2003. április 18. péntek 00:04
Athénról vajdasági szemmel
Áder János a rendelkezésére álló athéni meghívót egy határon túli magyarnak ajánlotta fel. Miként is éreznek, a most kimaradók?
Magyarok esélye
Mindenképpen Géza fejedelem volt az első,
aki tudatos elszántsággal vélte úgy, a magyarság helye az európai térségben
van, mert ott maradhat fönn. Ezen elképzelés első megvalósítója István király
volt. Történelmünk lapjai aztán igencsak forgandóak. Gyarapodás, "három tenger
mosta" ország, majd érzékeny vérveszteségek, behódoltság, elbukó
szabadságharcok. A XIX. század második fele meghozza a valódi gazdasági
fellendülést, a polgárosodást, s a sorvasztó világháborúk sem olthatták ki a
nyugati eszményt. A rendszerváltás révén már kéznyújtásnyira az áhított
integráció, de erre is több mint tíz évet kellett várni. Az egyeztetések és
határidő-módosítások nyomán a mai athéni csatlakozási szerződés aláírásával
Magyarország egyik legfontosabb történelmi dátumát jegyezheti -- a közakarat
kiteljesülését. Az ország olyan esélyt kapott, amely eleve meghatározza XXI.
századi létét, életminőségének javulását, kultúrájának és nyelvének
elismertségét.
Az ország esélyt kapott tehát, a nemzet egésze azonban még nem. A
szlovéniai és szlovákiai magyar honfitársak 2004. május elsejével szintén
uniós állampolgárokká válnak, a romániai (s talán a horvátországi) magyarok
2007-ben reménykedhetnek. A vajdasági magyarságot egy ennél későbbi időpont
sarkallhat, míg a Kárpátalján élő százötvenezres nemzetrész sorsa teljességgel
bizonytalan. Mindez újabb kihívást, feladatok sorát jelenti, hogy a közös öröm
teljes legyen. Az "előőrsök" azonban elindultak, s bizonyára "helyet
csinálnak" az ezúttal kimaradottak számára is. Történelmi léptékekben mérve ez
talán percnyi idő. Annak súlyát azonban addig mindenki viseli. Tegyük meg a
mai napot mindazonáltal -- minden kételytől és kérdőjeltől mentesen -- igazi
ünnepnek. Mert arra a nemzet egésze rászolgált.
