2003. május 11. vasárnap 19:22
Korrupció vagy rágalom
A közéleti embereket korrupcióval vádolni "kifizetődő üzlet", abban az érelemben, hogy a sajtó mindig vevő rá, meg abban is, hogy ha igaz, ha hamis a vád, mindig hat. Hiába ismeri mindenki a "kabátlopás esetét", a gyakorlatban inkább a nem zörög a haraszt, ha nem fúj a szél mondás érvényesül. A bíróság csak nemrég mentette fel Andreoti urat az olasz kereszténydemokraták volt miniszterelnökét a maffiával való állítólagos kapcsolatok megalapozatlan vádja alól, máris itt egy másik ügy, amelynek címzettje Andreotti helyett Prodi úr. Az eseményről a B92 szerbiai hírügynökség nyomán adunk hírt. Az alaptalan, politikai célú vádaskodás jelensége sajnos hazánkban sem ismeretlen. Nálunk azonban van egy másik "csapdahelyzet". Jogrendszerünk gyakorta eredményez olyan kijelentéseket, "nem jogtalan, de erkölcsileg elfogadhatatlan". Gondoljunk csak Kiss Elemér esetére. Hosszú út áll tehát előttünk, amíg kételkedés nélkül olvashatjuk a híreket. Az olasz példa valamit segít az eligazodásban.
Diplomáciai bonyodalmat okoz, hogy a svájci hatóságok Luganóban őrizetbe vettek két olasz parlamenti képviselőt, aki a Telekom Szerbia egykori megvásárlásával kapcsolatban folytatott vizsgálatot a svájci városban.
A pénteki olasz sajtó beszámolói szerint a két olasz honatya, Enrico Nan és Giovanni Kessler két olasz rendőrségi funkcionárussal, egy bíróval, valamint egy "tanúval" együtt utazott Luagóba. Ez utóbbi - egy bizonyos Igor Marini - korábban azt vallotta: ezen a helyen találhatók olyan írásos dokumentumok, amelyek három baloldali olasz politikus korrupcióban való bűnösségét bizonyítanák a Telekom Szerbia jugoszláv telefontársaság hat évvel ezelőtti megvásárlásával összefüggésben. A kétes múltú "üzletember" az ügyet vizsgáló illetékes olasz parlamenti bizottság előtt a minap elmondta: annak idején maga mosott át 55 millió dollár értékű pénz, amely közvetítők útján jutott el jutalékként olasz politikusokhoz, nevezetesen Romano Prodihoz, az európai bizottság jelenlegi elnökéhez, volt olasz miniszterelnökhöz, Lamberto Dinihez volt külügyminiszterhez, valamint Piero Fassinóhoz, a Baloldali Demokraták (DS) főtitkárához, volt miniszterhez.
Marini azt is jelezte, hogy a bizonyítékul szolgáló dokumentumok egy svájci hivatalban találhatók. A parlamenti bizottság ezért indította Luganóba a kis küldöttséget, amely a svájci csődeljárásokat kezelő hivatalban próbált rábukkanni az állítólagos iratokra. A helyi hatóságok azonban kémkedés címén őrizetbe vették őket; a két olasz parlamenti képviselőt hat órán keresztül faggatták, csak ezután engedték szabadon őket. A kihallgatáson jelen volt a svájci olasz konzul, Róma pedig diplomáciai csatornákon próbálta rendezni az ügyet. Marinit a svájciak tartósan őrizetbe vették, mégpedig a Rómában elhangzott vallomása alapján, amely szerint ő maga volt a pénzmosó (ebben vélhetően svájci bankszámlákat is igénybe vett). Ami a "bizonyítékokat" illeti, a pénteki olasz sajtó szerint egyelőre nem találtak ilyen dokumentumokat.
Az adásvételi ügy egyébként 1997-re nyúlik vissza. Az akkor még állami kézben lévő olasz telefontársaság, a Telecom Italia 29 százalékos részesedést szerzett a hasonló tevékenységet folytató - ugyancsak állami - Telekom Serbiában. Három évvel ezelőtt láttak először napvilágot az olasz és a szerb sajtóban azok a feltételezések, amelyek szerint az ügylet során kenőpénzek vándoroltak meg nem nevezett olasz politikusok zsebébe.
