Sugarazd szét békességedet
„Te sugarazd szét
békességedet / És szóval, kézfogással másnak add” – olvashatjuk egy szépséges
könyvecske szépséges
versében. A bársonyba
kötött, ezüstbetűs címlap magyar költők Istent álmodó verseit olvashatjuk,
közöttük Reményik Sándor idézett gondolatát. A közhiedelmekkel ellentétben a
verseknek mindig idejük van, de talán ilyentájt válhatnak a legszükségesebb
lelki táplálékká. Ádvent heteiben. Amikor vasárnap gyertyákat lobbantunk, de
hétköznapokon is a csöndesebb, segítőbb pillanatokat várjuk és keressük. És
szomorkodunk, hogy a közéletet nyolcperces parlamenti ülések, rosszízű
sztárszerelmek hírei borzolják; de mit tehetnénk. „Virágzani és adni, adni /
és szétomolva elhervadni: / ennyi az élet” – olvashatjuk a már említett
kötetben Somogyváry Gyula sóhaját – és eltűnődhetünk fölötte. Legalább – mi.
Bár – mások is ezt teszik. A Lions Klub számára például már péntek délután
megkezdődött – vagy inkább folytatódott – a szeretet és a segítés ünnepe. A
klub januárban a Vakok- és Gyengénlátók Intézetének javára rendez jótékonysági
bált az Iparművészeti Múzeumban; céljáról már mi is hírt adtunk; ez azonban
csak egy, bár kétségkívül kiemelkedőbb, eseménye a klub évtizedek óta tartó
munkájának. Vezetőinek, tagjainak hitvallását idézve: „Jó lenne, ha egyre
inkább tudatosulna, hogy ezt a munkát végezni nem tehetősség kérdése, hanem
sokkal inkább lelkület kérdése. Egy ország jövője nem azon múlik, vagy nem
csak azon múlik, hogy hány krajcár van a kincstárban, hanem azon, hogy milyen
lelkületű emberek lakják. Jó lenne egyre inkább felismernünk, hogy nem a
szegénység a legnagyobb probléma itt ma Magyarországon, hanem az önzés és a
számítás. Ez szövi be az életünket és szivárog be az életünkbe szinte
észrevétlenül különböző csatornákon át. Jó lenne ez ellen tudatosan
küzdenünk.” Hitvallás, mondom. Ezért nem kötöm e mondatokat egyetlen
személyhez, aki történetesen megfogalmazta egy rendezvény beköszöntőjében,
hiszen ugyanezt elmondhatta volna Fogarasi Katalin és Németh Kristóf (a
januári bál leendő házigazdája) is, akik – adománygyűjtői céllal – forralt
bort árultak péntek délután, a Lions sátránál, a Vörösmarty tér karácsonyos
bevásárlói forgatagában. Sugarazd szét békességed, hirdették, gyakorolva
ádvent üzenetét. De várakozni és emlékezni másképp is lehet. A könyvek
erejével. Az Auktor nem csupán költők istenes verseit adta közre, így, ünnepek
havára, hanem egy különös emlékezést is. Két egykori Gulag-rab
visszaemlékezéseit. Somogyváry Gyula lánya, Léber-Somogyváry Mária – aki
édesapjával együtt került a szovjet büntetőtáborba, több mint tíz esztendőt
töltve ott, vád és ítélet nélkül, ártatlanul – meséli sorsát unokatestvérének,
Somogyváry Vilmosnak – aki maga is megjárta az orosz hadifogolytáborok
poklait. Dialógusuk roppant izgalmas, hiszen két vérrokon beszélget, akik
ugyanazt élték át, nem tudván arról, hogy a másik is közel hozzájuk szenved,
remél, fohászkodik. „Ahol én voltam, ott nem voltak hősök…” – mondják, amit
nehéz elhinni. Hiszen sokszor már csak az maga hősiesség, hogy megannyi
szenvedés után ki tudjuk mondani azt, amit Márta, a kilencvenes évek elején:
„…a demokrácia is csak akkor lehet jó, ha az emberekben él az erkölcs, az
igazság szeretete, és szeretettel közelednek egymás felé.” Hát igen… A
helyesen levont történelmi tanulságok, a múlt következményeinek megértése, a
lélekkel szőtt és olvasott versek pillanatai, adományok gyűjtése, a békesség
szétsugárzása. Ennyi kell csupán ahhoz, hogy közel kerüljünk az ádvent
erejéhez. Mondhatnánk azt is: az európaiság szeretetéhez és a
szeretet Európájához. E gondolat
jegyében folytatódik ma is az „Adventi Gyertyagyújtások – Európában”
találkozók sora. Amelyek azt hirdetik, szerte Európában, hogy „az európai
kultúra elképzelhetetlen a kereszténység vallási, társadalmi kulturális és
művészeti alapjai
nélkül. Európa és a
kereszténység nincs egymás nélkül.” Ezért lobbannak gyertyák, immár második
alkalommal, az Európai Bizottság Magyarországi Delegációja székhelye előtt
(Budapest I. kerület, Bérc utca 23.), koraeste. Köszöntőt mond, többek között,
Dr. Surján László, az Európai Néppárt frakcióvezető helyettese, Kaja Sorg, az
észt Pro Patria Youth külügyi titkára, Rok Ravnikar a szlovén Nova Generacija
SLS alelnöke. Fontos találkozás – ez is. „Mi is lehetne más ezek után az
adventi-karácsonyi kívánság, mint az, hogy legyen egyre több értékelvű,
értékek által irányított, nemes mércét alkalmazó ember, s hogy érvényesítsék
szép elveiket a mindennapokban. Hiszen a gyakorlatba át nem ültetett elmélet
csak olyan, mint a tengely nélküli kocsi. Használhatatlan.” – idézzük e
jegyzet végére a gyertyagyújtók egyikét, Surján Lászlót. Mert szavai azt
hirdetik, ami az ünnep lényege, és azt, amivel kezdtük: „Te sugarazd szét
békességedet / És szóval, kézfogással másnak add”.
Tamási Orosz János
