2003. augusztus 11. hétfő 15:15
Öt pont a vadlibákról
-
A vadlibák csoportosan "V"-alakban szállnak. Repülés közben minden szárnycsapás légörvényeket kelt, amely felhajtó ereje segít a következő libának a magasban maradni. Így lehetséges, hogy 71 %-kal hosszabb távolságot tudnak megtenni, mintha csak egy pár repülne.
Ha egymást segítve dolgozunk, s közösségi szellemben végezzük a munkát, sokkal gyorsabban és könnyebben érjük el a célt. -
Ha egy vadliba kirepül a sorból és egyedül próbál célhoz érni, azonnal lelassul, mert nem segíti őt többé a levegő áramlása, amelyet a többi vadliba szárnycsapásai biztosítanak számára. Így gyorsan visszarepül a sorba, hogy repülése könnyebbé váljon a társai erőfeszítése által.
Ha van annyi eszünk, mint egy vadlibának, akkor együtt dolgozunk a közösséggel, a közös cél érdekében. -
Amikor a vezető liba elfárad, egy másik veszi át a helyét az élen.
A közösségben el kell fogadnunk egymásrautaltságunkat, s a megfelelő pillanatban átadni vagy átvenni a munkát éppúgy, mint a vezetést. -
Repülés közben a hátsó vadlibák hangosan gágognak, hogy az elsőket erőfeszítéseikben bíztassák.
A közösség nem létezhet szurkolók nélkül, és fontos, hogy a "gágogás" bíztató legyen. -
Ha egy vadliba megbetegszik, két társa leszáll vele, s addig együtt maradnak, amíg meggyógyul vagy elpusztul. A libák ezután visszatérnek a saját közösségükhöz, vagy hármasban, vagy már csak kettesben; olykor egy másik közösséggel röpülnek míg el nem érik a sajátjukat.
Ha annyi együttérzés lenne bennünk, mint a vadlibákban, átsegítenénk egymást a nehéz időkön, ahogyan ők teszik.
