2003. július 10. csütörtök 16:33
Magyar képviselők az Európai Parlamentben
Megkezdődnek a 2004. évi európai költségvetés egyeztető tárgyalásai az Európai Tanács és a Parlament között. E tárgyalásokon a tizenöt tagállamra tekintettel 15 fős delegációval vett eddig részt a parlament is. A résztvevőket a politikai csoportok jelölik ki. Az Európai Néppárt szerint e tárgyalási formának a megismerése az új tagállamok számára is fontos, a 15 fős delegációba meghívta Surján Lászlót. Időközben a bővítésre tekintettel a tárgyalók létszámát 25-25-re emelték, s így az ellenzéki szocialista frakció jelölése nyomán Fazakas Szabolcs révén két magyar vehet részt az egyeztetésen.
A minden idők legolcsóbb bővítése után az Unió most minden idők legolcsóbb költségvetésére készül. A tervek szerint jövőre a tagállamok nemzeti jövedelmüknek csak 0.99 százalékát fogják befizetni. Ez Magyarország terheit is csökkenti, viszont a támogatások lehetősége sem bővül.
A társulási tárgyalások lezárás óta több olyan jogszabály készül, amely alapvetően megváltoztatja a koppenhágai megállapodások körülményeit. Ezek közül leginkább az érinti hátrányosan Magyarországot, amely a gyógyszerek szabadalmi védelmének további kiterjesztésével nehezíti az olcsó gyógyszerek forgalomba állítását. A védett időszaknak négy éves megnövelése egyes szakértők véleménye szerint 10-30 százalékos áremelkedéssel járhat. A magyar megfigyelők arra mutatnak rá, hogy a jogszabályi környezet ilyen megváltozása az Unió szavahihetőségét kérdőjelezi meg, ha megfelelő átmenetet nem alakítanak ki.
A költségvetési bizottságban sikerült megerősíteni azt az elhatározást, hogy a 2004. évi költségvetés módosításai során a 15 jelenlegi tagállam nem költheti el a bővülésből fakadó, azaz az új tagállamok támogatására szolgáló kereteket.
Az Unió áttekintette a strukturális alapok felhasználását és megállapította, hogy a 2000-ben elnyert összegeknek az elmúlt két évben csak 70 százalékát tudták lehívni a pályázók. Az ezen idő alatt fel nem használt támogatást elvonják és az visszakerül a befizető tagállamoknak. Ha a már nagy gyakorlattal rendelkező és sikeres pályázók sem tudták a teljes összeget felhasználni, mire számíthatunk mi, ebben a pályázati rendszerben még járatlan új tagállamok? Ismét egy adalék arra, hogy milyen kétbalkezes volt a magyar kormány, amikor tavaly decemberben elutasította a pályázati keretek egy részének költségvetési támogatássá alakítását, azaz teljes egészében való felhasználási lehetőségét.
A következőben állást kell foglalni arról, hány évre terjedjen ki az Unió hosszú távú költségvetése. Ez jelenleg hét éves ciklus, de felmerült az öt évre való csökkentés. A hét éves periódus nagyobb biztonságot jelent, hosszabb távú tervezhetőséget, tehát valószínű, hogy a mi érdekünk a jelenlegi rendszer fennmaradása.
Surján László
