Megjelent: 2003.12.07. 22:23:09

Baj van

Vészjelző

Az elmúlt napok hírei egyértelműen mutatják, valami nagy baj van a magyarországi gazdaság és gazdaságpolitika körül. Hazánk helyzetével több gazdasági világlap is foglalkozott, de dicsérő jelzőt nem találtak.
Mi lehet a bajok gyökere? A költségvetés maga. Először is több olyan eleme van, amely "felülről nyitott", azaz túlléphető. Ezt a formát régen és sok helyen alkalmazzák. Például ilyen a családi pótlék. Ha nem így lenne és történetesen egy gyerekkel több születnék, mint amennyivel a költségvetés számolt, akkor pótköltségvetést kellene beterjeszteni. Ennek értelmetlenségét mindenki belátja, s a jó megoldás, ha a költségvetésnek ez a rovata, az utólagos elszámolás mellett, túlléphető. De a kormány most ezt a módszert máshol is alkalmazza, például az önkormányzatok EU pályázatainak önrészesedését megtámogató sorban. Itt nem lehet megbecsülni, hogy mennyi pénzt igényelnek majd, de a bizonytalanság olyan nagy, hogy - ellentétben a családi pótlékkal - durván deficitessé teheti a jövő évet.
Ennél nagyobb baj az eladósodás rohamos növelése. 2300 milliárdnál tart a Medgyessy kormány. E kölcsönök kamatai sincsenek meg teljesen a költésvetésben, s különösen fontos, hogy a költségvetés nem a jelenleg érvényes jegybanki alapkamat összegére volt tervezve. A kétszeri jelentős kamatemelés - miközben a forint értékvesztését nem állította meg - a költségvetési kiadásokat nagymértékben megnövelte, például a hitelek törlesztésénél.
A másik baj maga a forint értékvesztése. A költségvetés tervezésekor 255 forintos euróval számoltak, de most ez az érték akár 275 forint is lehet.
Az ellenzék mindkét pártja azt javasolja, üljünk le együtt és számoljuk át a legfontosabbakat. Tehát a jelenlegi helyzetben nem támad, hanem elsősorban együttműködést ígér. A Szövetség elnöke szerint "a személycserék semmit sem oldanak meg, amire most szükség van, az a világos és egyenes beszéd, a pénzpiacokon tapasztalható bizalmatlanság megszüntetéséhez elsősorban igazmondásra lenne szükség".
Erre a nagyobbik kormánypárt sajnos még nem tud mást mondani, mint a gőgös elutasítást és a költségvetés nagyszerűségéről való üres szajkózást. Érdekesebb az SZDSZ reakciója. Kuncze Gábor - néhány szokásos kormánypárti szólam után azt mondta, hogy kíváncsian várja az ellenzék javaslatait. Vasárnap Fodor Gábor - miután egy kicsit féltette a jogállamiságot a háromhetes parlamenti ülésezéstől, azt is elemezte, hogy milyen kormányzati lépések nehezítik, hogy a jelen vészhelyzetben együtt lehessen működni  az ellenzékkel. Fodor Gábor úgy látja: nehéz az ellenzéket megegyezésére "kényszeríteni" amikor olyan ügyek vannak, mint a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) elnökének menesztése. Mint mondta, a kormányoldal - egy évvel az elnök mandátumának lejárta előtt - semmivel sem indokolta Mellár Tamás menesztését. "Ezek az ügyek nehezítik az együttműködést az ellenzék és a kormányoldal között" - tette hozzá, említést téve arról is, hogy a kormányoldal törvénymódosítással kívánja leváltani a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének elnökét.

Baj van tehát, s a bajban a legnagyobb az, hogy a kormány semmiféle ötlettel sem áll elő a teendőkről. A belpolitikában most kivételes esély adódik a kormányprogramban állítólag szereplő árkok betemetésére, s az összefogásra. Ez annál is inkább fontos lenne, mert épp az olyan dolgok, mint a PSZÁF törvény és a KSH elnökváltás, nemcsak a belföldi együttműködést nehezítik, hanem tetézik a külföldi befektetők amúgy is nagyfokú bizalmatlanságát.  Az SZDSZ jelzései egyértelműek: ők menekülnek a süllyedő hajóról és kapaszkodnak az öt százalékba. Az MSZP viszont érthetetlen. A vak ló bátorságával szalad a falnak. Azonban nem a saját fejét töri be, hanem a legszegényebb rétegekét: a nyugdíjasokét, minimálbéresekét, gyereknevelőkét.

Surján László

vissza Vissza a kezdőlapra