2003. július 11. péntek 10:52
George Bush elnök beszéde az iraki háború megindításakor
Nincs öregebb a tegnapi újságnál - tartja a mondás. A politikusok megítélésében is komoly tényező az idő. Csak három és fél hónap telt el, s mai ismereteink birtokában sajátos gondolatok jutnak eszünkbe a háború megindításakor elmondott elnöki beszéd kapcsán.
Polgártársaim!
Az amerikai és a velük szövetséges erők ebben az órában hajtják végre az iraki fegyverek felszámolására, az iraki nép felszabadítására és az arra irányuló hadművelet első szakaszát, hogy súlyos veszélytől megvédjék a világot. Utasításomra a szövetséges erők elkezdték a katonai jelentőséggel bíró, bizonyos célpontok elleni csapásmérést, amelynek célja aláásni a Szaddám Huszein irányította iraki hadsereg harcképességét. Ez egy átfogó és összehangolt hadjárat kezdő stádiuma.
Több mint 35 ország nyújt jelentős támogatást ehhez a hadjárathoz haditengerészeti és légi támaszpontok rendelkezésre bocsátásával, hírszerző és logisztikai tevékenységgel, harcoló egységek bevetésével. Minden egyes koalíciós ország osztozik a felelősségvállalásban és abban a megtiszteltetésben, hogy részt vehet közös védelmünkben.
Most az Egyesült Államoknak a Közel-Keleten tartózkodó fegyveres erőihez szólok: tőletek függ ennek a zavaros világnak a békéje és egy elnyomott nép sorsa.
Ez a bizalom megalapozott.
Az ellenség veletek megütközve meg fogja ismerni hozzáértéseteket és bátorságotokat. A nép, amelyet felszabadítottok, tanúja lehet majd az amerikai katonák becsületességének és tisztességének.
Ebben a konfliktusban Amerika egy olyan ellenséggel áll szembe, amely számára nem létezik háborús egyezmény és erkölcsi szabály. Szaddám Huszein utasította az iraki hadsereget, hogy olyan helyeken vegyen fel hadállásokat, ahol polgári személyek is tartózkodnak. A népével szembeni utolsó kegyetlen tetteként ártatlan férfiakat, nőket és gyermekeket élő pajzsként akar felhasználni katonái védelmére.
Szeretném az amerikaiak és az egész világ tudomására hozni: a szövetséges erők mindent megtesznek azért, hogy megkíméljék az ártatlan polgári személyek életét. Ez a hadjárat egy Kalifornia állam nagyságú országban, nehéz terepen folyik, emiatt tovább tarthat és nehezebbnek bizonyulhat, mint sokan gondolják. Ahhoz, hogy az iraki nép egységessé, szilárddá és szabaddá tehesse országát, a szövetségesek hosszan tartó elkötelezettségére lesz szükség.
Tisztelettel adózunk az iraki embereknek, az irakiak vallásos hitének és az ősi iraki civilizációnak. Nincsenek Irakkal kapcsolatos hatalmi törekvéseink, célunk csupán elhárítani egy fenyegető veszedelmet, és hogy az iraki nép ismét kezébe vehesse országa irányítását.Tudom: katonáink hozzátartozói imádkoznak azért, hogy a hadjárat minden részvevője hamarosan és épségben hazatérjen. Több millió amerikai imádkozik önökkel együtt a szeretteik biztonságáért, és azért, hogy az ártatlanoknak ne essen bántódásuk. Az amerikai nép hálája és tisztelete övezi önöket áldozatkészségükért, és biztosak lehetnek abban, hogy katonáink feladatuk végeztével azonnal hazatérnek.
Országunk nem szívesen vesz részt ebben a konfliktusban, célunk mégis magától értetődő. Az Egyesült Államok népe, barátaink és szövetségeseink nem akarják magukat kitenni egy tömegpusztító fegyverekkel rendelkező, a békét fenyegető törvényen kívüli hatalom kénye-kedvének. Most az amerikai szárazföldi erők, a légierő, a haditengerészet, a parti őrség és a tengerészgyalogság szembeszáll ezzel a fenyegetéssel, hogy később ne kelljen szembetalálkoznunk tűzoltók, rendőrök és orvosok egész hadseregével az amerikai városok utcáin.
Most, hogy a konfliktus kezdetét vette, időtartamát már csak egy módon lehet a lehető legrövidebbre szabni: határozott erővel. Biztosítom önöket afelől, hogy ebben a hadjáratban nem fogunk megelégedni félmegoldásokkal, és kimeneteléül csak a mi győzelmünket fogadjuk el.
Polgártársaim!
Felül fogunk kerekedni és le fogjuk győzni a veszélyt, amely országunkat és a világot fenyegeti. Túl fogunk jutni ezen a megpróbáltatáson, és folytatni fogjuk a béke megteremtését. Meg fogjuk védeni a szabadságunkat, és szabadságot viszünk másoknak.Isten áldja hazánkat és védelmezőit!"
Az iraki fegyverek körül ma is sok a kérdőjel. Érdekes, hogy az elnök nem tömegpusztító fegyverekről beszélt, bár aligha volt a hallgatói között, aki nem azokra gondolt.
A nép, amelyet az amerikai hadsereg "felszabadított" kicsit hasonlóan reagált, mint mi, amikor a Vörös hadsereg tette velünk ugyanezt. Nem alkalmazták az "élő pajzs" taktikát sem. Ma sincs adat arról, hogy hol vannak az iraki katonák. Arra sincs bizonyíték, hogy tömegpusztító fegyverei voltak-e Szaddamnak.
"Célunk csupán elhárítani egy fenyegető veszedelmet" - mondta az elnök. A belső ellenállás nő, egyre nagyobb számban halnak meg amerikai katonák. Szaddam meg állítólag él és üzeneteket küld. "Vietnámizálódik" a térség. Valóban elhárult a veszedelem? És miben állt tulajdonképp, ha nem is voltak tömegpusztító fegyverek. Lehet, hogy az iraki háború kiváló eszköz olyan bajok elkerülésére, amelyek nélküle nem is léteznének?
Surján László
Ld még: Kovács már megtalálta
