2004. március 19. péntek 21:29
Megújult a firenzei Kossuth-kápolna
Valójában díszes, neogótikus stílusban épült síremlékről van szó, amely egy gótikus templomra emlékeztet. Ezt az olaszok kápolnaként tartják számon, s mi átvettük az elnevezést – meséli Csorba László, a Római Magyar Akadémia igazgatója, aki egyébként „civilben” történész, és 1848-49-cel foglalkozik.
Az építmény Kossuth Ferenc feleségének, Emily Hogannak az emlékét őrzi. Menyét Kossuth Lajos maga is nagyon kedvelte, bájos hölgy volt, egy szép portré fennmaradt róla, amit férje festett, aki elég ügyes festő volt. Ő az 1870-80-as években a Cesena környéki kénbányák igazgatója volt, Romagna tartományban, és ott mint a modern bányaművelés, az ipari együttműködés szervezője, a modern munkásviszonyok előkészítője is komoly hírnévnek örvend mind a mai napig.
A bánya az 1880-as évek közepére tönkrement, mert Szicíliában hatalmas kénmezőket találtak, amelyeket sokkal olcsóbban lehetett kitermelni, és ezért csődbe ment az az angol kénbánya-társaság, amelyiknek megbízottjaként Kossuth Ferenc irányította ezeket a bányákat. Ezzel egy időben egy különös, furcsa, ismeretlen betegség támadta meg a feleségét, aki 1887-ben, pár hónap alatt, a betegségben elsorvadt és meghalt. És mivel Firenze környéki szanatriumban ápolták utolsó hónapjaiban, a firenzei, főként angol, de más, nem katolikus halottak síremlékeit is tartalmazó Babérlomb Evangélikus Temetőbe került, és síremlékére itt találtak rá, a magyar emlékek keresői.
Természetesen szerepel a feliratban a Kossuth név is. Ott a címer, gyönyörűen kifaragva, a kos ágaskodik, és harapdálja a virágot, ahogyan az az ősi Kossuth-címerábrázolásokon is látszik. Talán egy kicsit ünnepélyesebben, és szebben is, mint azt odahaza szokásos. De hát ennyi emberi hiúság elnézhető egy szomorú férjnek, aki valóban hosszú időre akar emléket állítani a feleségének.
A Firenzében működő Toscanai Magyar-Olasz Kulturális Társaság nagy örömmel karolta fel ezt a szép emléket. Elhatározták, hogy a márciusi ünnepen itt mindig összetalálkoznak. De kiderült, hogy olyan rossz műszaki állapotban van, hogy azonnal intézkedni kell, és a nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának vezetői felismerték azt, hogy ez egy gyönyörű emlék, és így azután pénzügyi segítségükkel, gyönyörűen helyre lehetett állítani ezt a szép kápolnát, és ennek a helyreállított síremléknek a felavatása lesz most Firenzében, amelyre meghívták a segítséget szervező, és küldő illetékes helyettes-államtitkár, Koncz Erikát is, akinek szeretnének az olasz közreműködők őszinte köszönetet mondani a segítségért.
Remélhetőleg a firenzei magyarok számára ez a kis Kossuth-síremlék egy találkozási ponttá válik, ahol énekelnek, felidézik az emlékmű történetét és magyarnak érezhetik magukat. Március 14-én, délelőtt lesz a kápolna átadása, délután pedig Sebestyén Márta és Sebők Ferenc fognak egy gyönyörű népzenei és énekelt verses koncertet adni, egy reneszánsz palotában, ahol a környék magyarjai és népzene rajongói össze fognak gyűlni.
Az olaszországi magyar emlékeknél szoktak március 15. tájékán a helyi magyarok összegyűlni. Ezért is, de az olaszok tájékoztatása miatt is fontos az emlékállítás, amit Csorba László minden erejével támogat. Velencében Winkler Lajosnak és az ottani magyar légió emlékére avattak fel egy emléktáblát, a Szent Márk térhez közeli kis utcában, most itt koszorúznak a velencei magyarok, a nápolyi magyarok Türr István emléktáblájához sétálnak ki, míg Rómában az 1999-ben felállított Türr-szobornál koszorúznak.
Csorba László fontosnak tartja, hogy az emléktáblák kétnyelvűek legyenek, de az olasz akkor is fontosabb, mint a magyar, ha ez utóbbi megdobogtatja a szívünket, hogy tudják az itteniek, hogy az az adott hely magyar szempontból miért érdekes. Nagyon nagy jelentősége van annak, éppen a jelenlegi helyzetben, amikor Magyarország az Európai Unió tagjává válik, akkor nagyon fontos az, hogy az Európai Unió minden tagja tudja, hogy mi nem kívülről betántorgó jövevények vagyunk, akik számukra gazdasági és egyéb nehézségeket jelentünk, hanem mi régi testvérek és barátok vagyunk, akiknek a történelme, kultúrája a legszorosabb szálakkal kapcsolódik az övékéhez.
Friss terve, hogy Palermóban Tüköri Lajosnak, a kiváló garibaldista alezredesnek, van egy nagyon szép síremléke a San Domenico templomban, és van egy remek szobra a tengerparton. Igen ám, de ő korábban nem a San Domenicoban volt eltemetve, hanem a Sant Antonióban és onnan indul a Tuceri Bulvard, ami róla van elnevezve. Az út egy laktanyához visz, ami szintén Luigi Tuceri nevét viseli.
Egy olyan szép emléktáblát fognak a sarkon elhelyezni, amely megemlékezik arról, hogy itt volt a sírja eredetileg 50 éven át, leírja, kiről is van elnevezve ez a körút. A Budapesti Hadtörténeti Múzeum Intézet és Levéltár közreműködik ebben, elkészítteti a táblát, és őszre ezt Palermóban fel tudják avatni.
Volt egy remek garibaldista alezredes Frigyesi Gusztáv, aki Milánóban halt meg. Nagyon beteg volt, szellemileg teljesen elborult, nem volt pénz, hogy segítsenek neki, egy apró kis kolombáriumban van eltemetve, a Milánói Központi Temetőben, egy óriási falon, szívszorító ott állni, egy ilyen hatalmas múlt századi csarnokban, száz és száz apró kis kőtábla a falon, és fönn valahol, csak ilyen kis létrákon fel egyensúlyozva lehet odatalálni, látja az ember a Frigyesi nevet belevésve. Nagyon bízom benne, hogy hamarosan lehetővé válik, hogy lehozzuk Frigyesi csontjait, egy szép emléktáblát vagy egy szobrot emeljünk ott neki, abban a közvetlen környezetben, ahogy a költő ugye írta:
Hol sírjaink domborulnak,
unokáink leborulnak,
s áldó imádság mellett
mondják el szent neveineket”
Vágner Mária
Magyar Rádió
