Vissza a kezdőlapraFrissítve: 2003.04.15. 18:16:48
Megjelent az UNIO legújabb száma
Pártkép népszavazás után
Kéthetente megjelenő testvérlapunk, az UNIO legújabb - húsvéti - száma ma hagyja el a nyomdát. A lap vezércikke a népszavazás utáni helyzettel foglalkozik.
Ha az UNIO nem a modern világ „virtuális” szerkesztőségében, azaz a közreműködők számítógépén készülne, 2003. április 12-én este alighanem pezsgővel köszöntöttük volna a népszavazás eredményét. E-mailen, (emilen, drótpostán) nem lehet pezsgőt tölteni, így a koccintás elmaradt. Okunk pedig több is lett volna. Az első és legfontosabb: a magyar választók megadták a felhatalmazást, Magyarország az Európai Unió tagja lehet. Nem kevésbé fontos azonban a másik örömforrás: a választók nem tették lehetővé, hogy az Örömóda a titkosrendőr-kormány diadalénekévé váljék.
Ezzel máris bent vagyunk a belpolitika sűrűjében. Tekintsük át az olykor kuszának tűnő helyzetet. A pártok nincsenek nagyon jó állapotban. Nézzük először a kormányoldalt. Az SZDSZ mélyrepülése folytatódik. Egy ideig még tartották magukat az öt százalékos határon, de ma már egyre inkább sejthető, hogy ez csak állom marad. Semmiféle érdemi, az MSZP-től lényegében eltérő gondolatuk nincs. Szürke csatlós-párt. Amióta megvonták, majd 24 órán belül visszaadták Medgyessy úrnak a bizalmukat, nem találják a helyüket. A pártelnökként már megbukott Demszky egyre kényelmetlenebbnek érzi az őt folyton szorongató koalíciós társat. Azt hiszi, számára a folytatás az Európai Unió. Brüsszelben akar képviselő lenni, természetesen a főpolgármesterség mellett. Ezzel a budapestiek – remélik - legalább 2004-ben még megadják az SZDSZ-nek az öt százalékot. Kérdés, hogy elfelejtették-e az emberek, hogy főpolgármesterük immár kétszer is lemondott a magyar parlamenti tagságáról, hogy idejét és energiáját a fővárosra fordíthassa. Ha a kisebb leterhelést jelentő hazai képviselőséget nem vállalta, hogyan tudna eleget tenni a kettős feladatnak a Brüsszel – Strasbourg – Budapest háromszögben? 2006 után tehát új polgármestere lesz Budapestnek. Az MSZP-ben látszólag minden rendben: vezetik a közvéleménykutatásokat, feszültségmentes kongresszust tartottak. Ám a hamu alatt izzik a parázs. Kiss Elemér távozni kényszerült, azóta hasonló okból csomagol már egy államtitkár is, a korrupció ismét szedi az áldozatait. Baja is egyre nehezebb helyzetben van, s alighanem a nyakába varrják a népszavazási kudarcot. Ezek azonban csak a belső bajok. A valós gondok: a népszerűség fokozatos de folyamatos vesztése és az, hogy a csalódottság nő, a túlzott ígéretek tarthatatlanok, az önkormányzatok csőd felé rohannak, az ősszel „kistafírozott” tanárok, orvosok nem érzik, hogy a kormány törődne velük. Ha az intézmények reformját azok pénzügyi okokból való leépítésével azonosítják, a vidék ismét ellenük fordul. A Medgyessy kormány tehát a polgári oldal visszatérését készíti elő.
Ám a polgári világban sem felhőtlen az ég. Az MDF sajátos elméleteket állított fel arról, hogy nincs ellenzéki koalíció. Lelkesen összejátszik a kormánnyal, ha ezzel bosszanthatja a Fideszt. Megszerzi a TV kuratóriumi helyeket, egyes önkormányzatokban lepaktál az MSZP-vel. Gyakoriak a Fidesz ellenes éllel megfogalmazott mondatok, s ez persze azonnal sajtótámogatást hoz magával. Nem veszik észre, hogy mindez nem jár a szavazótábor bővülésével, sőt a csalódást és a porladást növeli.
A Fidesz élete legnagyobb kalandjába fogott. Átalakul. Nevet változtat, illetve csiszol. Új alapszabálya nyitás a rokon pártok felé. Ki tudja, hogy a frakciófegyelmet már alig tartani képes MDF-re mindez hogyan hat majd. Az igazi kérdés azonban az: meg tudja-e az új Fidesz szólítani azokat, akiket eddig nem tudott, illetve azokat, akiket eddig elriasztott magától? Felfogja-e a párt saját pecsenyesütésben érdekelt része, hogy ez a korszak lezárult? Képes lesz-e Orbán Viktor úgy kézben tartani a döntéseket, hogy azokkal azonosulni tudjon a tagság? Ha pedig ismét pártelnök-miniszterelnök lesz, marad-e ideje és energiája mindkét létfontosságú feladatra? Kialakul-e körülötte az a döntés-előkészítő csapat, amely nem fog akkorákat tévedni, mint az előző ciklusban? Az ezekre a kérdésekre adott feleletek döntik el a 2010. évi választásokat. Hiszen ez ma a kérdés, nem 2006. Ez utóbbit Medgyessy tevékenysége már szinte eldöntötte. 2006-ra elég nem hibázni. 2010-re alkotni kell. Erre pedig Orbán Viktor a legalkalmasabb.