2003. november 17. hétfő 20:52
Emilben érkezett!
Ügyefogyott miniszter
Amiről a konferencián sem beszéltek…
”Mindannyian fogyatékkal élünk. Én is.” - vallotta be Gyurcsány Ferenc szakminiszter 2003. november 13-án az ifjúság helyzetéről tartott parlamenti nyílt napon. Nyilvánvalóan piros pontokat szeretett volna szerezni a meghívott civil szervezetek képviselőinél, nem is sejtve, hogy bizonyos értelemben mennyire igazat beszél. Rövidlátás, kóros lustaság és emlékezet-kiesés - ma ezek a betegségek juthatnak eszünkbe ifjúságpolitikai ténykedéséről és attól függetlenül felállíthatjuk a diagnózist, hogy a mit csinált régen, tudott volna érvényesülni a "barátoktól érkező kis segítség" nélkül, vagy még mindig a pápai szoba-konyhában sínylődne.
8 óra múlt pár perccel. Állok az Országház VI-os kapujánál arra várva, hátha beengednek. Míg odabent a faxon elküldött jelentkezésünket keresik, olvasom az olvasható sajtót, hátha írnak valamit arról, hogy lassan fél éve hiába könyörögnek pályázati pénzükért a civil szervezetek. Semmi! Végre beengednek és elfoglalhatom helyemet a felsőházi ülésteremben. Azon gondolkozom, vajon hogyan fogják megakadályozni, hogy valaki elmondja keserveit. Elkezdődik a program. Szili Katalin köszöntője után nem sokkal távozik. Gyurcsány Ferenc következik. Azt kapjuk, amire számítottunk: elcsépelt mondatokat az esélyegyenlőségről. Például elhangzott a korábban elsütött demagóg toposz: „Sajnálatos, hogy Budapest egyik elit egyetemére csak néhány munkás szülő gyereke jelentkezik”. Igen! Nagyapám diplomáját elvették az II. világháború után, értelmiségiként nem dolgozhatott, gyermekei mégsem jutottak be könnyebben a felsőoktatási intézményekbe... Gyurcsány Ferenc valóban szakértője a felvételi normáknak a pécsi KISZ-titkár korából, piszkálta a csőrét a "klerikális reakció". Mielőtt verbál-szocdem olvasóim megvádolnának a múlt ismételt felhánytorgatásával, tekeredjünk vissza főhősünk idei legnagyobb ballépésére!
Miért nem beszél arról, hogy szegény ifjúsági táborszervezők számítottak a fejenkénti egy-kétezer forint támogatásra, előfinanszírozás helyett azonban csak ingerült válaszokat kaptak „odafentről”. Ez nincs benne a jelentésben? Így teljesül a kormányzati civil stratégia a gyakorlatban? Kár! Érdekes, hogy az „idén már 10.000 rászoruló gyereket üdültettünk ingyenesen” - melldöngetés sem hangzik el, talán azért, mert ez sem sikertörténet: nem számoltak az utazási költséggel, így azt a táborozókra hárították át.
Ez után a semmitmondó nyitány után különböző professzorasszonyok hosszúra nyújtott előadása következik gyermekbántalmazásról, fiatalság testi elsatnyulásáról és az ifjúságkutatás révén felszínre kerülő paradigmaváltásról. Ezek a témák sem új keletűek, az utóbbira például már három éve felhívta figyelmet Bauer Béla. Nézem a többiek arcát és arra gondolok, hogy ez a pár óra eltörpül a hosszú reményvesztett hónapok mellett és a szünet után végre nagy nyilvánosság előtt beolvashatnak. Ismét csalódnom kell! Talán a felszólalók sorrendjének összeállításánál trükköztek, tény, hogy igazán kritikus felvetéseket csak Henn Pétertől és Huber Szebasztiántól hallottunk (előbbi a cserkészeket képviselte, utóbbi az Ifjúsági Demokrata Fórumot). A többség úgy beszélt, mintha ettől a szerepléstől függne a jövőbeli támogatás mértéke és mint egy civil börzén, úgy próbálta reklámozni saját szervezetét. Külön csemegének számított, hogy a minisztérium felé konstruktív javaslatot tevők között feltűnt Prácser László, aki abban az Országos Gyermek- és Ifjúsági Parlament elnöki szerepben lépett fel, melyről egy héttel előtte leváltották. Ilyen körülmények között a „Hol a lé?” kérdés fel sem merülhetett! Illetve pont akkor járt le a rendelkezésre álló idő, amikor egy kisebb szervezet vezetője fel akarta hívni a figyelmet az államapparátus civileket súlytó intézkedéseire.
Így utólag végre hangozzon el a történetnek az a része, amiért személyesen Gyurcsány Ferenc a felelős. A minisztérium háttérintézményének honlapján olvasható fórumon nyomon követhetőek az események. Ferencz Klaudia, a Mobilitás pályázati igazgatója 2003 július 18-án jelentette be, hogy a miniszter végre ellenjegyezte a regionális tanácsok döntéseit, melyek ugyanezen internetes forrás szerint már legalább másfél hónappal korábban megszületettek és a nyerteseket nyilvánosságra kellett volna hozni. Erre a késedelemre semmilyen mentséget nem lehet találni! Ocsovai Tamás helyettes államtitkár végig a helyén maradt, így lett volna, aki elé teszi a jegyzőkönyveket aláírásra. Vagy nem találta a tollát? Akkor ne az új közigazgatási államtitkárnál kezdeményezzen vizsgálatot négy hónappal később, hanem menjen el szemorvoshoz, vagy optometristához! Nem emlékszik rá, hogy ott hevertek a papírok az asztalán? Ugyan kérem! Ugyanazok voltak a kérdést szabályozó rendeletek, szerintük alig távozott szakember az GYISM-ből, tehát semmilyen külső okra nem lehet kenni e bűnös mulasztást! Nem furcsa, hogy Gyurcsány Ferencnek pont három nappal a parlamenti nyílt nap előtt támad kedve kivizsgáltatni a hibát? Kit fognak hibáztatni a történtekért? Az biztos, hogy sajnos helyettes államtitkártól lefele fognak hullani a fejek, őket ugyanis nem védi meg, hogy rajta voltak az MSZP országos választási listáján. Ha mégis valamilyen csoda folytán Gyurcsány Ferencet felfelé buktatják és pénzügyminiszter lesz belőle, akkor sem reménykedhetünk kedvező változásban, hiszen ott is elakaszthatja az átutalásokat néhány hónappal…
Mire volt jó az ál-demokratikus nyílt nap az ifjúságról szóló jelentésről? Semmire! Emlékszünk néhányan, hogy ’99-ben részben Varjú elvtárs obstukciója következtében az ISM milyen kapkodva osztott ki táboroztatásra néhány tízezer forintot szervezetenként, de a következő években lépésről lépésre javítottak a pályázati rendszeren. Az új vezetés semmittevéssel, illetve tudatos rombolással igyekszik szétverni azt a rendszert, melyben többségében a független civilek döntenek a közpénzek elosztásáról. Tragikus, hogy sötét politikai szándékaikat és a négy évvel ezelőttit sokszorosan felülmúló botrányt milyen keményen próbálják leplezni! Az őszinteség helyett marad a mellébeszélés, ingyen cirkusz, piros orr és diliház.
Beszámolóm végén szeretnék elnézést kérni a testi-, lelki-, szellemi és szociális terheket keresztként hordozóktól és hozzátartozóiktól, amiért írásomban párhuzamot vontam az ő gondjaik és Gyurcsány Ferenc gyengeségei között! Tudom, hogy sajnos pont őket és a sorsukon könnyíteni akaró szervezeteket érintette legsúlyosabban a jogos pályázati pénzeik visszatartása. Kívánok nekik szebb időket!
Morvay Levente
