2003. július 26. szombat 22:19
Kilenc méter magas lett a "sírkő"
Zarándokhellyé válhat Cserhalom
A cserhalmi ütközetről és Szent László királyunk
leánymentő cselekedetéről Vörösmarty Mihály írt szép költeményt, de a magyarok
többsége ma sem tudja, hogy a Cserhalom nevű nagy domb Beszterce megyében,
Cegőtelke falu közvetlen szomszédságában található, ahol most impozáns emlékmű
jelzi a győztes csata emlékét.
A Kárpát-medencében sok helyütt, de a történelmi Magyarország minden
szegletében, hozzánk legközelebb a bögözi templomban láthatók a Szent
László-legenda ihlette, 13. és 14. századi falfestmények, amelyeken szerzőik
azt a jelenetet örökítették meg, amint 1068-ban, a cserhalmi győztes csata
után Szent László királyunk visszaveszi a kun harcostól az elrabolt magyar
leányt. A Mezőség keleti peremén, Besztercétől 25 km-re a rendszerváltás után
megvalósulhatott a cegőtelki magyarok álma, felépülhetett a cserhalmi emlékmű.
A szervezőmunkában fontos szerepet vállalt dr. Szántó Árpád, a Beszterce
Megyei Tanács alelnöke. Mint lapunknak nyilatkozva elmondta, édesapja
református lelkész volt Cegőtelkén, ő mesélt vallásórákon a gyermekeknek
arról, hogy itt valamikor nagy csata zajlott. Különösebben nem részletezte,
hogy milyen harc volt ez, de amikor később olvastak e történetről, egyre
többet megtudtak a keresztények és a pogányok közötti csatározásokról, Szent
Lászlóról, Salamonról és más magyar királyok hősi tetteiről. Játékból sokszor
"élethalálharcot" vívtak a falu gyermekei, így vált tudatossá bennük a
történelmi csata jelentősége. Amikor Beke György író a Beszterce megyei
szórványmagyarságról és a cserhalmi ütközetről írt, értetlenül fogadta, hogy a
helyszínen semmilyen utalás nem található erre a legendává vált győzelemre.
Ekkor fogalmazódott meg a helybéliekben az emlékmű létesítésének ötlete.
Miután megalakult a Cserhalmi Művelődési Egyesület, 1993-ban elkezdődtek a
munkálatok, melyek aztán öt évig tartottak. Sok-sok támogatást kaptak, de erre
szükségük is volt, hiszen akkor ötvenmillió lejre rúgtak a költségek. A
Julianus Alapítvány és az EMKE segítségével az emlékművet Kolozsi Tibor
marosvásárhelyi szobrász készítette, 1998. augusztus 15-én Csiha Kálmán és
Tőkés László püspökök szentelték fel. A református temető legmagasabb pontján
emelt szoborkompozíció egy pajzsrészt és egy kardmarkolatot ábrázol,
hatvannyolc lépcsőfok vezet hozzá, és hamarosan ugyanennyi kopjafát állítanak
fel, valamint rózsabokrokat is ültetnek a feljáróhoz. Az emlékmű felállítása
azért is nehézségbe ütközött, hogy előbb ki kellett kérni a román többségű
lekencei községi tanács jóváhagyását. A határozati javaslat úgy került
megszavazásra, hogy a temetőben egy sírkövet fognak emelni az említett csata
emlékére, a "sírkő" viszont végül kilencméteres lett. Mivel azonban a törvény
nem szabályozza a síremlékek magasságát, az utólagos tiltakozásoknak már nem
volt jelentőségük.
Szántó Árpád és a cegőtelkiek úgy szeretnék, ha igazi magyar zarándokhellyé
válna az emlékmű, ahol nemcsak vesztes, hanem győztes csatáinkra is
emlékezhetünk. Szent László szelleme arra ösztönöz minden magyart, hogy
politikai ellentétektől eltekintve összefogjunk, mert csak így maradhatunk meg
a Kárpát-medencében, hangsúlyozta Szántó Árpád.
Székelyudvarhely
Udvarhelyi Híradó
F. D. D.
