Horn Gyula: "Az EU csatlakozás a nemzet közös műve" Ezt a címet adták a Kossuth Rádió Krónika c. műsorában 2003, április 10-én elhangzott műsorának. Ebben a műsorban volt néhány fontos elem, amelyet kár lenne elfelejteni.
Az MSZMP régi vezetői megpróbálják az Európai Unióhoz való közeledést saját régi kezdeményezésükként kisajátítani. A műsor elején a riporter hozzájárult ehhez a mítoszteremtéshez.
R: -
Lezárul egy folyamat, amely 1978-ban kezdődött, akkor ugyanis
titokban tárgyalni kezdtek az Európai Közösség képviselőivel és ezeken a
megbeszéléseken ön is részt vett, sőt, ha jól tudom, ön vezette ezeket a
megbeszéléseket. Ezek Budapesten voltak?
HGY: - Itt voltak Budapesten és az Európai Közösség nagyon
nyitott volt, egyes tagországok már nem annyira.
Még a népszavazás előtt hangzott el a riport. Horn tartja magát a címben
jelzett gondolathoz: "Tehát ez, ahova eljutottunk, ez a nemzet közös műve
és én nagyon örülök az elmúlt napok eseményének, ami azt jelenti - mert
végigjártam az ország jelentős részét, ma is megyek tovább -, hogy politikai
pártok, kormány, parlament, civil szervezetek, alkotó művészek,
érdekképviseletek, mind-mind támogatják a szombati népszavazást. Ez rendkívül
fontos és nem emlékszem arra, hogy mikor fordult elő hasonló helyzet."
Horn hangsúlyozta a részvétel fontosságát, majd jósolt:
- "...nem mindegy, hogy
mennyien mennek el és hányan szavaznak igennel."
- "Én most abban bízom, hogy 60
százalék fölött lesz a részvétel aránya és a háromnegyedük igennel fog
szavazni."
Ezután egy érdekes mondat:
- "Azért azt szeretném hangsúlyozni, hogy ez a kormány sok gesztust tett az
elmúlt egy esztendő során és tehette, hiszen ő az erősebb és mindig az
erősebbnek kell elsősorban gesztusokat tenni. Túl nagy fogadókészség erre nem
volt és én ezt sajnálom, de nem tekintem lefutottnak az ügyet, ismerve a
kormány vezetőit, Medgyessy Pétert, ismerve a kormánytagoknak a felfogását,
hozzáállását, szerintem ez folytatódni fog. Nagyon bízom abban, hogy odaát az
ellenzék soraiban is erre mind több támogató lesz."
Valószínű, hogy politikai elfogultságom teszi, de sajnos csak olyan eset jut az eszembe, amikor az ellenzék tett gesztust a kormányzó erőknek. (1) Önként és politikai ellenszolgáltatás nélkül megszavazta a médiatörvénynek a csatlakozáshoz szükséges módosítását - a másik oldal ezt éveken át politikai zsarolásra használta fel. (2) A Fidesz megszavazta a 100 napos programmal kapcsolatos költségvetés módosítást. (3) Az MDF a szocialisták vonalát követte a tv kuratóriumok ügyében. (4) A polgári pártok engedtek a népszavazás időpontjának meghatározásakor, így Magyarország lett az egyetlen állam, ahol az ügydöntő népszavazás a társulási szerződés aláírása előtt lezajlott. A lista valószínűleg nem teljes. Olvasóink segítségét kérem viszont két dologban: tudnak-e példát arra, hogy a fenti gesztusokra a kormány oldaláról bárki is bármilyen fogadókészséget mutatott volna, és ismernek-e akár egyetlen esetet, amelyet Horn fenti állítása szerint a kormány által tett gesztusként értelmezhetünk?
A beszélgetés folyamán Horn sorsfordítónak nevezte az április 12-én esedékes népszavazást. Ennek kapcsán hasonló eseménynek tekintette az 1990. évi választásokat. Mondatai - ha valaki belegondol a részletekbe annak az elismerését jelenti, hogy az 1990-ben MSZP nemet mondott a rendszerváltásra, ennek következtében 10 százalékosra zsugorodott, s Horn erre, mint akkor leköszönő külügyminiszter, büszke volt.
- "Meg kell mondanom, hogy az elmúlt 13 évben három ilyen sorsfordító eseményt könyvelek el, az egyik 1990, amikor a szavazók több mint 90 százaléka a rendszerváltásra voksolt, a másik az említett 97-es népszavazás a NATO tagságról és a harmadik most szombaton következik el. El kell mondanom, hogy én büszke voltam arra külügyminiszterként, miniszterelnökként, hogy a nép mennyire bölcs nálunk, hogy a sok szó, a sok ígéret, a sok megnyilatkozás ellenére is eligazodott és tudta, hogy mi az igazság és mi az, amit támogasson. Nem akarok fennkölt szavakat mondani, de valahol ez az én számomra nagyon nagy megnyugvást jelent a jövőt illetően. "
Mindez persze nem jelenti
azt, hogy a csatlakozás nem közös mű. Az. Ha ugyanis az MSZP még mindig a KGST
után vágyakozna, akkor a 2002 évi országgyűlési választások sok éves késéssel
jártak volna. Örüljünk, hogy megtértek.
Surján László
