Frissítve: 2003.04.13. 07:55:53

JEGYZET

A FINÁLÉ ELŐTT

Midőn ezt írom, még nem tudom, hogy érvényes lesz-e a csatlakozás kérdéséről kiírt népszavazás. Vélhetően igen, hiszen félnyolcig a szavazásra jogosultak negyvenkét százaléka voksolt (negyedtízkor pillantottam egy erről szóló hírre), s ha a baloldal szavazótábora a kormány védelmében – időben ébredve – megrohamozza a szavazóhelyiségeket, akkor talán meg lesz az érvényeshez elégséges százalék, és azon belül is a mintegy kétmillió igen-szavazat. De – neccesen. Ennek okairól korai lenne elemzésbe bonyolódni; talán hozzájárult a helyzethez az, hogy a polgári oldal erői belpolitikai szinten kezelték az ügyet, erősödvén abban a hiába cáfolt hitükben, hogy egy sikertelen népszavazás a baloldali kormány bukásához vezethet. Ez nem így van. A hatalmat ettől még nem, legfeljebb nyugati presztízseiket veszítik; sebaj. Holnapután már ismét keletre „vezetnek” bennünket; s a nyugatot ezek után még annyira sem okolhatjuk, mint, mondjuk, a párizsi békeszerződés után. Mert akkor lemondtak rólunk; most viszont – egy sikertelen népszavazás, de akár csak egy „necces” eredmény révén – mi, magyarok mondtunk le róluk. És ez óriási megítélési különbség…

Az is lehet: maga az Európai Unió ennyire visszataszító hazánkban. Talán tudatos, végiggondolt döntést hoztak azok, akik tartózkodásukat fejezték ki azzal, hogy nem mentek el. Sok kérdésükre nem kaptak megfelelő választ, még többre kaptak ugyan, de az elriasztotta őket. Lehet. Ez esetben azonban el kell gondolkodni azon: megfelelő volt-e az előkészítés? Nem igazán; és ezért nem csupán az utóbbi esztendő marasztalható el. Ha nem is ilyen súllyal, de már a korábbi öt-hat esztendő során folyamatos „uniós félórákat”, műsorokat, megfelelő propagandát kellett volna szentelni az ügynek. Akár minden csatlakozási kérdés lezárásakor országos, nyílt bemutatókat tartva. A súly azonban, természetesen, a finisre, a fináléra helyeződik. Az utolsó egy év munkája dönti el igazán a kampány eredményességét. És ez a kampány – sikertelen. Elégtelen. Sokan jelezték ezt korábban is a polgári oldal politikusai, média-szakemberei, de az egyszerű „civil” gondolkodók köréből is. Bugyuta, nevetséges, komikus plakátok sora; felszínes média-műsorok; minden felületes látványossága ellenére ebben a kampányban fecsegett a felszín, hallgatott a mély. Ez az, amiért most írom e sorokat; meg sem várva a végeredményt. Mert látni kell, akkor is, ha egy pozitív döntés ezt elfedné, hogy a baloldal uniós kampánya – megbukott. Százmilliókat, talán milliárdokat herdáltak el, többek között egy olyan kampánycégre, amely a koalíció kisebbik pártját is épp, hogy csak behozta a parlamentbe. Mint „public relations” cég, már akkor megbuktak, mégis sikerült újabb summát elkölteniük – a semmire.

Ezért a felelőtlen döntésért vajon ki „viszi majd el a balhét”? Senki? Ha összehozzák a választópolgárok huszonöt százalékának igen-szavazatát – talán még kormánykitüntetést is kapnak…

(tor)

Vissza a kezdőlapra