Ne féljetek

Füle Lajos: Kétezer éve
(Lukács 2,10)

Kétezer éve biztatod

örömre népedet,

énekelnek az angyalok,

ATYÁNK:"Ne féljetek!"



Van félelemre most is ok,

de tartós nem lehet,

ha látjuk fenn a csillagot

és lenn a Gyermeket.



Nyisd hát szemünket meg, hogy a

karácsonyi csodát

lássuk s ne rejtsük el soha,

hittel vigyük tovább,



mert nem veted el népedet:

MEGVÁLTÓNK van nekünk

s mindenkinek! Hát szent Neved

dicsérje életünk!

Azon a vidéken pásztorok tanyáztak kinn a szabadban és éjszaka őrizték a nyájukat. Egyszerre csak ott állt előttük az Úr angyala és az Úr dicsősége beragyogta őket. Nagyon megijedtek. De az angyal bátorította őket: "Ne féljetek! Nagy örömet hirdetek nektek és az egész népnek: Ma született az Üdvözítő Dávid városában. Ő a Messiás és az Úr. Ez a jele: Kisdedet találtok pólyába takarva és jászolba fektetve."

A verset küldte Józsa András, a jászolt készítette Ecseri Katalin. Köszönet mindkettőjüknek!