Megkésett nekrológ, szeretettel

A nyolcvanas évek közepén szinte valamennyi körzeti orvosi rendelő várójának falán megjelent egy plakát, melyen egy mosolygós, de határozott fiatalember azt üzente: "Méréssel fordulunk Önhöz!".

A plakátról - és ez új volt a hazai népegészségügyi propaganda történetében - egy valódi körzeti orvos, az Országos Körzeti Orvosi Intézet vezető munkatársa, a Zsámbékon dolgozó Dr. Fodor Miklós tekintett le a páciensekre. Ez a derűs, optimista, magával ragadó lendület jellemezte ebben az időben, bár élete már addig sem volt mentes a negatív fordulatoktól.

Hétgyermekes katolikus értelmiségi család elsőszülött fiúgyermekeként látta meg a világot Balassagyarmaton, 1937. augusztus 23-án. Édesapja állatorvosként Nagykanizsán dolgozott, gyermekkora nagyrészét ott töltötte, elemi és általános iskolába is ott járt. Nem veszik fel középiskolába, ezért Esztergomba megy: a ferencesrendi gimnáziumban érettségizik 1955-ben, majd Pécsre kerül: az orvosegyetem hallgatója lesz.

A forradalomban vállalt szerepe miatt hallgatói jogviszonyát 1957-ben felfüggesztik, csak két év múltán sikerül visszakerülnie az egyetemre.

A zselici térség 1963-ban szerez orvosi diplomát. Pályáját a szigetvári kórházban kezdi gyakornokként, de még ugyanabban az évben Somogyhárságyon lesz körzeti orvos. Itt dolgozik közel 20 évig, tanul, rengeteget olvas, kitanulja a családorvoslási szakmát.

Megalakulása óta tagja a Magyar Általános Orvosok Tudományos Egyesületének, 4 évig alelnökként is tevékenykedik. 1969 óta rendszeresen publikál a szakmai folyóiratokban, részt vesz a hazai és nemzetközi konferenciákon.

Amikor 1979-ben Pécsett megalakul az Országos Körzeti Orvosi Intézet ott vezető munkatársi státuszban dolgozik. Tagja lesz az Országos Szakképesítő Bizottságnak, fiatal körzeti orvosok százai emlékeznek emberséges, de szigorú és igazságos kérdéseire, értékeléseire.

1982-ben váltás következik be az életében: Zsámbékra költözik, ott dolgozik tovább körzeti orvosként.

Mi "fiatalok" a nyolcvanas évek közepétől együtt tanultuk meg Zsámbék és Fodor Miklós nevét. A Zsámbéki Orvosnapok számunkra a MÁOTE vándorgyűlés mellett a legszínvonalasabb szakmai tanácskozás volt, lehetőség a szakmai megszólalásra, a vitára, új gondolatokkal, metodikákkal ismerkedhettünk meg. Emellett életreszóló barátságok köttettek azokon a hosszú hétvégéken.

1992-ben újabb váltás: Surján László miniszter úr Őt nevezi ki az újonan megalakuló OHI (Országos Háziorvosi Intézet) igazgatójává. Az intézeti teendők miatt kénytelen felhagyni a praxisával, és élete utolsó 4 hónapját leszámítva ezután már csak néhány száz fős pacientúrát gyógyít - területi ellátási kötelezettség nélkül. 1992-től 2000-ig Ő vezeti a Háziorvostani Szakmai Kollégiumot is.

Az alapellátás, a háziorvoslás alapjainak kidolgozása, az egyetemi tanszékek megalapítása, a háziorvosi rezidensprogram kidolgozása és megvalósítása, a háziorvosi kompetencialista összeállítása, a magyar alapellátás fejlesztését szolgáló PHARE program levezénylése, a mentor-kurzusok megszervezése - ezek kétségtelenül Fodor Miklós nevéhez kötődtek, ill. az Ő kettős irányításának időszakában valósultak meg.

Sajnos a sikerek mellett jöttek a kudarcok is: Fodor Miklós sokszor megosztotta a háziorvos társadalmat, holott szinte mindig "valamiért" küzdött és nem valami, vagy valaki "ellen". Sokan emlékszünk a HIETE tanszékvezetői pályázatára, a sikertelen PhD disszertációra, majd az OHI átszervezésére. Az Országos Alapellátási Intézetben Fodor Miklós kapta a még folyamatban levő PHARE projektek gondozását, de emellett sem a MÁOTE-ban, sem 2000-ben a Szakmai Kollégiumban nem jutott vezető szerephez. Nyugdíjba megy.

Eközben Zsámbékon is kudarc éri: 1998 októberében mindössze 76 szavazattal alulmarad a polgármesteri címért folytatott küzdelemben.

1999 tavaszán Gógl Árpád népjóléti miniszter kinevezi a privatizációért felelős miniszteri biztosnak. Nagy energiával, lelkesen veti be magát az alakuló "praxistörvény" előkészületi munkáiba, nem rajta múlik, hogy az utolső hónapban a politikai konszenzus hiánya miatt "csak" feles törvény sikeredik belőle, emiatt kialakul a mai napig is tartó jogbizonytalanság. Ennek ellenére járja az országot, segít a problémák tisztázásában, megoldásában, tanácsot ad, tárgyal az önkormányzatokkal, eközben előkészíti a járóbeteg-szakellátás koncepcióját, amelyről a szakmai érdekképviseletek máig tisztelettel beszélnek.

Orbán Viktorral Mátrafüreden (1999)

Ismét sikerek jönnek: 1999. decemberében fölényesen nyeri a zsámbéki polgármesterválasztást, és egy számára mindaddig ismeretlen közegben, a közigazgatásban próbálja ki magát. Ismét lelkes: új tartalommal tölti meg a Zsámbéki Szombatok nyári színházát, fáradhatatlanul dolgozik a faluért.

2000-ben a miniszterváltás Őt is elsodorja: Mikola Istvánnak nincs szüksége a munkájára. Megszűnik a miniszteri biztosi poszt. A polgármesteri munkájában is gondok jelentkeznek: olyan politikai csatározások kerteszttüzébe kerül, hogy 2002-ben nem is indul a választásokon.

A Sors azonban ismét közbeszól. Zsámbékon a két jelölt azonos számú szavazatot kap: Fodor Miklós fél évig vezeti tovább az új testületet. Idén tavasszal, a megismételt választás előtt viszont kihátrálnak mögüle azok, akikre Ő mindig számított. A jobboldal nem Őt indítja, mégis nekivág. A harmadik hely egyértelmű kudarc, nem is tudta kiheverni. A politikával mindenesetre véglegesen szakított.

És idén nyáron újra nekirugaszkodott a szakmának: Nagymaroson praxist vásárolt, rendelt, ügyelt, szervezte a szolgálati lakás átalakítását, újra HÁZIORVOS volt.

Tervei voltak, egy-két-három-öt évre, ismét lobogott a tűz...

Aztán december 17-én reggel körbejárta az országot a szomorú hír: Dr. Fodor Miklós meghalt.

A plakát sok helyen még mindig ott látható a rendelőkben, de Fodor Miklós sajnos már nincs köztünk. 66 évesen hagyott itt bennünket, váratlanul, kíméletlenül. Mi akik ismertük, szerettük megdöbbenve állunk. A háziorvoslás nagy egyéniségei közül ismét eltávozott valaki: Andor Miklós, Békássy Koppány után Fodor Miklós is a mennyei praxisban rendel.

Béke poraira !

Budapest, Belvárosi Főplébánia Templom, 2003. december 29. délután fél 5.

A hangszórókból Mozart Requiemje szól, a 350-400 gyászoló csendben gyülekezik.

Jöttek Budapestről, Gyuláról, Pilisvörösvárról, Mecseknádasdról, Szigethalomról, Miskolcról, Zsámbékról, Halásztelekről, Szegedről, Mendéről, Borsodnádasdról, Abasárról, Péteriből.

Eljöttek a barátok, a tisztelők, a tanítványok, a kollégák, jöttek politikusok és páciensek.

Az oltár előtt egy urna, előtte koszorú 66 szál fehér rózsából.

Zsúfolásig telt a templom, amikor a zsámbéki Márton atya megkezdte a szertartást. Gyászmise volt, csendes, szomorú, méltóságteljes, gyönyörű.

A mise végén Pavarotti énekelte Schubert Ave Maria-ját.

Ez is az Ő kívánsága volt...

Fodor Miklósra emlékeztünk.

REQUIESCAT IN PACE !