2003. május 19. hétfő 15:41

Dr. Varga László felszólalásai
 a Magyar Parlament 2002-2006-os ciklusában

2002.05.15 A felszólalás szövege:

DR. VARGA LÁSZLÓ, az Országgyűlés korelnöke, a továbbiakban ELNÖK: Tisztelt Köztársasági Elnök Úr! Miniszterelnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Belépve a harmadik évezredbe, kötelességünknek tartom, hogy rövid pillantást vessünk a múltra, de mindenekelőtt adjunk hálát a Teremtőnek és mindazoknak, akik történelmünk folyamán munkájukkal, áldozatukkal, szabadságuk és életük feláldozásával részesei voltak annak, hogy mi ma itt, a harmadik évezredben független országban és szabadságban élünk.

Köszönet honfitársainknak, vezetőinknek, akik az elmúlt évezredben megőrizték Szent István örökségét, a keresztény Magyarországot, és működésük alatt a megszállókat, az elnyomókat, az elmúlt évszázad két kegyetlen politikai rendszerét, a fasiszta és a kommunista uralmat nem szolgálták ki. Megbecsüléssel gondolunk az 1956-os forradalom résztvevőire, hősi halottaira, kivégzetteire, akik küzdöttek hazánk függetlenségéért, és halálos döfést adtak annak a kommunista rendszernek, amely 34 év múlva ebben kimúlt. Az 1956-os forradalom megbecsülést szerzett hazánknak, hozzájárult a NATO-tagságunkhoz, ahogy segíteni fogja az Európai Unióba való felvételünket is.

1990-ben, 43 év után az ország újból szabadon választott. Antall József miniszterelnöknek és kormányának nagy nehézségekkel kellett megbirkózni, különösen a szellemi és gazdasági téren okozott károkat helyrehozni. Szinte pótolhatatlan veszteség volt a fasiszta és a szovjet megszállás alatti népirtás következtében elvesztett több százezer magyarunk halála, ami az országnak valóban a mai napig fájó sebe. Ugyanilyen károkat okozott a kommunista rendszer eszmeirtása, amellyel a nemzeti és keresztény értékeket igyekeztek értéktelen eszmékkel behelyettesíteni; hogy csak kettőt mondjak: Szent István ünnepét a szovjet mintára készült alkotmányünneppel, vagy pedig a gyónást az önkritikával.

Ebben az időben a félelem lett úrrá, ami megszünteti az emberi életet, s az óvatos emberek lettek újból elöl, akik olyanok, mint a színtelen virág. Ebben az időben az igazság elnémult, a hazugság harsogott, az egyéniségek nem érvényesültek és a jellemek eltörpültek. Trianonban hazánkat megcsonkították. A kommunista rendszer eszmeirtása az embert szellemileg csonkította meg.

Igen tisztelt Országgyűlés! Ez egy része a múltnak, és tudom, hogy a múltból nem lehet megélni, de azt is tudom, hogy a múlt értékei nélkül nem lehet jövőt építeni. 1990-ben az ország s a nép nemes tulajdonságát mutatta, amikor nem a szenvedések miatti bosszú vezette, hanem az újjáépítés. Kevés nép mutatott ilyen példát hasonló történelmi esetekben.

Hamarosan gyakorolta emberi jogait szabadon és félelemmentesen, igényelte emberi méltóságának elismerését, újra életre kelt a kereszténydemokrácia egyik legfontosabb programja, hogy jogainkat mások iránt a felebaráti szeretet szellemében gyakoroljuk; megindult az esélyegyenlőség, és az iskolákban, különösen a történelmi egyházak iskoláiban a tudás mellett újra el lehetett sajátítani a nemzeti és keresztény értékeket, a szociális igazságosság érzékelhető volt, és a család intézménye kiemelkedő támogatást kapott.

Az elmúlt tizenkét évben minden kormány igyekezett tenni valamit az ország érdekében, de tárgyilagosan megállapíthatjuk, hogy az elmúlt négy évben az Orbán-kormány a család intézményének támogatása terén olyan jelentős cselekvéseket hajtott végre, hogy visszaadta a családnak nemzetfenntartó erejét. (Taps a Fidesz és az MDF soraiban.)

A család visszakapta fennkölt és magasztos szerepét, ahogy az első gyermekkel a feleségből édesanya, a férjből édesapa lesz, a házasságból család, a lakásból otthon, és ahogy a gyermek elkezdi anyanyelvét beszélni, már nem egy országban, hanem a hazájában lakik, és ha elhagyja a családot, az ott kapott szeretetével sokáig elviszi magával ezt az értéket, mert amit tíz-tizenöt éves korig magunkba szívunk, azt a sírba visszük - sajnos, a rosszat is.

A kedvezménytörvénnyel az Orbán-kormány békésen átlépett a határokon, és eljutott a határainkon kívül élő magyar családokhoz; ahogy egy marosvásárhelyi református lelkész mondta nekem: oly jó újból együtt lenni. Igen, a kedvezménytörvénnyel békésen létrejött a tizenöt milliós nagy magyar család. (Taps a Fidesz és az MDF soraiban.)

A harmadik évezred nemcsak a kormányokat, de az ember egyéniségét is nagy feladat elé állítja: a gépek állandó változása, rohamos fejlődése szinte hatalmába ejti az embert. Mi nem tudunk a gépekbe lelket lehelni, de a gépek lelketlenné tehetnek bennünket. Madách Imre ezt Az ember tragédiájában prófétai jóslással megírta, a falanszter jelenetében Michelangelóval mondatja: "Mindig széklábat csináltam, és azt is a leghitványabb alakra." Ettől a veszélytől egyéniségünket csak a hitben és szeretetben gazdag család, az iskola - amely tudást és értékeket ad - és az emberi környezet véd meg, semmi más.

Igen tisztelt Országgyűlés! A kormány feladata nagyon nehéz: minden téren fejlődést, minden téren előrehaladást biztosítani. De felhívom a figyelmet, hogy ugyanilyen erővel - ugyanilyen erővel! - kell biztosítani, hogy hazánkban hibáján kívül ne legyen egyetlenegy nélkülöző és munkanélküli sem. (Taps.) A szorongó élet megfosztja az embert az élet örömeitől, a munkanélküli pedig hontalannak érzi magát saját hazájában.

Igen tisztelt Országgyűlés! A harmadik évezredben, kérem, kövessük a nemes hagyományokat! Ebben a fenséges épületben, amelybe 1947 óta valóban úgy jövök be, mint egy templomba, felszólalásainkban kizárólag az ország sorsával foglalkozzunk, tartsuk tiszteletben mások jogait, emberi méltóságát és becsületét. 1947-48-ban ott ültem, amikor a kommunista kormány szavait, támadásait hallottuk magyarságunk és a kereszténydemokrácia melletti kiállásunk miatt, amit eltűrtünk, és akkor tudomásul is vettük; abban a sötét korszakban is kevesen voltak, akik a becsületünket támadták, azt legalább meghagyták nekünk.

Arra kérem az igen tisztelt Országgyűlést, hogy soha ne használjanak durva szavakat, és az elnöklő elnök asszonyt vagy alelnököket arra kérem, hogy legyen bátorságuk azonnal megvonni a szót attól, aki durva vagy sértő szavakat használ (Taps.), és ne kapja vissza felszólalási jogát addig, amíg nem kér elnézést vagy bocsánatot meggondolatlanságáért. (Moraj.) Legyen az Országgyűlés népünk ügyének intézője, egymás jogainak tisztelője, és legyen nyelvünk, szépséges nyelvünk megőrzője, ne megrontója.

Igen tisztelt Országgyűlés! Kötelességünk együttműködni a társadalmi béke megóvása, megteremtése ügyében. Társadalmi béke nélkül nincs nyugalom, és ennek egyik alapfeltétele a média tárgyilagossága. A média nagy hatalom korunkban, a megszállása alatt élünk. Ha ez igazságos és tárgyilagos, építi a békét, a társadalmi békét és a megegyezést. Ha elfogult, félrevezet, megtéveszt és gyűlöl, akkor nemcsak visszahozza a kommunista rendszer eszmeirtását, hogy elhallgatja az igazságot és valótlanságot mond, aláássa a társadalmi békét, és a gyűlölettel kettéosztja az országot.

Az elmúlt időszakban sokat hallottunk ebben a parlamentben a kettéosztásról. Nem, az ország nem akar kettéoszlani! Azok osztják ketté, akik gyűlöletet hirdettek és gyűlöletet sugároznak. (Taps.) Emeljük föl a szavunkat bátran minden elfogultság ellen; Babits Mihály halhatatlan Jónás könyve öt bibliai igazsága közül az ismert "vétkesek közt cinkos, aki néma" gondolattal legyünk a társadalmi béke harcosai.

Végül, igen tisztelt Országgyűlés, Kölcsey Himnuszának pár sorával szeretném befejezni felszólalásomat: "Isten, áldd meg a magyart/ Jó kedvvel, bőséggel,/ Nyújts feléje védő kart,/ Ha küzd ellenséggel;" A védő kar a NATO-val megvan - remélem, nem lesz rá szükség. Jókedvben és bőségben hiány van. Arra kérek mindenkit, hogy azon dolgozzunk, hogy szellemiekben, hitben és anyagiakban bőség legyen, jusson népünknek, és legyen jókedve, amit történelmi érdemeivel, szenvedéseivel és egyéni értékeivel már kiérdemelt.

Köszönöm. (Nagy taps.)

 

2002.07.09. A felszólalás szövege:

DR. VARGA LÁSZLÓ (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Úgy érzem, egyike vagyok azoknak, akik még élnek, akik Nagy Imrével beszéltek, sőt vitáztak, amikor 1948. február 8-án magához hívatott és kérte, hogy ne mondjak el egy interpellációt egy pap megveretése ügyében, mert óriási botrány volt aznap reggel a parlamentben. A Kommunista Párt tagjai meg akarták verni Moór Gyula jogfilozófiai tanárt, mert azt mondotta, hogy a magyar nép akaratának egyetlen szabotálója van, és odamutatott: a Magyar Kommunista Párt. Borzalmas botrány volt, és Nagy Imre azt mondta, hogy ne fokozzam az én interpellációmmal, hiszen egy papot vertek meg, Nagykarácsonyszállás plébánosát, Hatvani Sixtust, mise után, árokba dobták, leköpdösték, megrugdosták, mert nem ment el a Kommunista Párt gyűlésére. Tizenöt perces beszélgetésünk volt, és azt mondottam Nagy Imrének: elnök úr, elhalasztom az interpellációt; szíveskedjék megígérni, hogy Magyarországon többet nem vernek meg papot. Rám nézett, hosszan, és ezt mondta: fiam, ezt sajnos nem tudom megígérni. Nagy hatással volt rám. Én azt mondtam: akkor elmondom az interpellációt. El is mondottam, enyhébb szöveggel, de nagy viharok között, és utána azt mondtam a barátaimnak: ez egy magyar ember, ebben van érzés, és emberi megítélésemben ritkán tévedtem, hogy őt érdekli nemcsak a párt, hanem a magyar nép sorsa.

Nagyot fordult a világ, eljött 1956, hallottuk az eseményeket, Kardinál bíboros, Mindszenty bíboros neve is előfordult, hogy őt kívánták; világos, hogy egy politikai vezető csak civil lehetett. A bíborosnak meg kellett nyugodni abban a helyzetben, ahol volt, hiszen ő volt az egyetlen embere Magyarországnak, akit a '47-48-as Szent István-i körmeneten 200-250 ezer ember önként követett.

Mellettem volt akkor, aki még a Kommunista Párt tagja is volt, Hirös Sándor, akitől kérdeztem, miért jöttél, azt mondta: egyetlen igaz ember van, azért jövök el, mondta, a körmenetre.

Ma a Nagy Imre-érdemrend alapításáról és lényegében odaítéléséről van szó azoknak, akik erre érdemesek. Nagy Imre élete és áldozata a magyar történelem lapjain van, vita nem is fűződhet hozzá. Az 1994-es megnyitó beszédemben, mert az értékeket nézem, nem azt, ki honnan van, őt megemlítettem, külön azért, mert tudom, hogy mit tett a magyarságért, ugyanakkor figyelemmel kísérem azt, hogy kik akarják kihasználni őt a magyarság nevében. Ugyanolyan értékelmélettel és ugyanolyan őszinteséggel kell arról szólni, hogy mi ennek valóban a célja: Nagy Imre emlékének a megőrzése, ami helyes, vagy pedig a kihasználása azok érdekében, akik Nagy Imre nevén akarnak megtisztulni attól a bűntől, amit elkövettek a magyarság ellen. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban. - Közbeszólás ugyanonnan: Úgy van!)

Az a cél, az a meghatározás, hogy a társadalmi békét elősegítő párbeszéd és a békés rendezés elősegítése: igen tisztelt Országgyűlés, nem szabadna ilyen szöveget az Országgyűlés elé vinni, egyrészt azért, mert ez lényegében mindnyájunk kötelessége; másrészt pedig akik kormányon vannak, azoknak kettős kötelessége; harmadsorban ez nem is érdem, ez kötelesség. Olyat kellett volna odaírni, amennyiben már bizonyos feltételeket szabunk, hogy azok és csak azok kapják, akik igazolják, hogy a magyar nép érdekében politikai és közéleti működésük során igazoltan megvédték a nemzeti keresztény értékeket, és az embertársaikat segítették - ez lehet cél azért, mert ez pozitív a nemzet mellett. Ami itt meg van jelölve a szövegben, az olyan tág, amit mindenkinek oda lehet adni, és mondhatnám: osztogatása és kihasználása Nagy Imre nemes nevének.

Van azonban ennél szomorúbb eset, kettő is; hallottuk itt, a felszólalásokban, hogy a kuratórium - nagyon helyesen -: a Tudományos Akadémia, az Országgyűlés elnöke, a köztársasági elnök - ez mind helyes -, a Nagy Imre Társaság, a Nagy Imre Alapítvány. Egy nagyon kényes kérdést említek meg, és ezt kötelességem megemlíteni: hol van a kuratóriumban az 1956-os szabadságharcos szövetség, hol van? Tudni kell, és itt van a nagy különbség, megemlítette a felszólaló, hogy annak idején nem szavaztuk meg a Nagy Imre-emléktörvényt; nem Nagy Imre személye miatt, hanem azért nem szavaztuk meg akkor, mert együtt kell említeni minden esetben Nagy Imrét és a forradalom fiatal áldozatait, hősi harcosait, mert Rákóczi maga intézte és vezetője volt a felkelésnek. Kossuth maga volt a forradalom vezetője, de Nagy Imre (Közbeszólás az MSZP padsoraiból: Esze Tamás.) nem volt kezdeményezője - a magyar fiatal szabadságharcosok, forradalmárok kezdték, és Nagy Imrét irányította a forradalom. Ez nem helytelen, ez tény, és azért kértük akkor, és említjük mindig, hogy a kettő összefügg, nem lehet elválasztani Nagy Imrét, nem lehet egy pártnak, a Kommunista Pártnak vagy a Szocialista Pártnak kisajátítania - együtt van a magyar szabadságharcosokkal és a magyar forradalmárokkal.

Továbbmenve: nagyon helytelen a törvényjavaslatban az a szöveg, ha elolvassák az indokolásban, hogy a magyar forradalomnak természetesen az emléke és a hőse Nagy Imre, de ebben az indokolásban 2002. július 9-én csak ez van: magyar forradalom; 2002. július 9-én, 46 évvel 1956 után, és kimaradt a szabadságharc. Miféle javaslat ez, hogy lehet kihagyni egy törvényjavaslatból a magyar forradalmat, illetve szabadságharcot? Aki ezt kihagyta, az vagy tájékozatlan, vagy önkényes, vagy nem érdekli a nagy történelmi esemény, csak egy politikai érdemrendet akarnak alapítani (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: Így van!) valakiknek a javára.

Nagy Imrének a legnagyobb, mondhatnám, nemcsak magyar, de nemzetközi történelmi jelentősége az, hogy 1956. november 1-jén függetlenné, szabaddá tette az országot. Kevés embernek van meg ez az irat: 1956. november 1-je, ez volt az első telex, ami bejutott az Egyesült Nemzetekhez, hatalmas nagy feltűnést keltett; és ebben az '56. november 1-jei írásában, nem a miniszterelnök, mert akkor nem volt miniszterelnök, hanem a Minisztertanács elnöke volt, így nevezték, azt írta: Magyarországot semlegesnek nyilvánították, és kiléptek a Varsói Szerződésből. Ezzel lett Magyarország a forradalommal, '56. november 1-jén szabad és független ország, ha három napig is, de az volt.

Nem lehet semmiképpen elszakítani a magyar forradalmon belül a szabadságharcot. Nagy Imrének nagy küzdelme volt az akkori Kommunista Párttal vagy egyes ott maradt embereivel, mert másnap, november 2-án óriási erejű táviratot küld, hogy a szovjet csapatok jönnek be, és segítsen az Egyesült Nemzetek. És amiről kevesen tudnak: 1956. november 3-án, itt az utolsó távirata, amiben azt írja, hogy a szovjet delegátus állandóan azt mondja, hogy ő nem a Minisztertanács elnöke, és nem egyezik vele a Kommunista Párt, meg egyebek - természetes, hogy nem egyeztek vele az árulók és azok, akik ellene voltak -, s kijelenti, hogy mindent, amit mondott november 1-je óta, azt a magyar nép nevében mondta.

Tehát amikor az igen tisztelt kormány előterjeszt egy törvényjavaslatot, és a törvényjavaslatból kihagyja a forradalom mellett a szabadságharcot, akkor azt kell mondanunk, hogy ez ismételten vagy félrevezetés, vagy pedig olyan súlyos tájékozatlanság, hogy nem alkalmas arra, hogy ilyen érdemrendre előterjesztést tegyenek.

Igen tisztelt Országgyűlés, épp ezért, miután úgy érezzük, hogy ez nem Nagy Imre-érdemrend, hanem a (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.) kihasználása Nagy Imre történelmi nevének és Nagy Imre történelmi személyének, nem (Közbeszólások az MSZP padsoraiból: Idő!) utolsósorban etikailag és erkölcsileg nem tartjuk alkalmasnak a jelenlegi miniszterelnököt arra, hogy ő előterjesztést tegyen a Nagy Imre-érdemrendre. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban. - Közbeszólások ugyanonnan: Úgy van! - Közbeszólás az MSZP padsoraiból: Lejárt az idő!)

 

ELNÖK: Képviselő úr, sajnos az idő letelt, kérem, fejezze be!

 

DR. VARGA LÁSZLÓ (Fidesz): Befejezem, elnök úr, egy mondattal. Ezért mi tisztelettel ezt a törvényjavaslatot vagy módosító javaslatot támogatni nem tudjuk.

Köszönöm. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban. - Hangok az MSZP padsoraiból: Ó!)

 

2003.02.18. Napirend előtti felszólalás

 

DR. VARGA LÁSZLÓ (Fidesz): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Kérek engedélyt, amennyiben lehetőség van rá, hogy a Varga Béláról tartott méltó megemlékezéséhez kétpercnyi hozzászólásom legyen, akár a felszólalásom előtt, akár utána.

 

ELNÖK: Erre sajnos nincs módom, frakcióvezető-helyettes úr. Kérem, hogy a napirend előtti felszólalását mondja el öt percben.

 

DR. VARGA LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm rideg magatartását...

 

ELNÖK: Bár nagyon szeretném, megjegyzem, de a Házszabály engem is köt.

 

DR. VARGA LÁSZLÓ (Fidesz): Igen. Tisztelt Ház! A Fidesz-Magyar Polgári Párt és a Magyar Kereszténydemokrata Szövetség nevében szólalok fel.

Háborúban élünk, csaták nélkül. A terroristák százakat és ezreket gyilkolnak meg, de katonát és fegyvereket nem látunk. Miközben az egész demokratikus világ összefog a terrorizmus megállítására, megszüntetésére, én szeretnék egy másik veszélyről szólni, a szellemi terrorizmusról; arról a szellemi terrorizmusról, amelyik a sajtóban, a rádióban, a televízióban, a közéletben folyik. Arról a szellemi terrorizmusról, amely hadat visel az igazság elhangzása ellen, és megtévesztéseket, valótlanságokat, hazugságokat terjeszt.

Súlyos cselekmények ezek, különösen hazánkban, ahol végigéltük az egy tőről fakadó fasizmusból és kommunizmusból eredő elnyomásokat; ahol a hazugság létezett, az igazság nem; s a háború után kettős megszállás alatt éltünk - a Szovjetunió és a kommunista párt -, és ahol a hatalom szava volt az igazság, legyen az égbekiáltó hazugság.

Akik felemelték a szavukat, bátorságuk volt az igazság mellett, szabadságukat és életüket kockáztatták. Az értékek eltűntek, az értéktelenek jelentek meg, a tisztákat besározták, a besározottak politikai Liliomfiként jelentek meg, sőt jelennek meg.

Ebben a korszakban, a megszállási időszakokat is belevéve, volt egy egyedülálló, borzalmas eljárás: az eszmeirtás. A kommunizmusban minden nemes értéket, ami az embernek magasabb életet, felfogást jelent, irtottak, és selejttel, helytelen eszmékkel igyekezték behelyettesíteni. Ezek a rendszerváltozás idején eltűntek, de nem azok, akik ezt terjesztették, nem azok, akik ezt kitalálták vagy bármilyen módon ebben részt vettek.

A szellemi terrorizmus azért is borzalmas, mert a társadalmi békét aláássa. Kettéosztja a társadalmat azokra, akik az igazat keresik, igazat vallanak, és azokra, akik a hazugságokat terjesztik és azokat követik. Borzalmas cselekmény, amikor egy vasfüggönyt állítanak fel - kettéosztva az országot - a jók és a rosszak közé, és közben prédikálnak olyan dolgokat, amelyeknek semmi közük a valósághoz.

Mindezen kívül ugyancsak súlyos a szellemi terrorizmus, mert az embernek a legszentebb kincsét, az egyéniségét nemcsak hogy bántja, sérti, mert az, amit kiépítünk életünkben, születésünknél fogva a családban, a házasságban, a közéletben, az énemet megrontja a hazugság, mert megzavarja a gondolatot, a véleménynyilvánítást eltorzítja, az egyéniség kialakítását is hátráltatja, és a jellemet is természetesen meggyöngíti.

Úgy érzem, hogy mindnyájunknak kötelessége, igen tisztelt Ház, a szellemi terrorizmus ellen küzdeni, és mindnyájunknak kötelessége a szellemi terroristákat a rádióból, a sajtóból, a televízióból, a közéletből kiszorítani. Ez kötelesség. Természetesen nem megy könnyen, de szükséges. Hogyan akarunk belépni az Európai Unióba? Milyen vezetéssel és milyen néppel? Az Európai Unióba csak olyan nép léphet be, mint a magyar nép, amely történelme folyamán rengeteget szenvedett, rendkívül tehetséges, odaadó, de mindig akkor volt nagy, amikor a nemes értékeket, a nemzeti, keresztyén, kulturális értékeket és a felebaráti szeretetet ápolta. Ezt csak az igazsággal lehet növelni és megtartani.

Igen tisztelt Ház! Küzdjünk a szellemi terroristák ellen, mert az Európai Unióban csak akkor leszünk önállóak és erősek, és akkor leszünk egyenrangúak és versenyképesek (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), ha az igazsággal megyünk, és nem pedig azzal a hazugsággal, amely sajnálatosan a negyvenéves megszállás óta még itt maradt.

Köszönöm. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

 

2003.04.29. Napirend utáni felszólalás

 

DR. VARGA LÁSZLÓ (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A Fidesz-Magyar Polgári Párt és a Magyar Kereszténydemokrata Szövetség nevében szólok.

Az elmúlt hónapokban Irak kérdésében a háború és a béke jelszavától zengett az egész világ. Örvendetesnek hallatszott, hogy valóban százezrek mennek ki az utcára, békét akarnak, a háború ellen is felemelik a szavukat, és ilyen tüntetés sem a második világháború alatt, sem utána még nem volt.

Hol van béke? Véleményem szerint azokban az országokban, ahol az emberek szabadon gyakorolják emberi és nemzeti kisebbségi jogukat, ezt másokkal szemben a felebaráti szeretet szellemében érvényesítik, van esélyegyenlőség, a véleménynyilvánítás szabadsága az egyik legfontosabb, ami az egyéniséget is kialakítja, a család megerősítése, és nem utolsósorban a szociális igazságosság, mert minden kormánynak mindent el kell követni azért, hogy minél kevesebb legyen a nélkülöző és a munkanélküli. A kérdés az a nagy világtüntetések és a háború után: volt-e béke Irakban? Nyoma sincs; nyoma sem volt. A legnagyobb mértékben tiporták el az emberi jogokat, az emberi méltóságot, börtönbe kerültek, sőt kivégezték mindazokat, akik felemelték a szavukat. A kérdés tehát az, hogy valójában ki tévesztette meg a világ felvonuló embereit, fiataljait, vagy valóban teljesen tisztában voltak-e azzal, hogy szabad-e egy olyan ország ellen felvonulni vagy mellette lenni, amelyik ilyen mértékben nyomja el az emberi jogokat.

Sokszor felmerült az a kérdés, hogy szuverén országot nem lehet megtámadni. A válaszom az, hogy nincs abszolút jog - sem az egyénnek, sem az államnak. Senki sem teheti azt, amit akar, mert korlátozzák a törvények, a jogszabályok, és mint mondottam, ami különben a kereszténydemokráciának az alapja, másoknak az emberi jogait, amely a megbecsülést is jelenti, tiszteletben tartom. Nincs olyan állam, amelyik azt mondhatja, hogy ő szuverén, és azt tehet, amit akar, és veszélyezteti a többi állam biztonságát, a magáét, fegyverek gyártásával pedig olyan állapotot teremt, hogy a körülötte lévő államoknak nincs biztonsága.

Én most nem megyek bele a háború kérdésébe azért, mert hosszú jogi kérdés, és lehet vitatkozni az Egyesült Nemzetek Biztonsági Tanácsának 1441-es határozatán, így is lehet, úgy is lehet magyarázni. A kérdés csak az, hogy van-e joga egy országnak olyan fegyvereket gyártani, amelyek másokat veszélyeztetnek. Ebben a kérdésben, úgy érzem, a Magyar Országgyűlésnek is meg kellene szólalni egyszer, legalábbis évente egyszer, hogy ne csak az emberi jogokról beszéljünk, hanem ítéljük el nagyon keményen és határozottan mindazon kormányokat a világon, ahol az emberek nem élhetnek a jogaikkal, nincsenek biztonságban, nem érvényesíthetik a tehetségüket, és nem szabad életet élnek. Javasolnám a kormánynak is, hogy az Egyesült Nemzetek Közgyűlésén tegyen javaslatot; különösen egy napra volna ez célozható, december 10-ére, ugyanis 1948. december 10-én szavazta meg, akkor 45 taggal az Egyesült Nemzetek Közgyűlése az emberi jogok egyetemes deklarációját, amelyet ma is a jogok bibliájának tekintek, mert először foglalta össze a minden emberre érvényes jogszabályt. Ezen a napon kellene ugyanilyen erővel megemlékeznünk a jogról, nyilatkozni az egész világon, az Egyesült Nemzeteknek és a Magyar Országgyűlésnek is, és elítélni minden olyan kormányt, ahol az emberek nem gyakorolhatják a jogaikat, mert hiába küzdünk a háború ellen, a háborúnak az oka a békétlenség, amit az elnyomók és a diktátorok hoznak létre.

Végül kötelességem megemlíteni, hogy amikor hazánk az Európai Unió felé megy, nemcsak arra mutat példát, hogy hogyan küzdött a szabadságáért és a függetlenségéért 1956-ban, de arra is, hogy volt Közép- és Kelet-Európának és a világnak egy országa, amely nem egy megszállás, nem belső megszállás, hanem kettős megszállás alatt élt, a világ egyik legnagyobb gyalogsági hatalma akkor a Szovjetunió volt és a durva Magyar Kommunista Párté, és egy tiszta forradalommal akart békét, és küzdött azok ellen, akik ezt elnyomták. Úgy érzem, mindkettőre szükség van, küzdeni a békétlenség ellen, és ugyanakkor tisztelni azokat, akiknek volt bátorsága minden segítség és minden támogatás nélkül egy nemzet szabadságáért küzdeni, mert egyben biztosak voltak: ők elbukhatnak, de előbb-utóbb minden erőszak, minden kényszer és minden diktátori hatalom politikai por és hamu lesz.

Köszönöm. (Taps a Fidesz és az MDF soraiban.)

vissza Vissza a kezdőlapra