Vissza
a kezdőlapraMegjelent: 2008.12.10. 19:19:37
Ünnepi utózöngék
Isten szeretetét hordozó ember az áldás, az ajándék!
Szeretem magam elé képzelni a csendes, egyszerű Betlehemi barlangot, benne a Szent Családot, a Kis Jézussal. Milyen döbbenetes egyszerűség! A Világmindenség Ura üres kézzel jön a világra! Nem hoz semmit, mert Ö maga az áldás, az ajándék. „Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött fiát adta.” Jn 3,16
Nagy titok: Isten szeretetét hordozó ember az áldás, az ajándék!
Gyermekeimet arra biztattam az idei karácsony előtti elmélkedésekben, hogy legyenek kis Jézusok, váljanak ők maguk ajándékká, a jó Isten simogató, vigasztaló áldásává. Úgy szerette Isten a világot - mondtam a gyermekeimnek - hogy megteremtett benneteket is, hogy ott, ahol vagytok általatok, felvidítsa, beragyogja, boldoggá tegyen mindenkit és mindent.
Sokszor elgondolkoztam itt a dévai vár lábánál, Kőműves Kelemenen. Mit érezhetett ez az ember, mikor maga elé az asztalra kiürítette a felesége hamvai által szerzett pénzt. Családja szétesett, felesége, kicsiny fia oda lett, s ott van most előtte az a rakás gazdagság. Kőműves Kelemen leprája nagyon ragályos. A vár, a ház, a hírnév, a pénz, az anyagi világ a fontos, s ezért minden mást oda adnak nagyon sokan. Jövőre tízéves érettségi találkozójukra készülő dévai fiatalokkal beszélgettem: huszonhatan végeztek, és szinte mind itthon is maradtak. Nagyon kevesen alapítottak családot, és csak hatan vállaltak egy-egy gyereket.
Tíz év, huszonhat fiatal és hat gyermek, és tudom, hogy nemcsak Déván ezek a mutatók.
Úgy érzem, hogy valami nagyon elromlott. „Mindezt nektek adom” mondta a gonosz lélek. Az anyagi világ, a mindenféle elektromos, plasztik, króm lim-lom került a céljaink központjába. Nem a család a fontos, hanem a ház. Nem a gyermek, a szerelem a fontos, hanem a „minden”, melyet meg akarunk adni a meg sem születő gyermeknek.
Világunk őrült esztelen sebességgel prédálja el a földünk tartalékait. Fogynak az erdők, kimerülnek a szénbányák. A világ kőolajmezői kb. 40, talán 50 évre elegendő energiahordozót tartalmaznak. Sokszor megfordultam a Zsil völgyében. Az ottani mérnökök szerint, ha ott bölcs kitermelés folyt volna, az ottani szén sok-sok évre tisztességes megélhetést jelentett volna nagyon sok embernek. Sajnos oda csődítettek sok százezer fiatalt, kik a teremtett világ tisztelete nélkül vetették bele magukat, egy diktatórikus rendszer totális és esztelen vezetésével, a bányászatba. A megmocskolt bányák részben kiürültek, a belőlük élő emberek, most máshonnan várják a segélyeket. Biztos vagyok abban hogy az, ami ma a Zsil völgye, 10-20 év múlva az lesz az egész Románia, és 20-30 év múlva az egész világ, ha nem állunk le ebben az esztelen rohanásban az anyagi dolgok után. Zsil völgyének még adnak annyi támogatást, hogy az emberek ne essenek egymás nyakának, de ki fog majd egy–egy országnak, s végül az egész világnak segélyt adni a túléléshez?
Nem érted? Ki tudná megmondani hány millió tonna újra nem születő energiahordozóból előállított szemetet vásároltak meg csak az idén Karácsonykor, a világ megannyi üzletében, egy-egy beteges egyke gyermeknek, hogy azt majd január-február folyamán kilapátolják a világ nagy szemétdombjaira? Gondolj csak a vágyaidra: hatalmas ház, központi fűtés, telefon, tv-kábel, Internet, víz-villany, autó, lehetőleg több is és ruhák és finom ételek és nyaralás. Mindez hány ezer hordó kőolaj? Szorozd be anyagi vágyaidat hat milliárddal (hisz mindenkinek ugyanolyan joga van?!), és az így születő végtelen nagy számmal oszd el, a világunkban fellelhető energiahordozókat s akkor már érted, hogy miről beszélek. Tudatos önmérséklés nélkül a világunk elpusztul!
Karácsony éjjelén, vagy a Názáreti egyszerű csendjében, hiszem, hogy a Boldogságos Szűzanya és Szent József megtapasztalta az emberi lét teljességét, békéjét, boldogságát. Nem voltak ott világunk fényűző elektromos, króm, plasztik csodái, de ott voltak ők egymásnak, Isten adta ajándéknak, áldásnak. Nem fogyasztottak, hanem ajándékká váltak.
Világunkat a barbárságba való visszaeséstől, a pusztulástól, csak a tudatos értékváltás mentheti meg, a mai fogyasztói, élvezői kultúra helyett a betlehemi, názáreti csendes élet méltóságában kellene Krisztust követnünk. Más út nem adatott az emberiségnek.
Világunkban egyedül a szeretet végtelen, mert a szeretet maga az Isten, minden más véges. Fürdessük lelkünket, világunkat legalább most az ünnepek alatt (hátha rászoknánk) az Isten szívéből áradó végtelen szeretetben.
Karácsony nagy üzenete: a boldogság benned van és te ezt oda ajándékozhatod Isten nevében társadnak, gyermekednek, mindenkinek. Tedd meg alázattal, hisz erre születtél!
Déva, 2003-12-24
Csaba testvér
sztf@mail.recep.ro