2003. augusztus 01. péntek 22:36
Honlap-ajánló
Az erdélyi magyar egyetemisták egy szűk kis köre egy katolikus web-oldal létrehozásáról álmodott, majd meg is valósították. Minden további ismertetés helyett egy riportot közlünk, melyet a VASÁRNAP című erdélyi római katolikus hetilap készített a honlapszerkesztőkkel.
RIPORT
Az internet egyre szélesebb körben való elterjedése idején nélkülözhetetlen az egyház jelenléte a világhálón. Hazai magyar katolikus egyházunk is minden bizonnyal fontosnak tartja ezt és az ilyen módon történő pasztorációt, de egyelőre meglehetősen kevés itthoni intézmény honlapjával találkozunk az interneten. E között a kevés között van egy olyan oldal, amelyik mind a négy egyházmegye életének bemutatására vállalkozik, híreket, lelki szövegeket, társalgási lehetőséget, másfelé való kitekintést kínálva a világ bármely pontjáról arra látogatónak. Néhány elhivatott, komoly hitéletű egyetemista kezdeményezéséből született és létezik több mint egy éve ez az igényesen szerkesztett és gyakran frissülő honlap. Tanulnivalójuk mellett, sokszor zsebpénzük feláldozásával, dolgoznak rajta, és lelkesedésük még akkor sem csökken, amikor egyik irányból sem érkezik meg a beígért segítség. Csapatuk három alapemberét – Veres Leventét, Brém Waltert és Keresztes Emőkét – a nagy lelkiismeretességgel végzett közös vállalkozásról faggattam.
Mikor és hogyan született a katolikus honlap gondolata?
Levente: 2001 őszén kezdtünk el gondolkozni egy katolikus web-oldal létrehozásáról. Öten voltunk, Antal Róbert, Kruk Zsolt, Simai Zsombor, Walter és én – valamennyien szatmári egyházmegyések! – és előbb arra gondoltunk, hogy a katolikus egyetemi lelkészségeknek állítunk össze egy oldalt, aztán hamarosan tovább fűztük az ötletet. Akkor azért nem lett a tervből semmi, mert nem volt pénzünk. Végleges döntésre tavaly márciusban került sor. Az egri egyetemi lelkészségen voltunk egy találkozón, ott beszélgettünk el Pavel Cebula minorita atyával, akit már korábbról ismertünk. Neki mondtuk el a terveinket. Nagyon pártfogolta az ötletet, és meglehetősen csodálkozott is, hogy a romániai magyar katolikus egyháznak nincs még egy reprezentatív oldala. Az általa felajánlott 100 dollárral indultunk. Ebből megvettük a domain-nevet, illetve biztosítottuk fél évre a tárhelyet. Aztán következett a négy püspökség felkeresése, az ő beleegyezésük, véleményük kikérése. Mindez június 4-ig tartott. Ezután anyaggyűjtéssel és az adatok rendszerezésével, centralizálásával foglalkoztunk. Közben azon is gondolkoztunk, hogy az oldal folyamatos működtetése érdekében bejegyeztetünk egy egyesületet. Ez januárban történt meg, ekkortól létezik hivatalosan a MIND (Mindent Isten Nagyobb Dicsőségére) egyesület – ahogyan a név is mutatja, munkánkat jezsuita szellemben szeretnénk végezni.
Walter: Ha a tagok cserélődnek is, az egyesület mindig megmarad, és reményeink szerint ésszerű gazdálkodással mindig fenn tudja tartani a katolikus honlapot. Sajnos a pályázásoknál nem túl előnyös az, hogy nyilvánvaló módon katolikus ügyet szolgálunk. Mert sokan úgy gondolják, hogy van az egyháznak pénze, adjon ő. Az egyházban meg lehet úgy gondolkoznak, hogy sokkal fontosabb dolgokra kell a pénz… Bár az egyesület Szatmárnémetiben van bejegyeztetve (egyszerűbb és olcsóbb volt nekünk otthon elvégeztetni ezt a munkát – sok segítő embernek hála az önzetlen segítségért!), Kolozsváron működik, és itt fog később is, mert itt mindig sok értékes, az egyház ügye mellett elkötelezett ember lesz.
Ma hányan és kik vagytok e mögött a vállalkozás mögött?
Levente: Az induló csapat kicsit módosult, egyesek hazakerültek egyetem után, de jöttek új emberek. Annak idején a kolozsvári egyetemi lelkészségen belül tevékenykedtünk, igazából ott rázódtunk össze. Mindjárt az elején csatlakozott hozzánk Emőke, és jelenleg a csapat tagja egy református lány is, aki idejéhez, erejéhez mérten mindenben segít. A honlapunkon egyébként mindenki neve olvasható, aki valamilyen módon segített nekünk. A Szentlélek ajándékának tekintem az új korrektort – Bereczki Gyöngyvért – is. Külön ki kell emelnem még a Krónika szerkesztőjének, Lukács Jánosnak a segítségét, valamint a Vasárnappal való jó együttműködést. Hangsúlyozom, mindenki önkéntes alapon dolgozik. Nemhogy fizetni, de még megfelelő munkahelyi viszonyokat sem tudunk biztosítani. Egyedüli munkaeszközünk egy számítógép (az enyém), ezt próbáljuk most fejleszteni. Az internet-díjat is a saját zsebpénzemből fizetem. Az egyetem mellett még különféle – főleg internetes – munkákat vállalok, az ezekből befolyó pénz nagy részét ilyen célra fordítom. A telefonköltségeket is magunk álljuk, de mivel nincs hivatalos székhelyünk, az ilyesmit nem is tudnánk elszámolni.
Általában éjszaka 11-12 körül kapcsolódunk az internetre, amikor egészen olcsó, és el lehet képzelni, hogyan működnek a különféle szellemi funkcióink az éjjeli órákban... Nagyon szeretnénk egy külön termet, amelyiket minden munkatárs a magáénak érezne, ahol kényelmesen dolgozhatnánk, anélkül, hogy bárkit is zavarnánk. Az, hogy valamelyikünknél gyűlünk össze, senkinek sem jó igazán. Hosszabb ideje keresünk egy központi helyet, és bár tudjuk, hogy a főegyházmegyének Kolozsváron nincsenek szabad helyiségei, mégis az egyháztól várnánk a megoldást, mert mi tényleg érte dolgozunk.
Említetted, hogy körbejártátok a püspökségeket. Hogyan fogadtak benneteket? Mennyire hitték el, hogy ezek a „hátizsákos” fiatalok valóban az egyház ügyét akarják szolgálni?
Walter: Én Nagyváradon és Gyulafehérváron voltam Leventével. Váradon első perctől örömmel fogadták, hogy csinálnak valamit a fiatalok, valami internettel és számítógéppel kapcsolatosat, kis támogatást is adtak, de hosszú időre nem kötelezték el magukat mellettünk. Azért meglehet, hogy titkon arra is gondoltak, hogy „már megint pénzt jönnek kérni az emberek”… Ez teljesen jogos, hiszen tudjuk, sokan kérnek, és sokszor nem is a legszükségesebbekre. Megboldogult Reizer Pál püspök úr ajánlásával indultunk el. Szatmárnémetiben jól ismernek minket mint olyan fiatalokat, akik az egyetem előtt is sokat tevékenykedtek az egyházban. Otthonról olyan lelkülettel vagyunk „feltarisznyázva”, amelyik nemcsak beszélni akar, de tenni is kíván az egyház ügyéért.
Levente: A püspökségeken csodálkoztak, hogy autóstoppal mentünk-jöttünk. Amíg mások autóval vagy vonattal járnak, és minden utat elszámolnak, addig mi ilyen módon utazunk, hogy minél kevesebbe kerüljön. A nehezen begyűjtött kicsi pénzekre nagyon ügyeltünk, és minden kiadott összeget számlával tudunk igazolni.
A temesvári püspökség eddig kimaradt a felsorolásból…
Levente: Oda egyedül mentem, és elmondhatom, hogy nagyon jó tapasztalatokat szereztem. Internet-felhasználó emberek, akik a mi ügyünkhöz is pozitívan álltak hozzá. A püspöki helynök úr gyakran nézi az emailjeit, és a püspök atyához is rendszeresen bejuttatja kinyomtatva a legfrissebb híreket. Nagyon jól dolgozó sajtóreferensük van, és állítom, hogy médiatéren túltesznek bármelyik egyházmegyén.
Hangsúlyozzátok, hogy senki sem támogat benneteket folyamatosan, akkor mégis miből tartjátok fenn a honlapot immár több mint egy éve?
Levente: Az említetteken kívül maradt az én keresetem, na meg egy nagyon lelkes kolozsvári házaspár segítsége, akiknek nagyon nagy hálával tartozunk. Egli János és Melinda adták összességében a legtöbbet nekünk. ők vállalkozók, de adományuknak csak egy részét adták hivatalos elszámolással, a másikat a saját zsebükből vették ki. Gyakorló katolikus emberek, akik fontosnak látják ezt az ügyet és hisznek bennünk.
Azon túl, hogy gyakran frissítitek a honlapot a négy egyházmegye és a világegyház híreivel, a nagyobb erdélyi egyházi eseményekről igyekeztek bővebb, ún. on line-anyagokat készíteni. Ilyen volt az idei Országos Katolikus Egyetemista Találkozó (OKET) és a csíksomlyói búcsú.
Emőke: Az OKET-en nagyon összefogott a csapat, és egész napos munkával próbáltunk átfogó képet nyújtani az eseményről. A beszámolók mellett előadókat, résztvevőket, szervezőket szólaltattunk meg, sok képet készítettünk, és minden perceken belül felkerült az internetre. Az én munkámra visszatérve még, a leginkább fordításokkal, korrektúrával és interjúk készítésével segítem a csapatot.
Az OKET-en lehetett látni rajtatok először a catholic.ro feliratú pólókat. Jó reklámfogásnak tartom ezt a dolgot…
Levente: A pólókat az én megtakarított pénzemből készíttettük. Nem voltak olcsók, de fontosnak tartjuk a reprezentatív megjelenést, és szerintünk érdemes áldozni erre. Igen, az egyházi dolgoknak is kell a reklám. Egy példát mondok. Egyes görög katolikus püspökségeknek külön image- és média-irodájuk van. Szórólapokat nyomtatnak a püspökségük tevékenységéről, folyamatosan jelen vannak az újságokban, rendszeresen sajtótájékoztatókat szerveznek, sajátos arculatot alakítottak ki maguknak a médiában. Egyik papjuk tartja a kapcsolatot a sajtó munkatársaival, nagyon felkészült, bárki bármikor keresi, naprakész információkkal tud szolgálni egyházának életéről. Az ilyesmit nagyon hiányolom a magyar püspökségek részéről. Igenis kell a reklám! Magyarországon már régebb felismerték ezt.
Júniusban Kolozsváron rendezték meg az országos katolikus médiatalálkozót. Bár számukat tekintve a román ajkú katolikusok kevesebben vannak, mégis erőteljesebben képviseltették magukat. A rendezvényt szeretetteljes légkör jellemezte, egyes magyar ügyekért mégis meg kellett harcolni. Ilyen volt például a magyar honlap kérdése is…
Levente: Ahogy említettem, a román egyház jobban odafigyel a sajtóügyekre. Aki ott volt, láthatta az általuk kiadott sokféle színes folyóiratot s az igényes kivitelű könyveket. Éreztem a megdöbbenésüket, amikor a mi munkánkról számoltam be nekik. Velünk ellentétben a román nyelvű honlapot (www.catholica.ro) három főállású alkalmazott szerkeszti, és egy püspökkari konferencia-döntés értelmében a román nyelvű római és görög katolikus püspökségek havonta 50-50 euróval támogatják őket. ők úgy tudták, hogy bennünket ugyanígy támogatnak a magyar püspökségek… A „harc” abból alakult ki, hogy a románok azt szerették volna, ha a mi honlapunk beleolvad az övékbe, és így egyetlen hivatalos honlapja lesz a romániai katolikus egyházaknak. Ezt szerencsére kivédtük, és abban egyeztünk meg, hogy saját honlapjainkon megpróbáljuk egymás oldalait minél teljesebben bemutatni.
Milyen további terveitek vannak?
Walter: Korlátolt lehetőségeink ellenére is szeretnénk fejlődni, sőt másokon is segíteni. Nemsokára egy pályázati űrlapot fogunk közzétenni honlapunkon és az azt kitöltő plébániák, egyesületek, szervezetek számára tárhelyet, karbantartást és email-címet igyekszünk biztosítani. Reményeink szerint a legbiztonságosabb és a legprofesszionálisabb szolgáltatásokat tudjuk majd nyújtani minden egyházi pályázónak. Cserébe csak annyit várunk, hogy hírekkel, tudósításokkal, képekkel segítsék a munkánkat.
Levente: A püspökök megkérdezték tőlem, mi lesz ezzel a dologgal hosszú távon? Azt válaszoltam, és mindig is azt fogom válaszolni, hogy ha senki sem fogja a magáénak tekinteni, én akkor is annak fogom, és ha nem lesz más mód, akkor amíg az erőm engedi, a saját forrásaimból fogok anyagiakat biztosítani a hazai magyar nyelvű katolikus honlap fenntartásához.
Kérdezett Ozsváth Judit
Romániai Magyar Katolikus Hetilap, a VASÁRNAP
július 27-i számából
