2003. november 25. kedd 14:18
Már nincs esély az értelmes párbeszédre
A külügyminisztérium esete az MDF-fel
A Magyar Demokrata Fórum képviselői független magyar-amerikai-iraki vizsgálóbizottság megalakulását sürgették, Varga-Balázs Péter halála ügyében.
Azt hiszem nem vagyok egyedül, akik értelmetlennek és feleslegesnek tartják a fiatalember halálát. Nem tudjuk, miért nem állt meg, ha ellenőrző ponthoz érkezett. Nem tudjuk, hogy őt érte-e a halálos lövés, vagy a kocsiját. Nem tudjuk, hogy miért ütközött egy amerikai harci járművel. Nem hisszük, hogy az elkövetett hiba arányos lenne a „büntetéssel”. A magyar törvény nem fogadja el a halálbüntetést. Olyan rossz lelkiállapotban lennének már az Irakban szolgáló amerikai katonák, hogy szíre-szóra lőnek? Nem hasonlít-e ez a „felszabadítás” kísértetiesen ahhoz, amit mi magyarok már átéltünk 1945-ben? Nem tudjuk, hogy miért napokkal később értesült a magyar közvélemény Varga-Balázs Péter tragédiájáról.
Van tehát kérdés bőven. A magyar külügyminisztérium szerepének tisztázása jelentéktelen része az egész kérdéshalmaznak.
A külügyminisztérium reagálása viszont önmagában indokolja, hogy foglalkozzunk vele. Mert mit is tett a pártelnök vezette magyar külügy? Idézet a november 24-én kiadott Reggeli Monitorból (MTI): „A Külügyminisztérium arra kéri a politikai pártokat és a sajtót, hogy a tragikus eseményt ne használják ki saját céljaikra.”
Ez a reakció a tökéletes cáfolata annak az állítólagos kormánypolitikának, amely a hazai közéletet felszabdaló árkok betemetését ígérte. Az MDF javaslata nem tetemrehívás volt, hanem annak az elemi igénynek felelt meg, amely szerint minden magyar felelős minden magyarért. Varga-Balázs Pétert nem a magyar állam küldte Irakba, maga törekedett. Nem magyar alkalmazásban állt, hanem egy amerikai cégnél dolgozott. Állítólag amerikai autót vezetett. Mindössze azt szeretnénk megérteni, miért kellett meghalnia. Erre pedig főleg azért van szükség, hogy mással ne történhessen meg ugyanez. Ha tehát vizsgálódni akarunk, együtt az amerikaiakkal és az irakiakkal, legkevésbé a „saját cél” lebeg a szemünk előtt.
A külügy ismételten bizonyította alkalmatlanságát, és reménytelenné tette azt, hogy bármi ügyben értelmes párbeszéd alakulhasson ki a parlamenti patkó két oldala között. Kár.
