2003. december 31. szerda 23:34
Hívom a családokat!
Legyünk az élet és a remény útmutatói
Kedves Családjaink!
Kedves házas- és családcsoportok a plébániákon, egyesületekben, mozgalmakban
és mindenütt!
Karácsony napjaiban fordulok hozzátok, amikor még újra meg újra odalépünk a
felállított betlehemek elé, hogy rácsodálkozzunk Istennek arra a szeretetére,
mely a családot választotta ki, hogy Egyszülöttje belépjen az emberi
történelembe, felkészüljön küldetésére.
Ez a mi reményünk forrása. Ezért mondja újra meg újra biztatóan a Szentatya:
Család, te vagy az egyház útja! Család, te vagy az emberiség útja!
A sokféle nyomasztó statisztika mintha azt sugallná, hogy a család és a
házasság válságban van. Vitatkozunk arról, hogy az "Európa Ház" felelőseinek
elismeréssel kell-e adózniuk Európa keresztény gyökerei előtt. Annyi azonban
bizonyos, hogy az "Európa Ház" csak akkor lesz a népek otthonává, ha azt a
keresztény családok teszik otthonossá, szeretetben megélt hitükkel,
reményükkel. A szeretet otthon kezdődik, mondja a közmondás.
Szentatyánk az Egyház Európában kezdetű apostoli buzdításában küldetést bíz
ránk: A Jézus Krisztusról szóló igehirdetésnek el kell érnie a kortárs európai
kultúrát is. A kultúra evangelizálásának ma is, a mai Európában is meg kell
mutatnia, hogy teljességgel meg lehet élni az Evangéliumot, mint a létnek
értelmet adó életformát. Ennek érdekében a lelkipásztorkodásnak vállalnia kell
a keresztény mentalitás kialakítását a mindennapi életben: a családban, az
iskolában, a társas érintkezésben, a kultúra, a munka és gazdaság világában, a
politikában, szabad időben, egészségben és betegségben (EE 58).
A család az első evangelizációs csapat, figyelmeztet Szentatyánk, Európa
újraevangelizálásában is a családoké a vezető szerep. Most tehát mint
családpüspök arra hívlak benneteket, hogy a jövőtől való bénító félelemmel
szembeszegülve éljük meg családjainkban a keresztény örökséget, tegyük
"otthonná" a "házat", gyűjtsük közösségbe az embereket, mutassuk meg nekik az
élet és remény útját. Vegyük komolyan hivatásunkat, a szentségi házasságban
élő keresztény családok hivatását. Az előttünk álló esztendőben tűzzük ki
célul, hogy életünk egy-egy területén hónapról hónapra felragyogtatjuk
családjainkban, családcsoportjainkban az Evangéliumot. Ne várjunk, amíg a
politikusok rámutatnak a keresztény értékekre, amíg e világ magatartása
megváltozik, fogjunk hozzá mi, azonnal! Alakítsuk mi magunk életünket
Európának azon a kis részén, ahol élünk a keresztény értékek szerint, akkor
is, ha környezetünk nem így tesz. Higgyünk abban, hogy a jó is lehet
"ragályos", a hamisítatlan, valódi értékek is lehetnek vonzóak. Készítsünk,
családonként, plébániai és egyéb családcsoportonként tervet: egy-egy hónapban
melyik keresztény kincsünket állítjuk célként magunk elé, jelként a
környezetünk elé, és hogyan élhetjük meg az Evangéliumot. A közös tanúságtétel
erejében bízva ajánlom fel számotokra a következő éves tervet. Minden hónapban
az ünnepek, események kínálják a célt, ez legyen kiindulási alapotok.
Fedezzétek fel a kincseket, az ajándékokat, amelyek osztályrészetekké váltak,
tudatosítsátok, hogy mit kaptatok, és törekedjetek arra, hogy életetek adott
területén megéljétek az Evangéliumot, kereszténységeteket. Szeretném, ha a
hónap utolsó vasárnapján átbeszélgetnétek a családban és közösségeitekben,
hogyan is sikerült. S várom, hogy örömötöket megosszátok egymással, a többi
családdal, közösséggel.
Szeretném, hogy családjaitok, miközben egyre inkább ünnepi közösséggé,
család-egyházzá válnak, a szeretet találékonyságával más családokat is
megszólítanának. Így válhatna családias közösséggé a plébánia, alakulhatnának
új, összetartó, egymást evangelizáló, megerősítő családcsoportok,
lendülhetnének új, mozgósító erővel küldetésüknek a mozgalmak a társadalom
életében.
Bárhol vagyunk, legyünk bármilyen életállapotban, életünkkel hirdessük
mindazt, amit az Evangélium a házasságról és a családról mond. Tegyünk
tanúságot a családról: az egy férfi és egy nő - a gyermekáldás elfogadására
nyitott - életszövetségének Isten akarta értelméről és értékéről.
Külön a szívetekre bízom az elvált és új polgári házasságot kötött
barátaitokat, és a gyermeküket egyedül nevelő ismerőseiteket is. Ők sincsenek
kizárva a közösségből, sőt, arra hivatottak, hogy részt vegyenek a közösség
életében, és törekedjenek az evangéliumi igényesség szellemében gyarapodni. Az
egyház nem hallgatja el az ilyen házasok helyzetének objektív, morális
rendetlenségét - s annak a szentségi életre vonatkozó következményeit sem -,
mégis meg akarja mutatni anyai közelségét, s ezt elsősorban rajtatok keresztül
tudja megtenni (vö. EE 93).
II. János Pál pápa hív, hogy a ránk támadó újpogánysággal, életellenességgel
szemben napról napra lépjük át a remény küszöbét:
A családoknak is pótolhatatlan feladata van a remény evangéliumával
kapcsolatban. Éppen ezért bizalommal és szeretettel ismétlem meg az összes,
Európában élő keresztény család felé: "Családok, legyetek azok, akik vagytok!"
Isten szeretetének eleven megjelenítői vagytok: az a küldetésetek, hogy
"őrizzétek, nyilvánítsátok ki és közöljétek a szeretetet, amely eleven
visszhangja és tükröződése annak a szeretetnek, mellyel Isten az emberi nemet,
valamint az Úr Krisztus az ő menyasszonyát, az egyházat szereti."
Ti vagytok az élet szentélye (...), az a hely, ahol az életet, Isten ajándékát
megfelelő módon lehet befogadni és megvédeni sokféle támadás ellen, s ahol az
élet az igazi emberi növekedés igényei szerint tud bontakozni.
Ti vagytok a társadalom alapja, mert a személy és a polgári élet "humanizációjának",
a szeretetben és szolidaritásban megélt társas kapcsolatok kialakításának
elsődleges helye vagytok.
Ti legyetek a remény evangéliumának hiteles tanúi; mert ti vagytok a "Gaudium
et spes, az öröm és a remény" (EE 94).
***
Legyetek leleményesek, erősítsétek egymást a családban, és induljatok el más
családok felé, éljük együtt az Evangéliumot. Íme néhány előzetes ötlet,
programjavaslat az év minden hónapjára:
Január 1-jén Mária istenanyaságát ünnepeljük. Ez alkalmat ad arra, hogy újra
felfedezzük az anya és gyermeke közötti szeretetkapcsolat forrását, Isten
megelőző szeretetét. Tudatosítsuk, hogy ez a kapcsolat nem befejezett,
munkálkodjunk rajta, éljük meg, ezzel váljunk a kihűlő kapcsolatok világában a
szeretet jelévé.
Február a farsang, a bálok időszaka. Éljük meg a keresztény életörömöt a
táncban, a bálokon, az ünnepi szórakozásban, és használjuk fel ezeket az
alkalmakat az emberi kapcsolatok építéséhez, a generációk közötti összhang
megteremtéséhez. Ne feledjük, akkor is Krisztushoz tartozunk, amikor
szórakozunk, táncolunk, mulatságokon veszünk részt.
Március a nagyböjt ideje. A böjt idegen a fogyasztásra, az élet örömeinek
habzsolására beállított világunkban. Emelkedjünk felül a jóléti-fogyasztói
társadalom szemléletmódján, amely a fejlődést csak az anyagi javakban való
haladásban látja. Használjuk fel a böjtöt arra, hogy önfegyelemmel, mások
javára történő lemondással javítsunk a magunk és családunk életminőségén.
Tudatosan törekedjünk arra, hogy böjtölésünk a teljes ember kibontakozását
szolgálja, segítsük a rászorulókat a böjttel megtakarított javakkal.
Áprilisban van húsvét, megváltásunk ünnepe. Minden vasárnap az Úr napja,
számunkra nem csupán törvény biztosította heti pihenőnap, hanem az egyház és a
családegyház életének középpontja. Tegyük a vasárnapot a családi élet
megjelenítőjévé azzal is, hogy szívesen időzünk az ünnepi asztal körül, ahol
gondját-örömét mindenki megosztja, és a másikért szorgoskodik.
Május a szerelem, a természet újjáéledésének hónapja. A keresztény ember
szerelmét nem tekinti önző szükségletei és vágyai eszközének, hanem szerelmes
szeretetével újra meg újra felfedezi a másik gazdagságát, személyének
teljességét az adás és elfogadás kölcsönös örömében. Fedezzük fel a
családunkat megalapozó szerelem szépségét, éljük meg újra és újra az igazi
szerelmet, mindenben a másik javát keresve.
Júniusban folynak a vizsgák, sok család központi problémája a gyerekek sikeres
vizsgája. Az élet próbatételei is vizsgák. A megpróbáltatásokban való
helytállásunkkal, a küzdeni tudásunkkal, mások támogatásával nehéz
helyzetükben adjunk példát. Törekedjünk a belső békére a mindennapokban
jelentkező apró testi-lelki megpróbáltatások idején is!
Július a nyári szabadság, a családi együttlét ideje. Lehetőség új tájakkal,
városokkal, emberekkel való találkozásra, tőlünk távolabb élő rokonok,
barátok, ismerősök meglátogatására. Tanuljunk egymástól, keressük mindenben az
értéket! Fedezzük fel, hogy a sok szépség mind Isten teremtménye, az emberek
pedig mind Isten képmására teremtettek!
Augusztusban Nagyboldogasszony és Szent István király ünnepe alkalmat ad arra,
hogy a családban, család-közösségünkben tudatosítsuk magyar és keresztény
gyökereinket. Adjunk hálát ezért az örökségért, és vegyük észre, hogy a
körülöttünk élő népeknek is sok értékes nemzeti és keresztény hagyománya van.
Előítélet-mentesen közeledjünk más nemzetekhez, keressük velük a kapcsolatot!
A világot gyengeségeivel és értékeivel, sőt kihívásaival együtt fogadjuk el,
ne botránkozzunk és meneküljünk, ne váljunk közömbössé, és ne zárkózzunk
magunkba, hiszen polgárai vagyunk ennek a világnak is. Keresztény
testvériségünk tudatában érdeklődjünk más nemzetek iránt, figyeljük a világ
eseményeit!
Szeptemberben új tanév, új évad kezdődik. Sok család a gyerekek
iskolakezdésével van elfoglalva. A keresztény szülők nagy felelősséget
hordoznak, ők az élet továbbadói, a gyermekek nevelői. Tudatosítsuk, hogy a
gyermek elsődleges nevelője a szülő, az iskola e feladatában segíti!
Alakítsunk ki együttműködést a pedagógusokkal, nyíltan vállalva a keresztény
értékrendet és nevelési elveket!
Október nekünk, magyaroknak a forradalmak és a megtorlások hónapja (6-a és
23-a). Most szabadok vagyunk, de tudunk-e élni szabadságunkkal? Tegyük
vizsgálat tárgyává azt, hogy milyen helyet foglal el mindennapi életünkben a
rádió, a televízió, a sajtó. Alakítsuk úgy a napi időbeosztást, hogy az
értékes műsorok, programok, olvasnivalók a család minden tagjához
eljuthassanak, az értéktelenek pedig ne fejthessék ki romboló hatásukat.
Törekedjünk arra, hogy a család minden tagja meg tudja különböztetni a jót a
rossztól, a nemeset a közönségestől, az értékest a hitványtól!
November az egyházi év vége, az elmúlás, a végső dolgok felé irányítja
tekintetünket. Minden családnak, közösségnek vannak öregei és halottai. Az
Istenképmás-embernek joga van a méltó élethez a fogantatástól a természetes
halálig. Családi körben és közösségeinkben tudatosítsuk az emberi méltóság és
az élet értékét! Legyünk a veszélyeztetett élet szószólói!
December karácsony hava. A legtöbb ember az ajándékozással, a karácsonyi
bevásárlással van elfoglalva. Isten ajándéknak adja önmagát, fogadjátok be őt,
és ti magatok is legyetek ajándékká azok számára, akiknek ajándékot adtok. Ez
legyen ajándékotok igazi értéke.
Az egyes hónapokra választott témák talán sokakat meglepnek, hiszen nem a
liturgikus naptárból, hanem a mindennapi életből, a családi élet eseményeiből
indultunk ki. Bátorítunk minden családot, hogy továbbra is gyakorolják az
egyes hónapokhoz kötődő ájtatossági formákat (például szállást keres a Szent
Család, keresztút, litániák, rózsafüzér, stb.), és ezeknek erejéből éljék meg
mindennapjaikban az Evangéliumot.
A programmal kapcsolatos tervekről, eseményekről a MAKACS (Magyar Katolikus
Családegyesület) honlapján (www.katcsal.hu) is hírt adunk, ott folyamatosan
tájékozódhattok. Az egyes hónapok programjához további meggondolásokat adunk a
minden hónap utolsó vasárnapján megjelenő Új Emberben (januárra vonatkozóan
kivételesen a január 4-i számban).
A Szent Család, Jézus, Mária és József oltalmába ajánlom családjainkat és
kezdeményezésünket. Kívánom, hogy minél többen kapcsolódjatok bele. Várom
beszámolóitokat.
Bíró László az MKPK családreferens püspöke, a Magyar Katolikus Családegyesület
elnöke
Új Ember
