2003. december 15. hétfő 23:10
Parlamenti napló
2003. december 15.
Surján László felszólalása
Fel nagy örömre – kiáltana az ember a karácsonyi hangulatban. A célegyenesbe jutottunk: néhány szavazásra, öt és fél hónapra vagyunk az Európai Uniótól. Személyes örömöm, hogy annak a magyar kormánynak lehettem tagja, amely megkötötte az Európai Megállapodást és benyújtotta a felvételi kérelmünket. Különös kegyelemnek tekintem, hogy e folyamatnak kezdetektől részese lehettem. Ezért hálát adok a Mindenhatónak.
Öröm? Hogy is lehetne ez maradéktalan, amikor bármerre járok, mindenütt panaszt, és aggodalmat hallok. Tiborcok országa lettünk.
Mit tudunk mondani azoknak a fiatal házaspároknak, akik – mint szüleik a Trabantra várva - a zsíros kenyér szintre szorították kiadásaikat, hogy megfelelő kölcsön birtokában önálló lakással indulhassanak neki közös életüknek? Ők most megtudták a miniszterelnöktől, hogy gazdagok.
Mit mondjunk az önkormányzatoknak, amelyek képtelenek kifizetni a pedagógus béreket? Mit a sorozatban pályázat-vesztes polgármesternek, aki meg van győződve arról, politikai okokból utasítják el? Több ciklust is megélt, sok sikeres pályázat van mögötte. Független, de mégis bűnös: 2002 őszén elfogadta a Fidesz nyílt támogatását.
Mit szóljunk annak a munkanélkülinek, aki rendszeresen hallja a tömegtájékoztatásból, hogy milyen nagyszerű eredményeket ért el a kormány az állásteremtésben? Milyen Európa ez? – kérdezi, akinek iskolába járását, munkakezdésre való beérkezését veszélyezteti a távolsági autóbuszjáratok 15 százalékos csökkentése.
Beillik az Európai Unió értékrendjébe az, ha a bírói ítélet politikai értékelést, nem tetsző döntések esetén politikai támadást kap? Európai megoldás az, hogy a politikai küzdelem fegyvertárába besorolták az igazmondás hiányát? Hibázni minden országban hibáznak az emberek. Mi következmények nélküli ország vagyunk. Megtörtént, hogy egy jogerősen elítélt miniszter, aki valótlant állított, a felülvizsgálati kérelem elutasításáig nem hajtotta végre az ítéletet. Úgy tett, mintha nem tudná, hogy e kérelemnek nincs halasztó hatálya. Megtehette: sem pártja, sem miniszterelnöke nem tartotta szükségesnek, hogy lemondjon. Európa felé megyünk, ha egy köztisztviselőt, aki pénzmosásra, sikkasztásra, költségvetési pénzeknek tőzsdére vitelére utaló jeleket észlelt, megvernek, majd mivel másképp nem megy, törvénymódosítással el akarják távolítani állásából? Európai szokás, hogy a Központi Statisztikai Hivatal elnöke csak az uralkodó párt bizalmasa lehet? Ez az az európai politikai kultúra, amelyet a rendszerváltó szabaddemokraták akarnak elterjeszteni? Mit szóljunk azoknak, akik úgy érzik, elmentek a tankok, megjöttek a bankok? Sok polgártársunk többre becsüli a XIX. századi betyárvilágot, de még a régebbi török-világot is, mint a ránk köszöntött bankárvilágot.
Nem folytatom, mert még néhány gond megemlítése oda vezet, hogy képviselőtársaim egy része nemmel szavaz az előterjesztésre. Kérem azokat, akik ilyesmit fontolgatnak, ne tegyék. Mi kereszténydemokraták túlnézünk e mai kocsmán, az értelemig és tovább. Tudjuk, nem kormányokat, hanem nemzeteket, államokat vesz fel az Európai Unió.
Magyarországnak szerzett jussa van Európa újraegyesítésére. Európának a Balti tengertől az Adriáig terjedő szeletét kiszolgáltatták a Szovjetuniónak. Nem kérdeztek meg: akarjuk-e? Berlin, Poznan, Budapest utcáira ömlött vér igazolja: nem akartuk.
Eljött az idő. Ez az alávetettség többet nem ismétlődhet meg. Ezért a Fidesz Magyar Polgári Szövetség kereszténydemokrata elvei alapján igent szavaz. Igent szavazunk, mert ez a május közelebb hoz minket az Ausztriában, Szlovéniában, Szlovákiában élő magyarokhoz. Igent szavazunk, mert tudjuk, nyitva a kapu Románia felé is.
Új időket élünk. Nem a múltba vágyunk, hanem a jövőbe. Egy olyan jövőbe, amelyben az emberek felismerik: az említett gondok és bajok a kommunizmus nevű súlyos, de gyógyítható betegség késő szövődményei. Az Európai Unió egészséges szervezet, amely az idegen elemeket kilöki magából. Igent mondunk tehát az Európai Unióra és ezzel igent egy megtisztult, emelkedő Magyarországra.
