2003. július 22. kedd 20:12
Az amerikai hadsereg Kelet-Európában keresi új bázishelyeit
Az amerikai katonák azt remélik, hogy Romániában lelnek új otthonra: a tengerpart csodálatos, az élet olcsó, s az étel is kitűnő, csak a rengeteg kóbor kutya okozhat kellemetlenséget nekik. A románok nagyon szeretik a tengerentúliakat, és Washington az országnak mint katonai szövetségesnek elsődleges szerepet szán a jövőben.
Az Egyesült Államok Bulgáriában és Lengyelországban szintén katonai bázisokat akar létrehozni. Ezen országok földrajzilag közelebb találhatók a Közel-Kelethez, mint Amerika régi szövetségesei; az oda települő amerikai csapatok gyors mozgásúak lesznek.
A stratégiai átszervezés ötlete nem új keletű, a tervekről már az iraki háború előtt szó volt, az inváziót megelőző vita azonban felgyorsította az eseményeket: Washington csökkenteni fogja a Németországban állomásozó csapatainak a nagyságát (jelenleg hatvanezer katona van az országban).
A lengyelek a franciáknál több feladatot vállalnak Irakban, és valószínűleg a románok, a bulgárok, a csehek és a macedónok is csapatokat fognak küldeni az országba. Ezeknek az államoknak azonban nem kellene meggondolatlanul gyorsan csatlakozniuk az amerikai katonai szövetséghez: a lengyel közvélemény nem igazán támogatta az iraki háborút, és a nép nem lenne hajlandó életét áldozni az amerikaiakért. Az említett országok csatlakozni akarnak az Európai Unióhoz, ám politikusaik ritkán adnak hangot azon aggodalmuknak, hogy a szoros amerikai katonai szövetség veszélybe sodorhatná európai gazdasági integrációjukat.
Az Egyesült Államok csupán azért érdeklődik Európa
iránt, hogy könnyebben elérhesse a Közel-Keletet. A lengyelek szövetsége nem
lepte meg Washingtont, de Románia közeledésére is számított. A 23 millió
lakosú ország szegény és még mindig elmaradott. Már a tálibok elleni harcban
is támogatta Amerikát, de igazán akkor jött jól felajánlkozása, amikor
Törökország nem volt hajlandó segíteni az iraki inváziót. Bulgária is hasonló
szerepet kap, mivel az amerikaiak jól tudják használni repülőtereit. A románok
pedig immár ötven éve várnak a tengerentúliakra, akiktől az ország gazdasági
fellendülését is várják.
The New York Times
