Az ember egyik legszebb képessége a csodálkozás. Észrevenni valami soha-nem-látottat, rádöbbeni valami csudaszépre, megérezni szóval nehezen kifejezhetőket. A csodálkozó ember túl tud nézni a mai kocsmán, az értelemig s ami még fontosabb még tovább...
A mai világ adja magát, hogy rácsodálkozzunk, de persze el is kényeztet a tálcán kínált újdonságokkal. Régen, ha a tágabb összefüggéseket kerestük, "madár távaltból" néztük a dolgokat. Ez adta az ötletet, hogy az interneten megjelent egyik kép nyomán megszülessen a marstávlat szó.
A Marson elhelyezett űrszonda ugyanis visszanézett ránk és lefényképezett bennünket, útitársunkkal, a Holddal együtt. Ehhez kellett egy kicsit trükközni, de végül kész a fotó.
Lehetne élesebb is, mondják majd a fanyalgók. Lesz is, felelik a haladásban bizakodók. Mindkét vélemény igaznak tűnik. A csodálkozni képeseknek viszont először talán az jut eszébe: Mennyi szépsége van a teremtésnek.
Ebből a távlatból mit számítanak napi csetepatéink? Sub specie aeternitatis, azaz az örökkévalóság szempontjából ma kevesen nézik mindennapi dolgaikat. Talán marstávlatból könnyebb lesz hasonló következtetésre jutni.
A téma szakmai részletei után érdeklődőknek ajánlott honlap: http://earthobservatory.nasa.gov/Newsroom/
Surján László
