2004. március 02. kedd 23:33
A kommunista önkényuralom elítélése
Az Európai Néppárt XVI. Kongresszusának
2004. február 5-ei határozata
A 20. században két embertelen totalitárius rezsim fejlődött ki - a kommunizmus és a nácizmus -, s mindkettő több millió áldozatot követelt. A nácizmus veresége a második világháborúban lehetővé tette, hogy bűneit kivizsgálják és elítéljék, a bűnösöket bíróság elé állítsák. A kommunizmus összeomlott, de hasonló nemzetközi elítélés nem követte, (ezért,)
a) figyelemmel az érintett országok parlamentjeinek deklarációira,
b) miközben a náci és a fasiszta önkényuralom joggal nemzetközi elítélésben részesült, aközben a kommunista önkényuralom még nem ítéltetett el erkölcsileg,
c) miközben a világ különböző részein néhány totalitárius kommunista rezsim még mindig ragaszkodik hatalmához, aminek népeik jóléte fizeti meg magas árát,
d) miközben a kommunista önkényuralom hatalomba való visszatérésének veszélye nem tűnt el, és ezen ideológia továbbra is veszélyezteti a világ békéjét és a nemzetek szabad fejlődését,
e) miközben a fasizmus elleni harc megmutatta, hogy egy rezsim megdöntése nem jelenti az ideológia bukását, és hogy az elkövetett bűnök emlékét meg kell őrizni annak érdekében, hogy megakadályozzuk a totalitárius eszmék és gyakorlatok újjáéledését;
1. hangsúlyozza a tényt, hogy Közép- és Kelet-Európa önkényuralmi rezsimjei különböző nemzetiségű ártatlan emberek millióit gyilkolták meg, és sokakat tettek tönkre súlyosan, megsértve emberi jogaikat, különös tekintettel:
-
emberek millióinak - köztük idős embereknek, betegeknek, várandós asszonyoknak, gyermekeknek és csecsemőknek - Szibériába és más helyekre történő deportálására,
-
népcsoportoknak szülőhazájukból történő elűzésére,
-
a diktatúra politikai ellenfeleinek üldözésére és az ellenük irányuló koncepciós perekre,
-
az illegitim parlamenteket eredményező ál-választásokra, a hatalom elbitorlására és az ilyen rezsimek de facto visszaéléseire,
-
elsősorban politikai foglyoknak és raboknak koncentrációs táborokban, börtönökben és internáló táborokban történő embertelen kezelésére és kínzására,
-
az etnikai alapú üldözésre, amely gyakran népirtással ért fel,
-
a vallási alapú üldözésre,
-
a társadalmi alapú üldözésre,
-
a biztonsági szolgálatoknak az emberek élete feletti teljes ellenőrzésére és a magánéletük megsértésére,
-
a gyűlölet eszméjének meghirdetésére és terjesztésére,
-
az egyesülési és gyülekezési jog megtiltására,
-
a mozgásszabadság belföldi és külföldi korlátozására,
-
a politikai pluralizmus, a lelkiismereti szabadság és a kommunista önkényuralmi eszmén kívüli politikai nézetek kinyilvánítási szabadságának súlyos megsértésére,
-
az információhoz való szabad hozzáférés megtiltására és a sajtószabadság teljes hiányára,
-
a föld és a magántulajdon más formáinak kisajátítására,
-
a demokratikus küzdőtéren kívül harcoló forradalmi kommunista mozgalmak támogatására,
-
a pénzügyi forrásoknak külföldre történő exportálására, amelyek - bár sorsuk a mai napig ismeretlen - határozottan az érintett államok népeinek tulajdonát képezik;
2. megállapítja, hogy bármely önkényuralmi rezsim minden áldozatának egyenlő a méltósága és igazságot érdemel;
3. aggodalmát fejezi ki, hogy a mai napig nincs megfelelő értékelés a Közép- és Kelet-Európában bekövetkezett óriási mértékű emberveszteség és milliók szenvedése kapcsán;
4. tudomásul veszi, hogy e rezsimek összeomlását követően fontos történeti kutatásokra került sor;
5. sürgeti a teljes igazság felderítését az emberi jogok megsértéséről az önkényuralmi rendszerek idején, amely a poszt-totalitárius Európában a társadalom erkölcsi újjáéledésének motorja lehet;
6. sürgeti egy független szakértői szervezet felállítását az önkényuralmi kommunizmus idején elkövetett emberijog-sértésekről szóló információk összegyűjtésére és értékelésére;
7. felkéri a tagországokat és a csatlakozó országokat, hogy állítsanak fel nemzeti bizottságokat a kommunista önkényuralom idején elkövetett emberijog-sértések kivizsgálására, amely a független bírósághoz nyújtaná be vizsgálódásának eredményeit;
8. felkéri a tagországokat és a csatlakozó országokat, hogy töröljék el azon dokumentumok titkos jellegét - ha még léteznek ilyenek -, amelyek fényt deríthetnének a kommunizmus idején elkövetett emberijog-sértésekkel kapcsolatos esetekre, különösen azokra, amelyeket a titkosszolgálatok és a politikai rendőrség követett el, és bátorítja az állampolgárokat, hogy lépjenek elő és tanúskodjanak ezen eseményekről a fenti bíróság és a nemzeti bizottságok előtt;
9. a bíróságok által összegyűjtött és értékelt információk alapján:
a) felkéri az Európai Uniót, hogy fogadjon el hivatalos deklarációt az önkényuralmi kommunizmus elítéléséről,
b) felhív egy európai kutató- és dokumentációs központ létrehozására, amely folytatná a kommunista önkényuralomról szóló információk gyűjtését, összesítését és nyilvánosságra hozatalát, és amely a további tanulmányozás és történelmi kutatás fókuszát biztosítaná;
c) javasolja a Kommunizmus Áldozatainak Emléknapja kijelölését;
d) és a kommunizmus áldozatainak emlékmúzeuma létrehozását;
10. felhívja mindazokat, akik politikai funkciót kívánnak ellátni az EU intézményekben, hogy hozzák nyilvánosságra a volt kommunista államokban végzett szakmai és politikai tevékenységüket, és hogy tartózkodjanak európai poszt betöltésétől, amennyiben valamely elnyomó kommunista erőszakszervezet tagjai voltak, vagy részt vettek az emberiség elleni bűntettekben.
