Mi lesz veled, önkormányzat?
Az önkormányzatok tele panasszal. Ha pedig kistelepülés önkormányzatáról van szó, akkor a panasz már nem is pontos leírása a helyzet megoldhatatlanságából fakadó reménytelenségnek. Idézek egy Nógrád megyei polgármester nem nagy nyilvánosságnak szánt leveléből, (ezért a faluneveket betűkkel helyettesítem).
Nálunk (K, B, A stb...) 1990-óta először arról kell tárgyalni, hogy bezárjuk e a hat falu által fenntartott iskolát, óvodát, konyhát, fenn bírjuk e tartani a Falugondnoki szolgálatot, a szociális étkeztetést stb...?
Kegyetlen kutya kemény dolog most apró község polgármesterének lenni, pláne Fideszesként! Hogyan mondjam bele a 20 éves, éppen kedvesével K-n családot alapítani kívánó fiatal szemébe, hogy bocs, de TI egy életképtelen, halálra ítélt falu lakói vagytok, nektek nem jár semmi, legalább is a Kormány üzenete ez felétek. Költözzetek Sopronba, majd ott jobb lesz a gyökereket pedig vágjátok el, ha kedves az életetek.
Kemény beszéd ez. De igaz. A helyzet komolysága a Magyar Rádiót is arra késztette, hogy foglalkozzon a témával. A Háttér hétfői adásának két polgármester volt a vendége. Olvassuk el a beszélgetést:
Valamennyien tartozunk egy önkormányzathoz, tőle várunk szolgáltatásokat, neki fizetünk adót, és olykor mérlegeljük, mennyit adunk, és cserébe mit kapunk. Napjainkban nem kizárólag a polgármesteri hivatalon múlik, hogy mit vár tőlünk, és mit tud adni. Anyagi lehetőségei felettébb korlátozottak, naponta hallani erről.
De mit mond egy egészen kis település, valamint egy nagyobb város polgármestere? Ebben az esetben, Ivád polgármestere, Ivády Gábor és Szarvas polgármestere, Babát Mihály.
- Önök tulajdonképpen kettős szorításban vannak. Egyfelől a költségvetést egyensúlyban kell tartani, másfelől a választóik igényeinek meg kell felelni. És ezzel minden egyes település minden egyes polgármestere - felteszem - így van. Attól a pillanattól fogva, ahogy a fejlesztésekre nem jut pénz, önök a legnagyobb csapdába kerültek.
B.M.:
- Megpróbáljuk ezt az időszakot átélni, ha forráshiányunk van, akkor megpróbálunk hitelt fölvenni. Vannak önkormányzatok, akik a vagyonukat élik föl, és működésre vesznek fel hitelt. Ez borzasztó. Ilyenkor mindig valószínű, hogy strukturális gondok is vannak, tehát túlfoglalkoztatás.
- Hitelt vesz föl, már az az önkormányzat, amely hitelképes, mert van, amelyiknek már a bank nem szívesen, vagy egyáltalán nem ad hitelt.
B.M.:
- Igen, az előfordulhat.
- Ehhez valami fedezetet is kell nyújtani. És mindez arra megy el, hogy béreket tudjanak fizetni, hogy karbantartsanak stb.
B.M.:
- Az egy öngyilkos önkormányzat, aki a működésre hitelt vesz föl. Mi megelőlegezzük hitellel a későbbi évek saját adóbevételeit, fejlesztési célú forrásait. Hisz azért nem mindegy, nem lehet kihagyni egy 80 százalékos állami támogatást, vagy 75 százalékos uniós útépítési lehetőséget, mert ezt tíz év múlva kell visszafizetni, tíz év alatt, és az emberek pedig elvárják, hogy lakást építsünk, utat építsünk és szebb legyen a város és a közvilágítás is jó legyen.
- Tehát úgy spekulálnak, hogy mivel ez egy pályázat, mellé kell tenni a saját részünket, ezért azt inkább felvesszük hitelben, mert egyelőre nincs annyi pénz a kasszában?
B.M.:
- Így igaz. És akkor elérünk egy célt, és aztán 10-15 év múlva, amikor kifizetjük, addig is használják az emberek. Elvárják, hogy ne álljon le a fejlődés. Nos az a baj, hogy a 2003 és 2004 évi költségvetés olyan bérterheket rótt ránk, hogy nem maradt fejlesztési forrásunk. Olyan városoknál, mint az enyém is.
- Mondjon már egy-két példát, hogy miről kellett lemondani, amikor tisztába jött a 2004-es költségvetés adataival?
B.M.:
- Mérsékelni kellett az álmainkat és a terveinket, pedig szeretünk álmodni.
- Mondjon egy-két ilyen álmot, ne kíméljen.
B.M.:
- Az építéseket lejjebb kellett fogni, nincs képviselőalap, és most nem fejlesztettük két évig a közvilágítást sem. De mindig vannak lehetőségek, amikor az orrát az embernek csiklandozza egy jó pályázati lehetőség, amivel gazdagodik a város, amit elvárnak tőlünk, és szeretnénk ezeket a célokat elérni, úgyhogy ezekhez fölveszünk hitelt.
- De azt vissza kell fizetni.
B.M.:
- Természetesen azért reménykedünk abban, hogy jönnek jobb évek, amikor a saját bevételünk megmarad, s ezt a hitelt nyugodtan ki tudjuk fizetni. Amúgy törvényi korlátai vannak a fejlesztési terveknek, és sosem szoktuk elérni. Nem beszélve arról, hogy vannak tartalékai is egy jól gazdálkodó városnak.
- Időbe kerül és azt felélik.
B.M.:
- Én attól tartok, hogyha a gazdaság ilyen rosszul pörög, azok a cégek, amelyek nemcsak kenyeret adnak az embereknek, munkahelyet, megélhetést, hanem helyi adót is fizetnek. Ha a gazdaság nem jól prosperál, akkor kevesebb az adóbevétel is.
- És látja ennek jeleit?
B.M.:
- Igen.
- Ivády úr, az önök települése túlságosan kicsi ahhoz, hogy az effajta pályázatokat, amelyek ilyen ínycsiklandó 75-100 millióba kerülnek, mint imént itt említette Szarvas polgármestere, hogy önök is - ha úgy tetszik - szemet vessenek, tehát eleve sansztalanul indulnak, hogyha olyan kicsi a bevételük, hiszen az összköltségvetésük 55 millió.
I.G.:
- Ez pontosan így van. Egy kicsit mosolyogtam is, hogy én nem merek egy évnél tovább gondolkodni. Álmodozni meg végképp nem merek. Egyszerűen nem merek hitelt felvenni. Azért, mert jövőre még rosszabb lesz a helyzet, még több hitel kell, plusz még kell arra is hitel, hogy az előző évi hitelt tudjam törleszteni. Ez tényleg egy öngyilkos magatartás. Egyetlen lehetőség van. Ivád Pétervására kistérséghez tartozik, amelyik halmozottan hátrányos gazdasági térségnek tekinthető. Ennek köszönhetően vannak speciális pályázatok, amelyeken csak mi indulhatunk, illetve mi speciálisabb körülményekkel.
- Szegény segít a szegénynek, hogyha egészen leegyszerűsítem a dolgot?
I.G.:
- Esélyt ad a szegénynek, azáltal, hogy nekünk még az önrészre sincs pénzünk, akkor sem, ha az önrész tíz százalék. Vannak olyan pályázatok, ahol esélyünk van pályázni, mert az önrészt sem kell kifizetnünk. Ez az egyetlen esélyünk. És amit nagyon szomorúan hallottam, hogy ezeket a halmozottan hátrányos helyzetű térségeket meg akarják szüntetni. Ha ezt az esélyt sem adják meg nekünk, hogy ebbe a kategóriába tartozzunk és így több eséllyel induljunk a pályázatokon, akkor ezzel tényleg meghúznák a kart a bitófán.
B.M.:
- Majd a régiók átszervezése, a kistérség átszervezése kapcsán valószínű, hogy napirendre kerül, de ez még nincs a parlament előtt. De hadd mondjak egy fontos dolgot, mégpedig, hogy mennyire hatással van a helyi gazdaság, s mennyiben segíti az emberek megélhetését, és mennyiben segíti az önkormányzati célok elérését az adóval. S ezért gond számomra, hogy amíg az elmúlt négy év a polgári kormány ideje alatt jelentős volt a kis- és közép vállalkozások támogatása kapcsán, ezek gyakorlatilag kiürültek. Vagy csak nagyon kevés pénz van bennük. És ezért nem tudnak fejlődni, nekünk pedig szükségünk van biztos, jó és hazai magyar munkahelyekre, ők az adófizetők. Mert ezekre az adófizetőkre támaszkodva tudunk fejleszteni.
- Ez is kétélű dolog, tudniillik a legtöbb polgármester - felteszem - azzal szembesül, hogy kénytelen az iparűzési adót emelni. Igen ám, csakhogy ha az iparűzési adót emeli, a vállalkozó lehet, hogy elmegy a városából, lehet, hogy elmegy a nagyközségből, és egyébként is nagyon rossz akusztikája van. Ha viszont nem emeli, akkor kevesebb a bevétele.
B.M.:
- Nem emelni kell, hanem minél több, jól működő cége legyen egy településnek.
- Attól függ, hogy van-e...
B.M.:
- Van-e vállalkozása. Én is egy hátrányos térségben lakom, hisz a Dél-Alföld azért az utak hiánya miatt, az M5-ös tarifája miatt és a 44-es rossz minősége miatt nem igazán vonzó a tőkebefektető és az új munkahelyet létesítő vállalkozások irányában, de a helyiek nagyon fontosak számunkra. Ma is az önkormányzat találkozik a helyi adófizetőkkel. Megbecsüljük őket, hogy minden évben megkérdezzük a véleményüket, és beszámolunk arról, hogy hogyan gazdálkodtunk az adóbevételekkel, mert nagyon fontosak számunkra. Higgye el, hogyha egy településen jó munkaadók vannak, jól prosperáló a gazdasága a településnek, akkor könnyebb a polgármester és a képviselőtestület dolga is, és az állampolgároké is, akik ott laknak, mert megélnek.
- Ez a legkevésbé sem önökön múlik.
B.M.:
- Természetesen, és az a bajom, hogy az állami költségvetés az erre irányuló forrásokat nagyon szűkre vette.
- Mondja, önök adtak el már valamit, tehát ingatlant, vagy egyszerűen már nincs mit eladni?
I.G.:
- Már nincs mit eladni, úgyhogy nincs is nagyon mihez nyúljunk. Az önkormányzatiság lényege az lenne, hogy az önkormányzat a helyi igényeket, a helyi adottságokat figyelembe véve gazdálkodjon azzal a pénzzel és döntéseket hozzon, hogy az a pénzt, amit ugye a kötelező kifizetéseke hogyha levonjuk a bevételekből, ott fennmarad egy összeg. Elméletileg azt tudnánk fejlesztésekre, illetve beruházásokra költeni. Az önkormányzatnak, a polgármesternek és a képviselőtestületnek az lenne a feladata, hogy ezzel a pénzzel a lakosság igényeit a leginkább kielégítse.
B.M.:
- Az az igazi önkormányzatiság, amikor valaki maga rendelkezik a bevételével, és a helyi igényeket kívánja és szeretné kielégíteni. Amikor alternatívákat vesz számba, és számításba veszi, hogy mit kérnek, mit várnak el tőle, megbeszéli a település lakóival. Na ez csökken manapság. A 2003. és a 2004. évi költségvetés kapcsán az önkormányzatiság kezd elhalni és tanácsrendszer várható.
- Tudja, éppen fordítva. Az Európai Unió azt mondja, legalábbis amennyire én ismerem, hogy a helyi erők összefogása, a helyi kezdeményezés és egy-egy település önálló döntési köre bővüljön.
B.M.
- De az önállóság biztosítéka az önrendelkezés, a bevételek, a források, a pénz felett. Ahol nincs pénz, ott nincs önkormányzatiság.
Vass István Zoltán
Eddig a beszélgetés leírt szövege, amely lényegében az elhangzottakat jól visszaadja, noha nem teljesen szószerinti lejegyzés Különösen sajnálom, hogy a legvégét, ahogy Vass István Zoltán elköszönt, még nem tették ki az internetre. Ivády polgármester úr elmondta, mennyi mindenben segítenek az emberek, s erre a műsorvezető azt mondta, meg akartam kérdezni, hogy nem mond-e le. De ha ilyen emberek veszik körül, akkor ez a kérdés fel sem merülhet.
Valóban, nem a kormány érdeme, hanem a kistelepülések vezetőié, hogy még nincs itt az összeomlás.
Surján László
