2003. április 02. szerda 22:09
Üres szólamok, sületlenségek – kongresszust tartott az MSZP
Az MSZP hét végi kétnapos, tisztújító kongresszusára nemcsak a párttagok készültek, hanem a balliberális „médiaértelmiség” is: beharangozásként több kommentár, vezércikk született és jelent meg a sajtóban. Ezeknek az írásoknak a szerzői gyakran – esetenként meglepően élesen – bírálták a pártot, és főként Medgyessy Péter miniszterelnököt. A pártot belső megosztottsággal, bizonytalansággal, a stratégiai célok hiányával, a kormányfőt pedig koncepciótlansággal, döntésképtelenséggel vádolták. Az MSZP-hez közel álló értelmiség már miniszterelnök-jelöltségétől fogva nem kedveli Medgyessyt. Talán a politikustól elvárható taktikai képességeket hiányolják nála (lásd Horn „róka”-természetét), nem is alaptalanul, s az értelmiségi adottságokat is hiába keresnék benne. Lehetséges az is, hogy Medgyessy, mint vagyoni helyzetét tekintve „felülről jött”, dúsgazdag bankár irritálja őket.
A lezajlott kongresszustól nem lettek sem okosabbak, sem nyugodtabbak a párttól sokat váró – és részben tőle függő – értelmiségiek. Stratégiai célok nem kerültek nyilvánosságra (ehelyett bizottságok születtek ilyenek kidolgozására), s a párt belső egysége sem lett meggyőzőbb, ennek megfelelően a két napról szóló tudósítások általában elfértek egy fél újságoldalon. Míg a kritikusok a miniszterelnök „elpolitizálódottságát” tették szóvá, s hiányoltak a kormányból valakit, aki „a közgazdasági racionalitást keményen képviselné”, Horn Gyula éppen egy „szűk gazdasági-vezető pénzügyi kör” túlzott befolyását tette szóvá. Persze ő egykoron rövid úton menesztette a kormányból ennek a körnek az emberét, Bokros Lajost, viszont behozta helyette a másikat, Medgyessyt – akit azonban most nem lehet meneszteni, hiszen ő a miniszterelnök.
Medgyessy beszédében kétségtelenül nagyot alkotott a maga műfajában, amikor (a Népszabadság hétfői számából vett idézet szerint) a következőket mondotta: „a köztársaság eszméje összeköti a tízmilliós nemzetet a tizenötmilliós magyarsággal”, valamint hogy „a köztársaság mindannyiunké, én pedig a köztársaság alattvalója vagyok”. Aki ismeri Karinthytól a „Kiszera méra bávatag”-ot, annak számára ismerősen cseng a szöveg: mintha magyarul lenne, mégsincs semmi értelme. A „nemzet” fogalmába ugyanis – a közös nyelv, kultúra, történelmi hagyományok alapján – a szomszédos országokban élő magyarságot is beleértjük, a nemzet tehát nem tíz, hanem tizenöt milliós. A köztársaság határai viszont nem összekötik, hanem éppenséggel elválasztják a belül lévő tíztől a kívül rekedt ötmillió magyart, az tehát örök rejtély marad, hogy a köztársaság eszméje hogyan kötheti össze a tizet a tizenötmillióval. Nehéz rájönni, hogy Medgyessy mit érthet köztársaság alatt, hiszen ebben az államformában az általános felfogás szerint nem alattvalók, hanem polgárok vannak… Ennyi sületlenséget összehordani rövid néhány mondaton belül: ehhez kétségtelenül különös képességek kellenek.
A „balliberális értelmiség” félelme persze jogos. Az MSZP támogatottsága a közvélemény-kutatások szerint – hol gyorsabban, hol lassabban, de folyamatosan – csökken, pedig egy újabb, drasztikus Bokros-csomag bevezetésére (a párt holdudvarába, vagy inkább a „szűk gazdasági-vezető pénzügyi körhöz” tartozó közgazdászok tanácsain ellenére) nem került sor. A „baloldali” értelmiség az egykori állampárti vagyonból, „kapcsolati tőkéből” származó, a monopolizált sajtó által védett, kivételezett, a versenytársakat kirekesztő helyzetét véglegesen elvesztheti, ha az MSZP ismét kiesik a hatalomból. Persze a soron következő választásokig – éppen ezért – még sok víz fog lefolyni a Dunán, s ha eljön az idő, a „baloldali” sajtóban el fognak halkulni a kritikus hangok. A választási kampánystáb találékonyságát pedig kár lenne lebecsülni…
Bonifert Donát
