2003. május 06. kedd 09:47
Gyermekek mentik át a csángó kultúrát
Az öregek lassan kihalnak, a középkorúak vegyes, román—magyar kultúrán nevelkedtek, gyakran vegyes házasságban élnek, a román tannyelvű iskolán felnövő gyermekek tekintetében pedig nem kérdés, mit tartanak sajátjuknak. Amit ellenben az állam ezeknek a gyermekeknek nem ad meg, azt civil csángószervezetek igyekeznek pótolni.
Ennek egyik igen eredményes példája a magyar oktatási program néhány moldvai csángó faluban, melynek a magyar nyelv és irodalom tanítása mellett célja megtanítani a csángó gyermekeket arra, hogyan becsüljék meg saját kultúrájukat, hagyományaikat.
A pusztinai, lészpedi és somoskai gyermekek részvétele a Szent György-napokon ezért (is) mutat túl egy színpadi fellépésen, jelenlétük jelzés értékű — õk is a magyar nemzeti közösséghez tartoznak, s ezt ma már nem csak mi tartjuk így róluk, örvendetes, hogy a legifjabbak ebben a hitben és érzésben nevelkednek. A városnapok vásári színpadán fellépő pusztinai gyermekek, Nyisztor Ilona és Ségerc Ferenc tanítványai tegnap azzal a meggyőződéssel énekeltek és furulyáztak, hogy õk nem lógnak ki a sorból, ide tartoznak, közénk valók.
Ebben a hitben erősítette őket az a közvetlenség, ahogyan a nézők/hallgatók később bekapcsolódtak a Háromszék Néptáncegyüttes csángó táncot bemutató és tanító programjába. S mert e hét elejétől a Ségerc Ferenc által szervezett sepsiszentgyörgyi tánctábor keretében megszokták már a várost, ismerkedtek Szentgyörgy utcáival, lakóival, a városnapok csángó előadóit nem kell vendégeknek tekintenünk, különösen nem a pusztinaiakat, akik a hagyományos csángó napok révén egy kicsit otthonosabbak a jelen lévő lészpedieknél és somoskaiaknál. Ők itt jól érzik magukat, fogadjuk mi is őket barátsággal és testvéri szeretettel.
Fekete Réka
(3szék)
