2003. szeptember 04. csütörtök 09:44
Pártpolitikai harcok és párt belharcok helyett volna fontosabb teendő is.
A magyar időseknek a legrosszabb az egészségi állapota, a legalacsonyabb komfortfokozatú lakásban ők élnek, kevesüknek van telefonja és autója - derül ki az öt országot összehasonlító vizsgálatból, amelyben szociológusok vizsgálták az 55 év felettieket. A kormánypártok eközben önmagukkal és egymással vannak elfoglalva.
Biczó Henriett a Magyar Hírlapban ismertette annak a felmérésnek az
eredményét, amelyben Magyarország Hollandia, Németország, Olaszország és
Finnország 55 év feletti lakosait "vizsgálták".
Magyarország 55 év feletti korosztálya a legelégedetlenebb az életútjával, ám
a legrosszabb egészségügyi mutatói is az itt élő nyugdíjasoknak vannak.
Míg Finnország legeldugottabb részében is működik a szociális ellátórendszer,
mert mínusz 20 fokban is kiszállítják az ebédet minden nap annak az
asszonynak, aki mellett száz kilométeres körzetben senki sem lakik, addig
Magyarországon igencsak nehézkes a szociális ellátás. A finn idősek a
ledolgozott évek után járó nyugdíj mellett kiegészítő nyugdíjat is kapnak,
állampolgári jogon. (Ezt a rendszert javasolta itthon az Antall kormány, s az
elkészült terveket a Horn időszak söpörte le az asztalról.)
A felmérést hazánkban Pécsett és Jászladányon végezték, mert kitétel volt,
hogy minden országnak egy városban, illetve egy faluban is meg kell kérdeznie
az érintetteket. A falun élő nők átlagnyugdíja 28 ezer, míg a nagyvárosi
férfiaké 66 ezer forint havonta. A falusi idősek több mint fele összkomfort
nélküli lakásban él, vécé az udvaron. Az összkomfortos lakások aránya még
Pécsett is alacsonyabb volt, a többi városhoz viszonyítva. A németországi
felmérésből kiderül, ma már a volt kelet-német területeken is
elképzelhetetlen, hogy ilyen körülmények között éljenek a nyugdíjasok.
Mindezek ellenére a magyar idősek kötődnek legjobban otthonukhoz, aminek
valószínűleg az a magyarázata, hogy itt a legnagyobb a lakástulajdonosok
aránya. A rendszerváltozás után szinte mindenki élt a lehetőséggel, hogy
megvásárolja az addig önkormányzati tulajdonban lévő lakást. A helyi
szolgáltatásokkal is a magyar nyugdíjasok a legelégedettebbek, ez annak
köszönhető, hogy míg Nyugat-Európában az idősek hozzá voltak szokva a
szolgáltatás magas színvonalához, addig nálunk az 1990 után bekövetkezett
változások még mindig inkább elégedettséggel tölti el a nyugdíjasokat.
A mobiltelefon használat a magyar nyugdíjasok körében nem mérhető, vonalas
telefonja is alig 40 százalékuknak van. Ezzel ellentétben még Olaszországban
is 98 százalékos a telefon használat, és ugyanennyi nyugdíjasnak van
gépkocsija. Ez a magyar idősek egyharmadát érinti, mert sokuknak a nyugdíjba
vonulás után abba kell hagynia az autókázást.
A falun élő nyugdíjasoknak szinte fogalmuk sincs arról, hogy mi az a
bankkártya, és hogyan kell használni.
A tömegközlekedéssel viszont a vizsgált városok és falvak közül a pécsi idősek
voltak a legelégedettebbek, valószínű azért, mert nálunk ingyen utazhatnak.
Csak Magyarországon születtek olyan válaszok, hogyha a nyugdíjasnak meg kell
vennie valamilyen gyógyszert, akkor az esetek többségében vagy nem fűt, vagy a
hasán spórol. A megkérdezett idősek egyáltalán nem tudnak megtakarítani, ha
némi pénzt nagy nehezen félre is tesznek, azt biztosan unokáiknak adják
karácsonyi ajándéknak.
Sportolás tekintetében sem állunk valami jól. A magyar nyugdíjasok alig
gyalogolnak, hetente csak egy kilométert tesznek meg.
Míg a mediterrán országban a rokonsági kapcsolatok igen erősek, addig nálunk
már-már szomszédok között is kialakul olyan szoros kötelék, mint a rokonokkal.
A németeknél viszont elképzelhetetlen, hogy a ház elé kirakott kispadon ülve
csevegjenek napestig. A magyar nyugdíjasok leginkább tévét néznek vagy rádiót
hallgatnak.
Az elmúlt év világossá tette, hogy mindezen gondok, lemaradások felszámolását
egyedül a polgári pártoktól várhatja a magyar társadalom. Kérdés, hogy lesz-e
türelme kivárni a még hátralévő három évet, s hoz-e és milyen változást az
MSZP-ből kihallatszó csatazaj.
