2003. szeptember 03. szerda 23:26
Szili naivitása
Az MSZP elnökségi ülésére kedden kényes helyzetben került sor, amit mi sem jelzett jobban, mint az, hogy a megbeszélésen részt vett Medgyessy Péter miniszterelnök is. A vihart azok a nyilatkozatok okozták, amelyek Gyurcsány Ferenc sportminiszter korábbi ingatlanüzleteit érintették. Többen úgy ítélték meg, hogy bár azok jogilag támadhatatlanok, morálisan mégis terhelik mind a kormányt, mind a szocialista pártot. Ezt legtöbbször Jánosi György, a választmány elnöke hangoztatta, aki mellé állt az MSZP második embere, az elnökhelyettes Szili Katalin. Ő úgy vélte: erkölcsi megújulás nélkül nem hajtható végre a kormányprogram. Párton belüli források szerint a szocialisták népszerűségük csökkenéséért az ügyeken kívül elsősorban a kommunikációt és a Pénzügyminisztériumból folyamatosan kiszivárgó "ijesztő" híreket tartják felelősnek.
Eddig a hír. A párt szemmel láthatóan nem tud mit kezdeni a kialakult helyzettel. A pártelnök a Nap-keltében bagatellizálta a problémákat, a néző nem tudta eldönteni, hogy tudatosan teszi ezt, vagy nincs tisztában a valós helyzettel.
Szili vágya az erkölcsi megújulásra valami olyan töretlen optimizmusra utal, amelyet - ha elfogadjuk őszinteségét - csak naivitásnak lehet minősíteni. Hogyan képzelhető el erkölcsi megújulás egy velejéig erkölcstelen párttól? Ez a párt, ha 56 előtti elődeitől (MDP, MKP) eltekintünk, akkor is bűnben fogant: születését az 1956-os forradalom vérbefojtása terheli, s az 1989-es átalakulást pedig az előprivatizációnak nevezett a szabad rablás. Ez utóbbinak a mocsarából került most a kormányba a sokat kritizált milliárdos Gyurcsány, s ezért egész egyszerűen nincs honnan venni az erkölcsi megújuláshoz elengedhetetlen tiszta embereket. Szili? Ugyan már. Egy fecske nem csinál nyarat.
Közben a bajok sokasodnak. A nagy hangon bejelentett személyi jövedelemadó csökkentés még mindig bizonytalan. Elemzők nevetségesnek tartják, hogy a központi államigazgatásból takarékosság címén ki lehetne venni a hiányzó 140-150 milliárd nagyobb részét, márpedig ezt próbálják már egy-két napja elhitetni velünk. A gyermekek utáni adókedvezmény eltörlése olyan felzúdulást hozna, hogy épeszű kormány nem vállalhatja. Nehéz ugyani s megmagyarázni azt, hogy az SZDSZ kampányfogását épp a gyermeket nevelő családoknak kellene megfinanszírozniuk. Ám, ha mégis megteszi, parlamenti viharok is jönnek, s az egész a Bokros csomag sorsára juthat, amelynek mint tudjuk leglényegesebb elemeit feladták, de elutasítottságának egész terhét három év alatt sem tudták levetni.
A költségvetés bevételi oldalának megtervezése nem kis gondot okoz, főleg, hogy mihelyt valami hír napvilágot lát, megfelelő érdekcsoportok azonnal olyan mértékben mozdulnak meg, hogy a kormány még a költségvetés megtárgyalása előtt kénytelen visszalépni. (53 heti nyugdíj, szja, ingatlan adó).
Súlyos önbecsapásnak tekinthetjük, hogy a pártelnök mindezt kommunikációs hibának tartja. A szakmai megalapozatlanságot, a társadalom érdekeinek és teherbíró képességének meg-nem-értését ugyanis a legjobb kommunikátor sem pótolhatja. Nem lehet megkerülni persze az erkölcsi megújulás Szili féle ötleté sem, csak az adott emberanyaggal végrehajtani sem. Az egészségügy élén történt változás akár teszt is lehet. Találnak-e valakit, aki - legalább ideiglenesen - a reményt kínálja e sokat szenvedett ágazatnak?
