2003. április 17. csütörtök 23:19
Levél Déváról
Kedves Testvér!
Isten kegyelméből, mi itt Déván nem elmélkedjük a nagy hét eseményeit,
hanem a különféle állami hatóságok aktív közreműködésével járjuk a magunk
keresztútját.
1993-tól minden állami engedély nélkül neveltük az Isten által ránk bízott
gyerekeket.
1998-ban lehetővé vált, hogy a megyei gyermekvédelmi központtal szerződést
kössünk, és akkor egy elég jelentékeny összeget kb. 400. 000 lejt adtak
egy-egy gyerek nevelésére. Elfogadták, hogy mivel a Katolikus egyház
intézménye egész Erdély területéről fogadhatunk be gyerekeket.
Sajnos nálunk minden változik, homokra épül a román gyermekvédelem, mert
átlátható, parlament által elfogadott törvények híján, mindenféle belső
utasításokat kapnak az "illetékesek", melyek alapján a gyerekeket, mint valami
csomagokat teszik, veszik.
Tapasztalatom alapján állíthatom, hogy folyamatosan szaporodik az utca
gyerekek száma, analfabéta tizen éves lányok szülik második, harmadik
gyereküket a koldulásra. Ugyan az elkeseredett, végtelen nyomor, amely
jellemezte a kilencvenes években, az állami intézetekben élő gyermekeket, ma a
családjaik romjaiban vegetáló gyermekek mindennapjai. Elképzelhetetlen
hidegben, nyomorban telik el nagyon sok jobbra érdemes gyermeknek a
gyermekkora, anélkül, hogy valaki is rájuk nyitná az ajtót.
Mindenütt folyik a privatizálás, de a gyermekvédelemben nem. Jelenleg 500. 000
lejt ad havonta a gyermekvédelem egy általunk befogadott gyerekre. Még
pontosabban, ez azt jelenti, hogy napi 0, 45 EUR kapunk mi, míg egy román
állami intézetben lévő gyerek ugyan csak egy napra 5, 75 EUR kap. Tizen
kétszer annyit ér a gyermek, ha állami intézetben van.
Sajnos mindez nem a gyermekek érdekeit szolgálja, egyszerűen fent akarják
tartani a kommunista időkben kialakult helyzetet.
Természetes, hogy egy ilyen körülmények között, egy egyházi, magyar intézet
szálka a hatóság szemében. Jelenleg össztűz alatt vagyunk. Tanfelügyelőség,
gyermekvédelem, közegészségügyi ellenőrök, tűzoltóság, megyei, városi
hatóságok, jönnek teljes létszámban ellenőrizni. Összesen nyolc testülettől
voltak eddig nálunk egy hónap alatt. Egyszerre 20-30 személy jön, bejelentés
nélkül, felforgatnak mindent, egészen furcsa kérdéseket tesznek fel a
gyermekeknek, a kollégáknak. Én megéltem két kommunista házkutatást,
ugyanannyira védtelennek, kiszolgáltatottnak, megalázottnak érzem magam
emberségemben, most is, mint akkor.
A birokrácai hínárja, az engedélyek, és az ellenőrök egymás mellé, alá, fölé
rendezett kuszaságában szinte lehetetlen átlátni, nem hogy minden kérésnek
eleget lehessen tenni.
Nem tudom, hogy kinek jó ez, de hogy nem a gyermekeknek, az biztos.
Szászvároson se különb a helyzet, tanúsítja ezt Marika, az ottani felelős
vezető levele, melyet csatolok.
Mindenek ellenére, hiszek a feltámadásban, a szeretet végső győzelmében, és
ebben a hitben kívánok örömteli boldog Húsvéti ünnepeket.
Szeretettel, Csaba t.
Kedves Csaba t!
Újabb ellenőrzés volt ma a házunkban. Ez hasonló a múlt rendszerhez. Ha már
semmi kifogást nem találnak, (Megyei Gyermekvédelem, Megyei Rendőrség,
Polgármesteri Hivatal képviselői negyedmagukba), akkor az az ellenvetésük,
hogy miért van 4 tyúk a lábosban, miért van 50 literes fazék, és hogy Pityu
miért származik Salamásról (Hargita megye). Hogy már ezerszer elmondták Csaba
tv. -nek, hogy a más megyéből származó gyerekeket vigye vissza az illető
megyei hatóságokhoz. Erre elmeséltem a Tárkányi kislányok esetét, hogy ez
előtt 3 évvel a Székelyudvarhelyi ferences nővérekhez irányítottuk a kis
rászorulókat, de azóta se nézett rájuk még a kutya sem. Hát ha nem kellett
senkinek, kellett nekünk.
Miért csak 3 szászvárosi munkatársunk van? Válaszoltam: Mert nehéz munka és
nagyon kevesen vállalják, mert ez hivatás.
Ez az egész csak politika. A múlt héten amikor hívtam a nyílt beszélgetésre a
szociális asszisztenst, nem jött el, mert azt mondta, hogy o csak oda mehet
ahova a polgármester küldi. Ezek az emberek meg vannak fizetve, előléptetést
kapnak azért, hogy minket elbuktassanak. Nem lehetett könnyű dolga Jézusnak
sem, amikor a farizeusok arra készültek, hogy lebuktassák. Hiszem, hogy a
világot nem kell, mi megváltsuk, mert ezt megtette Jézus Krisztus. De, hogy
minek kell nekik rendőrséggel jönniük, mint régen a szekuritáté arany
korszakában? ezt nem tudom.
Szegény Baba nénit letámadták mind a négyen, hogy mit képzel, hogy 4 tyúkból
akar levest főzni 100 embernek??? A Szent Bernadett Napközi otthonunkba (zöld
ház) is meglátogatták Violát, aki nagy lelkesedéssel fogadta. Bevonultak,
végig kérdezték a gyerekek neveit, magyar tudásuk felől faggatták, hogy mit
ettek reggelre, a tegnap mit ettek vacsorára, van e nekik "otthonuk"?
Megkérdezték Violától, hogy mit keres itt ( a rendőr tudott angolul), meddig
marad? Meghallgattak a gyerekektől egy román verset, megkommentálták a
gyerekek fekvőhelyeit, majd szépen elköszöntek.
Annyi papírmunkát kérnek, hogy a gyerekekre már időnk sem marad.
Szeretettel: Marika és Ernő
