2004. február 21. szombat 23:04
Lássunk tisztán
A
szocialista-liberális kormány és az Európai Unió
Az első két év
mérlege
Integrációs diplomáciai tevékenység elemzése
A csúcsdiplomácia terén a legnagyobb gondot 2003 elején a nyolcak leveléhez történő, körültekintés nélküli csatlakozás jelentette. A problémát nem az okozta, hogy azonosultak a levélben található véleménnyel - ez önmagában még nem hiba - hanem az, hogy ezt úgy tettük, hogy nem ellenőriztük, tud-e arról a görög elnökség, a Főképviselő (ezek az uniós külpolitika kulcsfigurái) és az Európa Unióban kulcsszerepet betöltő német-francia tandem. Megfelelő előkészítés esetén az is látható lett volna, hogy az iraki háború kérdésében - ellentétben a 2001 végi afganisztáni csapásokkal vagy a 2003 végi iráni nukleáris leszerelési tárgyalásokkal - nem volt egyetértés a brit-német-francia hármas direktórium között. Ráadásul a britek szerepe az utóbbi két ország szemében inkább az amerikaiak és törökök trójai falovaként volt definiálható. Tekintettel arra, hogy a franciák és a németek Magyarországot jelentős mértékben érintő, további integrációs kulcskérdésekben - költségvetés, euró és schengeni tagság - a közeljövőben döntő szerepet fognak játszani, ildomos lett volna nem tagállamként a formai fellépést egy belső, a nagy tagállamokat is megosztó vitában mellőzni. Az események utáni nyilatkozatok csak azt a képet erősítették, hogy a Kormány nem érti a közös kül- és biztonságpolitika lényegét és működését.
Ennek a „kiszolgáló magatartás”-nak a további jele, hogy a csatlakozási szerződéshez nem fűzött a Kormány semmilyen kisebbségi jogokra vonatkozó nyilatkozatot. Ezzel erősíthető lett volna a röviddel utána megalakult Európai Konventben a magyar pozíciót a kisebbségi jogoknak az uniós alkotmányban való megjelenítésénél. A fő oka, hogy a kormány nem tett nyilatkozatot, az, hogy így könnyebben ki lehetett „lúgozni” a kedvezménytörvényt. Minden valamire való ország - írek: nemzeti ügy, lengyelek: lelkiismereti kérdések, abortusz, kereszténység vagy Málta: semlegesség – csatoltak külön nyilatkozatot a csatlakozási dokumentumhoz, hiszen ezzel tartást adnak egy lényegi nemzeti kérdésben maguknak, később pedig tudnak erre hivatkozni, még ha egyoldalú nyilatkozat is, vagyis nincs jogi hatálya.
A tagállamokkal kapcsolatos kétoldalú diplomácia kevés kézzel fogható eredményt hozott: 2001 júniusához képest nem javult a tagság után a személyek szabad mozgására vonatkozó ígéretek helyzete. A személyek szabad áramlása kapcsán az Orbán-kormány egyedül ért el „diplomáciai áttörést” a tárgyalások alatt, függetlenül a többi csatlakozó országtól. Ezt követően azonban jelentősen romlott az ország pozíciója, mivel több ország - Hollandia, Dánia, Spanyolország, - visszalépett az akkori ígéreteitől, és a hallgató országok is néhány hónappal a csatlakozástól még kivárnak e kérdésben, ami az új kormány kétoldalú kapcsolatainak gyengeségét jelenti, beleértve a visegrádi közös érdekérvényesítést is. Jelenleg egyedül Nagy-Britannia, Svédország és Írország ígéri a munkaerő szabad áramlásának biztosítását a belépés napjától, ők is azonban további komoly technikai feltételek meglétéhez kötik majd. Felvetődik az a kérdést is, hogy vajon a Medgyessy-kormány életbe lépteti-e az Orbán-kormány megállapodásának lényegét, és viszonossági alapon, mi is korlátozzuk ezen országok állampolgárainak munkavállalását itthon.
Nem kapott a Kormány támogatást ahhoz sem, hogy a román-bolgár csatlakozási tárgyalásokba nagyobb betekintést kapjon. A magyar szempontból kiemelkedő fontosságú román-bolgár csatlakozási tárgyalások kapcsán a magyar kormány részéről egyedül Juhász Endre ébredt fel, s ő is meglehetősen későn. 2003 nyarán jelezte, hogy szeretnénk jobban bekapcsolódni a tárgyalásokba. Ez valójában azonban nem történt meg, ugyanakkor Kovács László külügyminiszter nyilvánosan ellentmondásba került saját minisztertársával, miután egyeztetett román partnereivel. A Bizottság tájékoztatást ígért, ez azonban nem elegendő. Május 1-e után mindenképp részei leszünk az EU tárgyaló delegációnak, de erre a Bizottság nem érvényesítette a megfigyelési lehetőséget. Jelentős nemzeti érdekünk sérült tehát. Sokáig úgy látszott, hogy a Romániával történő tárgyalásoknál hamarosan megszületik a pénzügyi zárójavaslat, és ezzel megkezdődik a tárgyalások utolsó szakasza, amely a legutóbbi csúcsértekezlet reményei szerint az év végére lezárható. Időközben egyre több kétely merül fel Románia EU érettségét illetően. Jelenleg a tárgyalások szüneteltetésére is van javaslat, a végkifejlett nem látható. Magyarországnak nemzeti érdeke, hogy Románia mihamarabb az EU része legyen. Azt azonban el kell érni, hogy a románok valóban teljesítsék a tagság elnyeréséhez szükségeseket. Mint az egyetlen szomszédos tagállamnak, Magyarországnak jogos érdeke a tárgyalások befolyásolása. Eddig is kulcsfontosságú kérdések szerepeltek a tárgyalásokon: személyek szabad mozgása, vámunió, különös tekintettel a jövedéki termékekre, állat- és növényegészségügy, környezetvédelem, román agrárkvóták, külső határvédelem stb. Álláspontunk nem ellenséges Romániával szemben, sőt elősegíti taggá válásukat, feltéve, hogy az úgynevezett koppenhágai kritériumok teljesülnek. A polgári kormány idején egy ügyben tudtunk diplomáciailag lépni, ez pedig a román vízumkötelezettség feladása melletti lobbizás volt – a vízumkényszert 2002. január elsejével szüntették meg.
A kedvezménytörvény ügyében sikerült „kilobbizniuk” Verheugen levelét, mely lényegében a szlovák álláspontot tükrözte. Az is példátlan dolog, hogy ezt a levelet – melynek semmilyen jogi kötőereje nincs, és nem tekinthető a Kollégium állásfoglalásának sem – meghivatkozták a magyar-román megállapodásban.
„Bár a kormányt semmi sem kötelezi erre, mégis egyeztetett az ellenzékkel a Magyarország által betölthető négy vezető európai uniós posztra (Európai Bizottság, Európai Bíróság, Elsőfokú Bíróság és Európai Számvevőszék) jelöltek személyéről” - állította Juhász Gábor közleményben az MTI-t. Ezzel szemben az igazság az, hogy Kovács László, aki ígéretet tett tavaly december 2-án a parlament EU Nagybizottsága ülésén, hogy az uniós pozíciók ügyében egyeztetni fog az ellenzékkel (l. jegyzőkönyv), még Szájer József ez ügyben január elején írt megkeresésére sem reagált. Mindössze a jelöltek hivatalos nyilvánosságra hozatala előtt negyed órával ismertette meg Szájer Józseffel a személyek névsorát. Nem tudunk továbbá arról sem semmit, hogy az uniós intézmények apparátusába kerülő magyar vezető tisztviselők elhelyezésével kapcsolatban mi az elképzelés. (A főigazgatói, valamint a főigazgató-helyettesi és igazgatói szintek számítanak ebből a szempontból igazán.) Nem mindegy, hogy mely területeken kapunk ilyen pozíciót, ráadásul ez hosszú évekre meghatározza vezető apparátusi beépülésünket. Itt szintén nélkülözhetetlen lenne a négypárti előzetes egyeztetés. Ha a kormányzat ezen posztokra vonatkozó egyeztetést is elutasítja, akkor egyértelműen szocialista klientúra-építés történik az Uniós intézményekben is.
A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete létrehozása óta, azaz három esztendeje megfelel az Európai Unió és az IMF szigorú normáinak. Egyetlen, az Európai Bizottság által készített országjelentés sem bírálta a Felügyelet működését, jogharmonizációs követelményt sem támasztott a szervezettel kapcsolatban, sőt megállapította, hogy az hatékonyan működik. Elmar Brok, az Európai Parlament Külügyi Bizottságának elnöke kifejtette, „aggályosnak tartja a PSZÁF elnöke elleni politikai támadásokat”. Frits Bolkestein, az EU belső piacért felelős biztosa hasonlóan nyilatkozott László Csabához intézett levelében. A felelős biztos szerint a szervezet átalakítását célzó törvénytervezet teljességgel felháborító, mivel gyengítené annak függetlenségét. Bolkestein biztos Lászlóhoz írott levelében két jogszabálycikket említ, amelyek korábban konkrétan a szervezet "függetlenségét " és annak eszközeit szabályozták, és kéri ezek tisztázását a módosítások fényében. E tárgyban a Népszabadság 2003. december 6-ai számában megjelent cikk szerint "László Csaba válaszában tájékoztatta a biztost, hogy időközben az aggályosnak tartott szövegrészekre módosításokat nyújtottak be, amelyek elfogadásával a jogszabály megfelel majd az EU elvárásainak.". Ezzel szemben a valóság az, hogy csak technikai jellegű módosítások történtek, így a biztos által kifogásolt részekben nem történt érdemi módosítás. A módosító szöveg a következő: "A Felügyelet a jogszabályokban meghatározott hatósági ügykörben nem utasítható." (Korábbi szabályozás: " a Bizottság feladataival és kötelezettségeivel kapcsolatban nem fogad el semmiféle utasítást.") Tekintettel arra, hogy az Államigazgatási eljárásról szóló törvény érvényesül, természetes, hogy hatósági ügykörben nem utasítható a Felügyelet, ezt az Államigazgatási eljárásról szóló törvény kizárja, nem ettől független az intézmény. A kormány jogilag félrevezette az Európai Bizottság biztosát. Kiállt a PSZÁF függetlensége mellett az Európai Központi Bank új francia elnöke, Trichet is. Az Európai Parlament néppárti frakciója pedig két határozatában is élesen bírálta a törvénymódosítást. Ellentétben Magyarország brüsszeli állandó képviselőjének nyilatkozatával az ügy még mindig nem jutott nyugvópontra Brüsszelben. Az Európai Bizottság biztosa, egy német képviselő kérdésére válaszolva, kiállt az Európai Parlament strasbourgi plenáris ülésén az ügy jelentősége mellett, és kijelentette, hogy a Bizottság folyamatosan figyelemmel kíséri a magyar Kormány e tárgyban tett lépéseit.
Ellentmondásos hírek érkeznek arról, hogy a magyar kormány közösségi intézmények színhelyéül szeretné Magyarországot megszerezni. Hivatalos kormányzati megkeresés és tájékoztatás hiányában, úgymond „hallottunk” az élelmiszerbiztonsági intézet, a járványügyi megelőző és ellenőrző központ, legutóbb pedig a határvédelmi ügynökég hazai letelepítésének szándékáról. Szükséges lenne a kormányszintű koordináció és ennek alapján egy célirányos diplomáciai tevékenység, mert szétforgácsolódnak a lehetőségek a gyenge lobbizás miatt.
A 2003. évi kormányközi konferencián történt kormányteljesítményt a bal oldaliak kiemelkedő sikernek tartják. Ezzel szemben későn kezdődött meg a kisebbségvédelem ügyében a diplomáciai lobbizás. Négypárti egyeztetés volt ugyan de csak az utolsó pillanatban. A kormány – Európában egyedülálló módon – úgy indult neki a tárgyalásoknak, hogy mandátumát a parlament plénuma nem vitatta meg. Többek között ennek köszönhető, hogy már nem tudta a kormány ellensúlyozni a romám és szlovák nyomásgyakorlást és érvrendszert a nagy tagállamoknál. A kereszténység és védelempolitika kérdésében a legnagyobb eredmény az, hogy a magyar kormány a többséget követő magatartásával nem okozott kárt. A kérdés persze az, hogy a kormányközi konferencia sikertelen befejezése után a kormánynak van-e stratégiája arra nézve, hogyan kívánja azt a néhány szerény sikert fenntartani annak érdekében, hogy azok ne essenek áldozatául a későbbi alkufolyamatoknak.
