2003. július 05. szombat 05:16
Csontváry Kosztka Tivadar
(1853, Kisszeben - 1919, Budapest)
Azóta a Mostari híd romokban, a Szentföldön harcok...
Gyógyszerész volt, s csak 41 éves korától tanult
rendszeresen festeni. 1894-ben fél évig Münchenben Hollósy Simon növendéke,
majd 1895-től Karlsruhében, Düsseldorfban és Párizsban képezte tovább magát,
de lényegében autodidakta volt. Az 1890-es évek végén Dalmáciában, Olasz- és
Németországban járt. 1902-ben festette Selmecbánya látképe című művét, majd
Jajcéban és a Hortobágyon dolgozott, 1904-ben Egyiptomban, Palesztinában és
Athénben járt. Ez út emlékét Kocsizás újholdnál Athénban, a Jupiter-templom
romjai Athénban című képei őrzik. 1904-ben festette a Nagy-Tarpatak a
Tátrában, a Görög színház Taorminában című több négyzetméteres tájképeit.
Ezután ismét Palesztinában, Egyiptomban járt. 1904-ben készült a Panaszfal
bejáratánál Jeruzsálemben című sokalakos, expresszionista kompozíciója,
1906-ban pedig fő művének érzett legnagyobb méretű vászna, a Naptemplom
Baalbekben. Szíriából Párizsba, majd ismét a Libanoni hegyekbe utazott, s
megfestette két nagy művét, a Magányos cédrust és a Zarándoklás a cédrusfához
címűt (1907). 1908-ban a Mária kútja című kompozícióját és a Marokkói embert
festette. Valószínűleg 1910-ben Nápolyban készült utolsó műve, a Sétalovaglás
a tengerparton.
Lappangó elmebaja egyre jobban elhatalmasodott. Utazott még keleten, s a
háború éveiben ismét rajzolt. Ebben az időben önéletrajza számtalan
variációján is dolgozott és vitázó röpiratokat írt.
1905-08-ban és 1910-ben volt kiállítása. Kortársai nem értették meg
művészetét. A meg nem értés, a magány megbontotta lelki egyensúlyát,
alkotóereje mindinkább felbomlott.
Valójában csak az 1930-as gyűjteményes kiállításán
fedezték fel jelentőségét.
Néhány kép műveiből:
