2003. június 23. hétfő 21:03
Meddő igyekezet?
Falra hányta-e a borsót a köztársaság elnöke? Erre a kérdésre csak a kormánypártok tudnak válaszolni. Az ember mindenesetre úgy érzi, hogy a törvény visszaküldésére a kormánypártok merőben formai választ adnak. Nem lesz érdemi megfontolás, sőt * annak érdekében, hogy a képviselők elmehessenek szabadságra * sebtiben beindítják a szavazógépet.
Pedig volna mit fontolgatni ezen a javaslaton és meggondolni, mennyiben felel meg a szociáldemokrata alapelveknek egyrészt, a gazdasági ésszerűségnek másrészt.
Nem a mi programunkat kérjük számon a szocialistákon, hanem a sajátjukat. Aligha találni a választási ígéretek között olyant, amely a kórházak magánkézbe adásáról szól.
A közhangulat hatására a kormánypárti képviselők beépítettek néhány korlátozó intézkedést. Ilyen például, hogy nem adható magánkézbe az a kórház, amely célzott és címtámogatásban részesült az elmúlt években.
Érdemes belegondolni ennek a javaslatnak az értelmébe. Ha egy vagyontárgy a rendszerváltozás után kapott állami segítséget, akkor az maradjon közösségi tulajdonban, ha régebben, akkor elvihető? Feltéve, de nem megengedve, hogy elfogadjuk a magántőke bevonásának ötletét, ez azt jelenti, hogy a valóban értéket képező kórház nem adható el, a lerobbant, elszegényedett igen. Amint arra a Magyar-Hon-Lap már rámutatott, rossz vagyontárgyat csak valamilyen hátsó szándék miatt vesz meg valaki. A javaslat ezek szerint csak az áron aluli eladásokat támogatja.
A privatizált kórházakban a magántőke kisebbségi tulajdonos lesz. E résztulajdon miatt miért nem találtak jogilag érvényes megoldást arra, hogy a személyzet közalkalmazott maradhasson?
Gyűlnek a kérdések. Továbbra is azt állítjuk, semmi gazdasági érv nem szól a kórház-privatizáció mellett. Ha mégis lesz ilyen vásárlás nyomon fogjuk követni: kik vesznek kórházakat, kinek a holdudvarába tartoznak és mennyi állami támogatást fog kapni az ily módon magántulajdonná vált, de közfeladatokat ellátó intézmény.
Az ellenzéknek fontos feladata ezek után megkövetelni a minőségbiztosítást. Nem az orvosok munkájának a minőségét kell ellenőrizni, hanem azt, megfelel-e az új tulajdonos mindazon kötelezettségének, amely őt terheli.
Volna tehát mit megfontolni, de erre a kormányzó erők szavazógéppé züllesztett mamelukjai nem éreznek késztetést.
A köztársasági elnök mindezt előre láthatta. Mégis visszaküldte a törvényt. Miért? Jelet adott, hogy azokkal ért egyet, akik elhibázottnak tartják a szöveget. Lehet, hogy nem megalapozott az alkotmányossági aggály, ezért nem volt értelme az alkotmánybírósághoz küldeni a szöveget. Mégis ezzel a lépéssel megerősítette a Magyar Orvosi Kamara által megfogalmazott kritikákat és a parlamenti ellenzék, valamint a jobboldalisággal aligha vádolható ágazati szakszervezet álláspontját.
Kár, hogy figyelmeztetése süket fülekre talál. Ez azonban nem őt, hanem a kormánytöbbséget minősíti.
Surján László
u.i.
Kivonult az ellenzék a megfontolásra visszaadott kórháztörvény újratárgyalásáról
A ripsz-ropsz összehívott országgyűlés érdemben nem tud eleget tenni a köztársasági elnök kívánságának. Milyen megfontolás az, amelyre nem engednek semmiféle időt?
A mai ülésnapra elfogadott napirendet már nem tudták megváltoztatni, ezért a házszabályt megerőszakolva estére új ülést hívott össze a ház elnöke.
Nagy kérdés, hogy a köztársasági elnök figyelmeztetését semmibe velő politikai agresszióhoz szabad-e bármi formában hozzájárulnia az ellenzéknek?
Szabad-e tettestársnak lenni ennek a jogintézménynek a kijátszásában?
Mit tehet az ellenzék, ha a jogállamiság lábbaltiprását nem tudja megakadályozni? Csak azt, amit a köztársasági elnök: jelet ad. Az egyetnemértés jelét. Vajha lenne néhány kormánypárti, aki megérti, s legalább a szíve mélyén elszégyelli magát!
