Vissza a kezdőlapraFrissítve: 2003.04.13. 17:12:22
Sikeres kudarc
Csakhogy végre ide is eljutottunk, már a kudarcunk is sikeres. Mert ki vitathatná, hogy a népszavazás 45 százalékos részvételi aránya kudarc. De ki tagadhatná a sikert. A jóval a 2 milliós minimumszint feletti igen, a 3 056 031 egybehangzó szavazat meggyőző bizonyíték arra, hogy hazánk polgárai a csatlakozást akarják.
A közvéleménykutatók kudarca
A Gallup márciusi jelentésében ez áll: „A lakosság 74 százalékának magas a szavazási hajlandósága; biztosra a megkérdezettek 58 százaléka mondta, hogy részt venne egy "holnap rendezendő" uniós népszavazáson. A csatlakozást a lakosság 64 százaléka támogatná - ez 5 százalékponttal több, mint egy hónappal ezelőtt. Az EU-tagság ellen 16 százalék voksolna - ugyanannyian, mint február azonos időszakában. A biztos szavazóknak 78 százaléka mondta, hogy a tagság mellett szavazna.” Tárki jóslat: 66 %-os részvétel és ezen belül 70 % igen.
Eredmény: az 58-66 %-os részvétel 45,6 %-ra zsugorodott. A 70-78 százalékos igen 83,76 %-ra nőtt.
Ami viszonylag pontos találatnak számít, az a 16-18 százalék nem szavazat.
2002 áprilisában arra gondoltunk, hogy hosszú ideig nem lesz hitele a közvéleménykutatásnak Magyarországon. Ez a közvéleménykutatási kudarc ezt erősíti meg. Ezek után aligha akad párt, amely a közvéleménykutatási jó eredményre támaszkodva előrehozott választásokkal próbálkoznék.
A kormányzó koalíció kudarca
A kormányzó politikai erők érdemben nem foglalkoztak a népszavazásra való felkészüléssel. A közvéleménykutatásokban bízva azon igyekeztek, hogy a nagytömegű IGEN szavazat kormánytámogató szándékká alakuljon. Álproblémákra (Nyithatok-e cukrászdát Bécsben?) voltak feleletek, a valós kérdések (Mi lesz velem, a nyugdíjammal, a vállalkozásommal, a gyerekemmel?) megválaszolatlanok maradtak.
A jelen „sikeres kudarc” után csak a 84 százalékos igenre hivatkozhatnak. Kovács már el is kezdte: „akik igazán akarták Magyarország európai uniós csatlakozását, azok most a népszavazás eredményéről beszélnek, akik nem, azok pedig a részvételi arányról.” Hasonló struccpolitikára utal Medgyessy kijelentése is: „Nem hagyom elrontani a magyar nép örömét a győzelem felett azzal, hogy azt mondják, nem elegen mentek el szavazni a szombati, EU-csatlakozásról szóló népszavazáson”. Öröm ügyben megnyugtathatjuk Medgyessy urat: igen sokan vasárnap épp annak örültek, hogy győzött az igen, de a kormánypártiak nem tudják túl hangosan fújni a győzelmi trombitát.
A nagyon ügyetlen megfogalmazású nyilatkozatok csak rosszul leplezik a szocialisták zavarát. Még mindenki emlékszik arra a Kovács nyilatkozatra, hogy 70 százalékos részvételi aránnyal lenne elégedett. Kuncze okosabb volt: elismerte, hogy csalódást okozott az alacsony részvétel. A kommunikációs csúcshibát egyébként a belügyminiszter követte el, szerinte a részvételi arány megmutatta, milyen fontos a csatlakozás.
A Európai Unió Kommunikációs Közalapítvány kudarca
Somody Imre, a kuratórium elnökhelyettese szerint az alacsony részvétel mögött az a probléma húzódhat meg, hogy a választók nem megfelelő mértékben élték át azt, hogy ez ügydöntő népszavazás volt. Kérdés, hogy miért nem tettek ez ellen valamit? Hiszen a referendum előtt már készült egy felmérés, amelyből kiderült: a társadalom 70 százaléka már "lefutottnak" érezte a népszavazás kimenetelét. Somody hiába emlékeztetett az EUKK "érvelési algoritmusára", mely szerint mindenkinek magának kell eljutnia az EU-ba, senkit nem visz egy pártállam oda – ez az érvelés nem jutott el az emberekig. Vajon miért nem? Hová lettek a milliárdok?
A NEM pártiak kudarca
A NEM-mel szavazók számára nem az a kudarc, hogy csak félmillióan voltak. Kudarcuk lényege, hogy nem voltak olyan érveik, amelyek megmozgatták volna az egész magyar társadalmat. Vádaskodtak, még saját politikusaikat is árulónak, zsíros állásokra vágyóknak mondták, azaz átvették a szélsőbalos gondolatokat. Az ellenérv fontos dolog, a vád többnyire haszontalan és eredménytelen. Ha olyan érvrendszerrel és stílussal álltak volna elő, amely töprengésre késztethetett volna sokakat, a részvételi arány is nagyobb lehetett volna. Ezért hibás a kormány is: tág teret kellett volna adni a nem-szavazóknak. Csak ez alakíthatta volna ki azt a versenyhelyzetet, amely okvetlenül elviszi az embereket szavazni. Azt vélelmezem, hogy a NEM meggyőződéses hívei mind szavaztak. A távolmaradók pedig részben a valóban érdektelenek voltak, részben pedig azok , akik nem akarták szavazatukkal a pufajkások-titkosrendőrök gőgjét erősíteni.
A ma és a holnap sikerei
De hol is a siker? Az első számú siker az, hogy a jogilag érvényes felhatalmazás megszületett: Magyarország elindulhat az Európai Unió felé. (A polgároknak csak 7,4 %-a vállalkozott a NEM-re.) A második siker pedig az, hogy a választók megtalálták annak a legjobb megoldását, hogy az IGEN-ek elsöprő erejét ne lehessen a szocialisták javára felhasználni. Így azután könnyen lehet, hogy a Fidesz hamarabb veszi át a vezetést a szocialistáktól, mint gondoltuk. (De ki figyel oda majd a közvéleménykutatásokra?) A harmadik siker a jövendőnek szól. Az Unióban a magyar érdekeket érvényesíteni akaró kormánynak és Európa parlamenti képviselőknek van egy komoly ütőkártya a kezükben: a választópolgároknak csak 38 %-a mondott IGEN-t, s a döntéseknél a többiekre is figyelni kell.
Végül néhány gondolat arról, hogy a helyzet további sikerek forrása lehet: (1) Már ez a kormány is rákényszerül, hogy komolyan vegye azon rétegek felkészítését, azaz támogatását, amelyek most félnek a csatlakozástól. Ebben segítjük is őket, hiszen a „magyaroknak nyerniük kell”. (2) A polgári oldal megmutathatja, hogy toleránsabb, befogadóbb, mint a bal-liberális tábor. Nem engedjük magunkat igen és nem szavazókra szétverni. (3) 2004 júniusában az európai választásokon sokan leszünk és elegen: legyőzzük a szocialista és szabaddemokrata listákat. (4) 2006-ban végleg kivesszük az ország irányítását a késő-kádárkori vezető réteg kezéből.
Surján László