2003. július 01. kedd 23:25
Torzít a tükör
Sajátos csúsztatásokra adott alkalmat a Népszabadságnak, hogy interjút készített Boross Péterrel. Olvasóink többnyire tudják, hogy az újságírói konyhanyelv leadnak vagy kopfnak nevezi azt a kis összefoglalót, amely a cikkek elején, eltérő írásmóddal összefoglalja a mondanivaló lényegét, illetve felhívja a cikkre a figyelmet.
A Népszabadság június 30-án megjelent számában a Magyar Tükör rovatban Tóth Ákosnak a volt miniszterelnökkel készült interjúját lehet olvashatni.
Az a bizonyos felvezető a következő:
"Boross Péter volt miniszterelnök a megye-régió vita kapcsán a lapunknak adott interjúban azt fogalmazza meg: súlyos hiba lenne eltekinteni a hagyományoktól. Miként annak is roppant veszélyei lennének, ha a Fidesz vezette jobboldal bedarálná a Magyar Demokrata Fórumot. Kifejti: a mai társadalmi-politikai viszonyok hasonlatosak a Trianon utáni időszakéhoz. De a jobboldalnak tudnia kell, kivel parolázhat és kivel nem."
Az interjú egyébként szinte kizárólag a megye-régió viszonyról, ehhez kapcsolódva a járásokról szól. A "bedarálná" kifejezés vagy annak valamiféle szinonimája nem fordul elő benne.
Az érdeklődő olvasóknak figyelmébe ajánljuk az egész interjút. A Népszabadság csúsztatásának megértéséhez viszont elég a cikk végét idézni, ahol pártpolitikai kérdések jönnek elő:
"Az 1900-as évek első évtizedének zűrzavaros korszakában érzem magam, a hevületek, az érzelmek elnyomnak mindent…
Mióta érzi ezt?
Azt kell mondanom, hogy a rendszerváltoztatás óta, bár kétségtelen, hogy az utóbbi években ez a fajta felhevültség mindenképpen nagyobb, mint korábban. Azért beszélek a múlt század elejéről, mert, ugye akkor valamiféle nagyon erőteljes politikai züllöttség uralkodott. A magyar józanság, a Tisza István nevéhez fűződő mentalitás két szélsőség közé szorult.
A „beszoruló józanság” volna az MDF?
Igen. Az MDF őrzi a józanságát, karakterisztikus, határozott vezetője van Dávid Ibolya személyében, aki érzi, hogy mit követel a józanság. De hát e pillanatban nincs túl jó helyzetben ez a tulajdonság. Én a magyar józanságban bízom. Abban, hogy megértik az emberek: ez a rengeteg hejehuja az országban, az a rendkívül sok kártékony, a történelmi és politikai ismeretek hiányából adódó mondat, az, hogy a pártok kölcsönösen ütik-verik egymást, nem vezet semmi jóra. Ilyen viszonyok között persze jóval kevesebb a higgadt érvelésre nyitott fül, mint az indulatszavakéra. De hangsúlyozom: nem tudok jósolni.
Egy dolgot azért bizonyosan tud, mégpedig azt, hogy az MSZP-vel soha nem…
Mindenki abban a klubban érzi jól magát, ahol hasonszőrűek vannak. Persze: én is tudom, hogy vannak a szocialisták között más típusú emberek, de…. Hiszem, hogy nem kell koalícióra menni, de az igazán fontos kérdésekben meg kell egyezni. Az MSZP és az MDF – két különböző vallás. És nem lehet megkérdezni egy reformátustól, hogy miért nem katolikus. Az ember tartozik egy vonulathoz, egy eszmerendszerhez, egy történelmi felfogáshoz, társasági viselkedési normákhoz, bizonyos etikai alapokhoz.
Az SZDSZ annak idején túl tudta magát tenni ezeken az elveken az ország irányíthatósága érdekében.
Az SZDSZ csak pozíciót akar. Nincsenek elvei.
A Fideszt sem lehet azzal meggyanúsítani, hogy túlzottan következetes az elveiben.
Már miért ne? Egyébként a Fidesz-szel sajnos nem ez a gond.
Hát micsoda?
A nemzetépítő magyar jobboldaliság jó hagyománya, hogy tudja, kivel parolázhat és kivel nem. Politikatörténeti ismeret nélkül ez nem megy. Persze az improvizációra való hajlam is korlátozásra szorul."
Mindezt a Szövetség és a Fórum közeli tárgyalása előtt. Mindenki láthatja: a Népszabadság nem közvetíti a gondolatokat, hanem beülteti az emberek fejébe. Hiszen a baloldal számára nincs nagyobb veszély, mint egy hatékony jobboldali összefogás.
