sivárabbak és mesterkéltebbek. Egyre kevesebb a társas öröm, még a sokezres rendezvényeken is elmagányosodott emberek egymásmellettiségét látjuk, nem közös együttlétét. Pedig az ember természetéből fakadóan a szórakozás csakúgy mint az ünnep nem magános dolog.
[xx] Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) közismert meghatározásával kapcsolatban érdemes elolvasni az alábbiakat: http://www.gallup.hu/olef/eumonitor.html
[xxi] Példaként és nem reklámozási célból, egy hivatkozás: (http://www.bpsportiroda.hu/tours/wellness/main.html )
[xxii] Örvendetes, hogy épp fiatalok részéről olvasható egy nagyon világos felvetés és értékelés. Reméljük az új generáció okosabb lesz, mint mi vagyunk! http://www.kmdsz.ro/old/campus/ix/campus9/libikoka.html
[xxiii] A tanulmány letölthető a következő helyről: http://bocs.hu/eletharm/idoer/mi-08.htm
