2005. december 18. vasárnap 10:28
Kialudt egy fényes csillag
Varga László halálára
Egyre ritkul a magyar demokrácia régi harcosainak sora, akik évtizedeken keresztül küzdöttek a szabad Magyarországért. Ilyen ember volt a május 17-én elhunyt Varga László. Szép halála volt, hiszen harc közben érte a vég. Kilencvenhárom évesen is járta az országot, hitet öntött az emberekbe. A kereszténydemokráciát feltámasztani szándékozó előadás közben érte baleset.
 |
||||||
|
||||||
Egy nappal korábban még beszéltem vele a képviselőházban, dedikálta utolsó könyvét, és abban maradtunk, hogy rövidesen találkozunk. A szívem összeszorult, amikor hivatali szobájába léptem, s az első pillanatban nem ismert meg. Az ajándékként adott könyvében írt dedikációja is kusza, szinte olvashatatlan. Már nem a régi Varga László volt, a beszélgetések és viták központi szereplője, aki nem fogy ki a fordulatos történetekből, a sziporkázó érvekből. Érezte, hogy közeleg az utolsó órája, hogy az ajtó előtt áll a kaszás? Persze erről nem beszélt, mert amilyen közlékeny volt az irodalom és a politika dolgaiban, olyan szemérmes a maga ügyeiben.
A halál árnyékában írta meg emlékiratnak számító könyvét Fények a ködben címmel, melyhez Orbán Viktor írt előszót: "Ám a történelem - írja a fiatal politikus - olyan malomkő, amely vagy lecsiszol, vagy megőröl. Minden attól függ, hogy milyen anyagból vagyunk. Ahogy a drágakövek értékét a keménység és a ritkaság adja meg, úgy az emberi minőséget is a küzdelmek vállalása tökéletesíti."
A múlt század elején Budapesten született Varga László hosszú utat járt be az 1945-ös demokratikus kísérleten és emigráción át a mai Országgyűlés korelnöki székéig. A Gróf Széchenyi István Felsőkereskedelmi Iskolában 1929-ben érettségizett. Két év katonai szolgálatot teljesített Székesfehérváron, majd a Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem Jog- és Államtudományi Karán 1939-ben szerzett jogi doktori oklevelet. Négy éven át ügyvédjelölt volt. 1943-ban letette a szakvizsgát, s az Ügyvédi Kamara tagja lett.
A fiatal Varga László már tanulmányai idején is az ország sorsával foglalkozott. Gondolkodásának szárnyakat adott a két világháború közötti keresztényszociális mozgalmakban tevékenykedő reformnemzedék. Belőlük alakult meg 1944-ben, a bujdosás hónapjaiban Varga László Galamb utcai lakásán a Demokrata Néppárt. Néhány nap múlva, december 4-én a nyilas Nemzeti Számonkérő Szék emberei "ellenállási tevékenység" miatt letartóztatták, s tizenegy napon át fogságban tartották.
Budapest ostromának befejezése után pártpolitizálásba kezdett: megszerezte a Demokrata Néppárt működési engedélyét a Budapesti Nemzeti Bizottságtól, a párt főügyésze és intézőbizottságának tagja lett. Az 1947. évi országgyűlési választásokon a Barankovics István főtitkár vezette DNP listáján Nagy-Budapest választókerületben lett képviselő. A törvényhozásban először 1947. október 8-án kért szót, amikor Debreceni Sixtus nagykarácsonyszállási ciszterci pap megverése miatt interpellált a belügyminiszternél. 1948. február 13-án elhangzott beszédében bírálta a népbírósági törvény ellentmondásait. A kommunista titkosrendőrség koncepciós pert készített elő ellene, ezért a várható letartóztatás elől 1948. november 3-án feleségével Ausztriába menekült. 1949-ben Svájcba utaztak, majd 1950 márciusában New Yorkban telepedtek le, ahol 1957-ben letette az amerikai ügyvédi vizsgát, 1964-ben pedig önálló ügyvédi irodát nyitott, amelyben negyedszázadon át gyakorolta hivatását.
Az Egyesült Államokban a kisgazdákkal, a kereszténydemokratákkal, szociáldemokratákkal, parasztpártiakkal összefogva hűek maradtak a háború utáni demokratikus hagyományokhoz, majd az 1956-os forradalom és szabadságharc emlékéhez. Varga László tagja lett az emigráns magyar kormány szerepét betöltő Magyar Nemzeti Bizottságnak és a Magyar Bizottságnak. Ebben a tisztségében számtalan memorandumban hívta fel a világ kormányai, valamint az ENSZ figyelmét a magyar kommunista diktatúra embertelenségére. Áldozatos munkája hozta napvilágra a recski kényszermunkatábor borzalmait és a fiatalkorúak kivégzésére vonatkozó "jogszabályokat", amelyeket azután a diktatúra hatálytalanítani kényszerült.
Fél évszázaddal ezelőtt Varga László alapította meg a Szabad Magyar Jogászok Világszövetségét, amelynek keretében konferenciákat rendezett Amerikában, Európában és Dél-Amerikában, hogy külföldi politikusok és a média emberei megismerjék az 1956-os magyar szabadságharcot és Magyarország gyarmati sorsát. A száműzetés éveiben állandóan járta a világot Bécstől New Yorkon keresztül Buenos Airesig, Oslótól Santiagóig. Mint az emigráns kormány tagját, több országban államelnökök és kormányfők fogadták, s így személyesen tudta őket tájékoztatni a magyarországi helyzetről. Kiállításokat rendezett a magyar szabadságharcról, és a New York-i Önrendelkezési Bizottság alapító elnökeként az egész világon hirdette a magyar nép függetlenséghez való jogát. Lelkesedése a száműzetés nehéz éveiben sokszor kilátástalan helyzetekben is megmaradt hajtóerőnek. Felrázta a már-már elfásultakat és közömböseket. Ehhez a toll fegyverét is igénybe vette, cikkei sűrűn jelentek meg a nagy magyar emigráns lapokban, de sokat publikált a külföldi sajtóban, főleg európai és dél-amerikai orgánumokban is. New Yorkban tizenhét saját színdarabját is bemutatták, 1969 és 1990 között hat könyve, számos színdarabja és tanulmánya jelent meg.
A rendszerváltozás idején, 1989 márciusában beválasztották a Kereszténydemokrata Néppárt országos intézőbizottságába. 1992-ben rendkívüli követté és meghatalmazott miniszterré nevezték ki. 1993-ban költözött végleg haza feleségével, a chilei származású Mercedes Miranda tanárral. Az 1994. évi országgyűlési választásokon a KDNP országos listájának második helyéről került be negyvenhét év után ismét a parlamentbe, amelynek korelnöke lett. Tavaly áprilisban, a két választási forduló között fiatalokat megszégyenítő lelkesedéssel tartott beszédet a Kossuth téren.
A Fidesz képviselőjeként került ismét a magyar törvényhozásba. Utolsó felszólalását idén április 29-én mondta el. Beszédét az 1956-os szabadságharcra utalva e mondattal zárta: "Úgy érzem, mindkettőre szükség van, küzdeni a békétlenség ellen, és ugyanakkor tisztelni azokat, akiknek volt bátorsága minden segítség és minden támogatás nélkül egy nemzet szabadságáért küzdeni, mert egyben biztosak voltak: ők elbukhatnak, de előbb-utóbb minden erőszak, minden kényszer és minden diktátori hatalom politikai por és hamu lesz."
Ebben az esztendőben, 2003. december 18-án lett volna kilencvenhárom éves. S bár nincs ember gyengeségek, tévedések nélkül, Varga Lászlóról elmondhatjuk, hogy tiszta évtizedeket hagyott maga mögött.
