2003. október 22. szerda 00:11
Boldog P. Rupert Mayer,
a német nép lelkiismerete
(1876-1945)
Stuttgartban
született 1876. Január 23-án, hat gyermekes kereskedő családban. 1916.
augusztus elején a magyarok megsegítésére jött német katonák lelkészeként. Az
Ojtoz-szorosban november 16-án jobb szemére megsebesült, de rövid időn belül a
brassói korházban helyrejön. Mayer kitartott az első sorokban, a szanitécekkel
együtt mentette a sebesülteket az élvonalból biztonságba. Történt, hogy egy
sebesült kint feküdt szabadon, mint két lába ellőve. Rémült arccal segítségért
könyörgött: "Vigyetek magatokkal!" Mire Pater Mayer odarohant, egész testével
föléje hajolt és védte: "Bajtárs, ne félj." Ha találat jön, először engem ér
el, nem téged.
A karácsonyt a csíki havasokban töltötte. Csíkszeredán át a gyímesi határra
mentek. December 30-án délelőtt 10 órakor a Katumba hegy elfoglalásáért
indított heves támadás idején P. Mayer nem maradt fedezékben. Az előre törő
tisztekkel akart a Kósteleki fahídon átmenni, amikor egy gránátlövedék térden
alul szétzúzta bal lábafejét. Az elsősegély után, az erős katonai támadás
közepette, a nyílt völgyön vöröscsíkos fehér gyapjútakaróval betakarva
hordágyon vitték a kósteleki kötözőhelyre. Itt dr. Carossa és dr. Rouge
orvosok este amputálták a lábfejet. Négy liter konyhasóoldatot adtak be
lassanként a vérbe, mire kezdte visszanyerni eszméletét.
A századnapló jelentésében ez áll: "Sajnos a sikertelen Piricskei akciónak 37
halottja, 101 sebesültje és négy eltűntje van. A sebesültek között akad egy
ember, akinek elvesztése igen mélyen érinti mind a századot, mind az egész
hadosztályt. Ez az ember a mi bátor és igen tisztelt tábori lelkészünk, P.
Mayer."
1917. jan 6-án kórházvonattal Csíkszentmihályra és innen "a közeli városba,
kórházba" a Csíkszeredai Róm. Kat. Főgimnázium (ma Márton Áron nevét viselő
állami líceum) földszintjén kialakított hadikórházba szállították, ahol újabb
amputációra került sor. Innen Kolozsvárra vitték, ahol térden felül is
amputálni kellett a lábát. Március 30-ra került a müncheni "Karl Theodor"
kórházba. A Lech-melletti Landsbergben lévő rokkantiskolába került, falábat
kapott. Okt. 27-én mutatta be tíz hónap szünet után szentmiséjét. Ettől kezdve
megint prédikált. Munkásegyesületeknek és a Mária kongregációknak tartott
buzdító beszédeket. Vallotta: "A sebesülés fájdalma nélkül - ami tapasztalnom
kellett - a háború számomra nem lett volna az, amit vártam tőle, vagyis egy
eszköz, amely által közelebb kerülhetek az Istenhez." P. Mayer néha beszélt az
"Erdélyben megboldogult lábáról", amit egy szanitéc Kóstelek kötözőhelyen
temetett el.
1921-ben a müncheni férfia Mária-kongregációjának vezetője lett,
temploma a Bürgersaal.
A Gestapo 1937. június 5-én letartóztatta és elítélték. Megjárta
a Sachsenhauseni koncentrációs tábort is. 1940. augusztus 7-én váratlanul az
Ettal-i bencés kolostorba vitték, ezzel megkezdődött száműzetése, ami
mindaddig tartott, míg az amerikaiak 1945 április 3-án elfoglalták Münchent.
Ezentúl minden vasárnap 11 órakor a Müncheni St. Michael templom keresztelő
kápolnájában misézett és prédikált, mivel a templom többi része le volt
bombázva.
Mindenszentek ünnepén, november 1-én reggel 8 órakor megkezdett szentmiséjén
prédikált, amikor megakadt: "az Úr!, .az Úr! . az Úr!" Tovább nem jutott, az
örökkévalóságba költözött. Este a ház előljárója, P. Dold méltatta életét:
"Mindenkivel jót tett. ezzel mindent megmondtunk. Állva búcsúzott az élettől,
mint egy férfi."
1987. május 3-án a müncheni olimpiai stadionban avatta boldoggá II. János Pál pápa.
****
A csíkszeredaiak, Dr. J. B. Neuhausler püspökkel együtt a következők szerint kérik a boldog közbenjárását: "Kedves jó P. Rupert Mayer, vidd el a mi kéréseinket és kívánságainkat Isten színe elé. Mi érezzük és tudjuk, hogy köztünk vagy, fogadd jó szívedbe kéréseinket, és vidd Isten trónja elé."
