Összefogás

Egy utunk van

Medgyessy miniszterelnök országértékelő beszédében azzal a javaslattal lepte meg a közvéleményt, hogy a parlamenti pártok közös listával induljanak az európai parlamenti választásokon. Azóta már kiderült, hogy ez az ötlet rajta kívül senkinek sem tetszik, sem a Fidesznek, sem az MDF-nek, de még az SZDSZ-nek sem. Az ötlet megrökönyödést váltott ki az EU-ban is. Medgyessy nem kezdő a politikában, nyilván tudta, hogy ez lesz a vége. Akkor hát mit akarhatott? És mit akarhat az MSZP?

Kovács szerint a Munkáspárt EU-ellenes és szélsőséges

Kovács László a múlt héten a Nap TV reggeli adásában megadta a választ. Nem szenvedünk üldözési mániában, de eléggé nyilvánvaló, hogy az MSZP a parlamenten kívüli pártokra, és döntően a Munkáspártra akar csapást mérni. Az MSZP tudja, hogy a népszavazási aláírásgyűjtés növelte a Munkáspárt tekintélyét. A Munkáspártra sokan fognak szavazni az EP-választásokon is, s bizony visszatérhetnek a Munkáspárthoz azok a szavazók, akik 2002-ben a szocialistákra adták szavazatukat. Az MSZP ezt nem akarja.

Kovács ezért osztotta két részre Magyarországot. Vannak a parlamenti pártok, amelyek hívei az Európai Uniónak, természetesen végtelenül demokratikusak és mindenféle szélsőséget elutasítanak, és vannak a parlamenten kívüli pártok, amelyek – idézem: „kivétel nélkül Európa-ellenesek és a magyar csatlakozás ellen foglaltak állást. És bizony, körükben szélsőséges nézetek, kirekesztő nézetek is előfordulnak”.

Kovács tudja, hogy ez nem igaz. Ennek ellenére mondja. És ha mondja, nem mond igazat, s ha nem mond igazat, hazudik. A Munkáspárt támogatta Magyarország csatlakozását az EU-hoz, nem mintha ez olyan nagy érdem lenne. Egyszerűen nem láttunk más megoldást. Kovácsnak persze kényelmetlen visszaemlékeznie a Munkáspárt álláspontjának másik részére. Nevezetesen arra, hogy a kormány felelőssége mindent megtenni a vesztesek számának csökkentésére. A Medgyessy-kormány ezt nem tette meg, ezért most fő a feje.

Az MSZP fél a vesztéstől

Mitől fél az MSZP? Az MSZP vezetése attól fél, hogy nem nyeri meg az európai parlamenti választásokat. Ha a 24 helyből nem lesz 13 az övé, már vesztesnek érzi magát, ha a Fidesz akár egy hellyel is többet szerez, szocialista mérce szerint itt a világ vége. Az MSZP ezt az érzést sugallja, pedig ők is tudják, hogy az európai parlamenti választásoknak semmi közük a magyar politikához. Medgyessy akkor is miniszterelnök maradhat, ha az MSZP egy mandátumot sem szerez. A kormányt nem lehet leváltani.

Mégis félnek. Félnek attól, hogy a Fidesz illegitimnek nyilvánítja azt a kormányt, amelynek a pártja az esedékes erőpróbán alulmarad.

Félnek attól, hogy ilyen helyzetben a nemzetközi támogatás tovább csökken. Már az is elég zavarkeltő, hogy Medgyessyt nem fogadták az ősszel Washingtonban. A szentpétervári titkos találkozó Putyinnal vagy akár a kínai látogatás nem változtatott az ország helyzetén. Az utóbbi időben kiderült, hogy az USA támogatása Medgyessynek egy alkalomra szólt, és az Egyesült Államoknak édes mindegy, hogy ki a magyar miniszterelnök, csak ne szidja az USA-t, és ne legyen hírbe hozható antiszemita ügyek miatt. Az Orbán-féle Fidesz ma ennek a kritériumnak semmivel sem felel meg roszszabbul, mint az MSZP.

Az MSZP tisztában van azzal, hogy a Fidesz-szavazókat nem képes megszerezni. Az utóbbi két évben nem történt fölcsuszamlásszerű eltolódás a politikai erőviszonyokban. A választások kis különbséggel ugyanazt a fele-fele helyzetet tükröznék, ami volt a 2002-es választásokon. Az MSZP nem nyert új szavazókat, de veszített régieket. Mi magunk is tapasztaljuk, hogy az emberek menynyire elégedetlenek a Medgyessy-kormánnyal. Az emberek dühösek. Dühösek a 200 forintos kenyér miatt, az általános drágaság miatt. És dühösek azért, hogy megint rászedték őket. Az MSZP-kormány idején semmivel nem lett kisebb a korrupció, ugyanúgy folyik a lopás, a gazdagok még gazdagabbak lesznek, a szegények még szegényebbek.

Az MSZP fél a kórház-privatizációval kapcsolatos népszavazástól is. Nem annyira, mint az EP-választásoktól, de tart tőle. Az MSZP persze elkerülhetné a népszavazással kapcsolatos esetleges fiaskót. A miniszterelnök kiadhatna egy nyilatkozatot arról, hogy kormányzása idején a kórházak állami illetve önkormányzati tulajdonban maradnak, és a kormány nem terjeszt be ezzel ellentétes törvénytervezetet. A nagyobb szavahihetőség kedvéért leválthatná Kökény egészségügyi minisztert.

Antiszemitizmus van, de nincs szélsőjobboldali veszély

Medgyessy két taktikai fogással nyerte meg a 2002-es választást. Elhitette az emberekkel, hogy a Fidesz a MIÉP-pel összejátszik és győzelmük esetén szélsőjobboldali diktatúra lesz, leszámolás a zsidókkal, s ki tudja, kivel még. A másik fogás is trükkös volt. Medgyessy elismerte, hogy az emberek szegények, és megígérte, hogy segíteni fog rajtuk. A kérdés az, hogy működik-e ez a taktika ma?

A válasz nyilvánvaló. Nem lehet egy az egyben megismételni a 2002-es taktikát. Egyrészt, az emberek nem élnek jobban, sőt – bár ez nem róható fel az MSZP-nek – az eltelt 15 év minden hibája és bűne most egyszerre jelenik meg. Az átlagember ma sokkal konkrétabban érzi a privatizáció, a munkanélküliség következményeit, mint korábban. Beértek a tapasztalatok. A félelem is erősebb, hiszen már közel vagyunk az Európai Unióhoz, és a vesztes státus, amiről eddig csak beszéltünk, néhány hónap múlva százezrek és milliók számára válhat valósággá.

Másrészt, a Fidesz taktikája mára sokat változott. Orbán Viktor országértékelő beszéde a nyugodtságot sugallta. Mentes volt minden olyan kirohanástól, szélsőségtől, ami miatt 2002-ben az emberek megrettentek és az MSZP-re szavaztak. Az más kérdés, hogy a Fidesz ezt mennyire gondolja komolyan. Orbán Viktor nem vált baloldalivá, de tehetséges politikusként megérezte, hogy most az emberek érzelme a baloldalon van. Ő nincs kormányon, ő mondhatja azt, amit a Munkáspárt másfél évtizede mond: ebben az országban a munkából szerzett jövedelmeket könyörtelenül adóval büntetik, a tőkejövedelmeket pedig támogatják. És ez igaz!

Az MSZP álharcot folytat a fasizmus ellen

Mit tesz az MSZP ebben a helyzetben? Megkísérlik felmelegíteni a szélsőjobboldali veszély meséjét. Ez tisztességtelen politika. Tisztességtelen, mert valós sérelmek, valós tragédiák emlékére utal. Tisztességtelen, mert olyan kérdéseket feszeget, amelyekről nem lehet vitatkozni anélkül, hogy egy perccel később ne kiáltanának ki antiszemitának. Tisztességtelen azért is, mert olyankor szólít fel a fasizmus elleni harcra, amikor annak a veszélye csekély. Tisztességtelen, mert ez a politika lefegyverez. Mit fogunk tenni ugyanis akkor, ha tényleg lesz fasiszta veszély?

Az MSZP tehát azt akarja újra elhitetni az emberekkel, hogy szélsőjobboldali veszély van, s ettől csak Medgyessy kormányzása mentheti meg az országot. Igen ám, de mit lehet tenni, ha Orbán nem tesz szélsőséges kijelentéseket, Kövér László nem jut szóhoz? Mit lehet tenni akkor, amikor a MIÉP nincs a parlamentben, sőt a hangját is alig hallani? Az MSZP mesterségesen táplálja a szélsőjobboldali veszély mítoszát.

A február 13-ai ünnepséget a Budai Várban arra használták fel, hogy Kovács meghirdesse a régi-új taktikát. A múltról szólva kifejtette, hogy Horthy Miklós ugyan nem volt szélsőjobboldali, de utat engedett a szélsőjobboldalnak. Ebből adódik a sugallat: Orbán Viktor ugyan nem szélsőjobboldali, de utat enged a szélsőjobboldalnak.

A fasizmus állítólagos veszélyét persze alá kell támasztani látványos akciókkal is. A Tilos Rádió előtt a jobboldal által rendezett gyűlésen valakik elégetik az izraeli zászlót. Az üzenet nyilvánvaló: fenyegetik a zsidókat, itt a fasizmus. Az államilag ellenőrzött televíziók napokig mással sem foglalkoznak. Vizsgálatok, nyomozások indulnak. A valóság azonban nagyon úgy néz ki, hogy semmi többről nincs szó, mint provokációról. Honnan van bárkinek is izraeli zászlója? Honnan tudta, hogy tüntetés lesz? A szocialisták által vezetett rendőrség miért várta meg, amíg gondosan elégetik a zászlót, sőt azt filmre is veszik, és csak utána avatkozott be?

Vagy vegyük a Teleki-szobor ügyét. Előrebocsátom: elítélem a zsidótörvényeket, és eszembe sem jutna Telekinek szobrot állítani. Akinek eszébe jutott, az az MSZP és az SZDSZ, amelyek most hevesen elutasítják. A budapesti önkormányzat illetékes bizottságai, amelyekben az MSZP és az SZDSZ többségben van, engedélyezik, hogy a Várban szobra legyen Teleki Pál egykori miniszterelnöknek. Ők nem tudták, hogy Teleki alkotta meg az első zsidótörvényt? Dehogynem tudták! Vagy Göncz Árpád, akit az MSZP liberálisai és az SZDSZ véres kardként hordanak körbe minden létező antifasiszta és ’56-os rendezvényen, elfelejtette volna, hogy ki volt Teleki Pál? Bizonyára nem! Az MSZP és az SZDSZ teátrális fellépésének, a szobor látványos elutasítanak is egy célja van: az állítólagos szélsőjobboldali veszélyt szemléltetni.

Az újfasiszta szervezetek februári gyűlését a rendőrség nem tiltotta be. Annak ellenére, hogy ellenzékben éppen az MSZP sürgetett nemzetbiztonsági vizsgálatot. Most a hatalomban nagyvonalúan, demokratikus érzelmeitől indíttatva, engedélyezte. Sőt, a sok huzavona után olyan helyzet teremtődött, hogy az újfasisztagyűlést a Hősök terén rendezték meg. A nagyobb látványosság kedvéért sok-sok rendőrt vezényeltek ki, nagy-nagy területet zártak le, sugallva, hogy az újfasiszták már a Hősök terén vannak.

De vajon, elgondolkoztak-e Kovács úrék azon, hogy mi szüli a fasizmust? Vajon nem tudják-e, hogy a nyomor, a nincstelenség, az elesettség, a kiszolgáltatottság, a folyamatos manipuláció a végtelenségig elkeseríti az embereket? Vajon nem értik-e, hogy az emberek a bűnt, a visszaéléseket, a hatalom pökhendiségét látják a kormányban és a parlamentben?

A Munkáspárt saját útját járja

Az MSZP-nek 15 éven mindig megvolt a lehetősége, hogy a baloldali szavazókat pártállásuktól függetlenül maga mellé állítsa. Hol az Antall-kormányt kellett minden áron leváltani, hol az Orbán kormánytól kellett megváltani az országot. Most, úgy tűnik, ez nem megy! Az MSZP törzsszavazói magukra maradtak. A tőlük balra állók már nem hiszik el, hogy Medgyessy érti az utca emberének szavát. Tudják, hogy nem érti. Irritálja, zavarja őket, hogy az MSZP-t lenyelték a nagytőkések.

Az MSZP ma úgy gondolja: a Munkáspárt szavazói megint automatikusan rájuk szavaznak. Ennek a világnak vége! Az MSZP 2002 tavaszán durván megalázta a Munkáspártot. Kovács László személyesen ígért együttműködést az önkormányzati választásokon és más területeken, cserébe azért, hogy a Munkáspárt nyolc egyéni kerületben visszalépett, s ezzel győzelemre segítette Medgyessy Pétert. A Munkáspárt 20. Kongresszusa kimondta: az MSZP semmivel sincs közelebb hozzánk, mint bármelyik demokratikus párt.

Az MSZP mindent megtesz azért, hogy lejárassa a Munkáspártot. Soha senki sem bizonyította, hogy a Munkáspárt szélsőséges, de Kovács úr mégis ezt ismételgeti. A Munkáspárt már csak azért sem lehet antiszemita, mert sok zsidó származású tagja van, mégis az MSZP megpróbálja hírbe hozni.

Az átvilágítási törvényt 14 év után kiterjesztették a Munkáspártra is. Tavaly novembere óta tudjuk, hogy a bíróság kiket talált érintettnek, a Népszabadság című lap mégis csak most közli, hogy a Munkáspárt egyes megyei vezetői érintettek. Na és? E felett a törvény felett már régen eljárt az idő! Ezt a parlamenti urak nagyon jól tudják. Azt sugallják, hogy a Munkáspárt megyei elnökségi tagjai mondjanak le. Miért kellene lemondani egy egykori BM-tiszthelyettesnek, ha Medgyessy Péter, Horn Gyula és sok más egykori MSZMP-nagyfőnök nem mond le?

Az MSZP szemünkre veti, hogy együttműködünk a Fidesszel. Ők is tudják, hogy ez nem igaz. A Munkáspárt a saját meggyőződése és érdekei alapján hirdette meg a népszavazási aláírásgyűjtést. A Fidesz saját érdekei alapján támogatta, arra biztatta híveit, hogy írják alá.

A Fidesz azonban nem gyűjtött. A Munkáspárt sohasem hívta együttműködésre a Fideszt, amíg – mondjuk Medgyessy Péter – éppen most hívta fel a Fideszt nem egyszerűen együttműködésre, hanem szinte közös kormányzásra. Akkor miről is beszélnek az MSZP képviselői?

Az MSZP-től eltérően a Munkáspárt harcol a fasizmus ellen. Őrizzük, tisztességesen őrizzük az antifasiszta harc emlékét, de itt nem állunk meg. Fellépünk a fasizálódás mai valóságos gyökerei ellen. Követeljük, hogy ne alázzák porig az egyszerű embereket, ne vegyék el a kenyerüket, mert ez szüli a fasizmust. Az aláírásgyűjtéssel mi lehetővé tesszük, hogy az emberek népszavazáson döntsenek egy olyan alapvető kérdésről, mint a kórházak sorsa. 15 év óta először a Munkáspárt produkált egy olyan témát, amelyben rajtunk kívül más pártok és erők is egyet értenek. 15 év óta először közel állunk ahhoz, hogy olyan népszavazás legyen, amelyet az emberek maguk akarnak. Értik, hogy a Munkáspártnak közvetlen haszna nem származik az aláírásgyűjtés sikeréből. Automatikusan nem következik az, hogy bejutunk az Európai Parlamentbe vagy az Országgyűlésbe. Nem kapunk se pénzt, se semmit érte. Amit a Munkáspárt tesz, csak az embereknek hasznos: egyszer, végre-valahára ők dönthetnek sorsukról! Ez erősíti a Munkáspárt erkölcsi tekintélyét és politikai erejét. A Munkáspárt ezzel sok embert állít maga mellé, elvonva őket azoktól a politikai erőktől, amelyek fasiszta nézeteket, zsidóellenességet hirdetnek.

Az aláírásgyűjtésnek még nincs vége. Fáradtak már a harcosaink, nagyon sokan dolgoznak, de kell egy utolsó mély lélegzetet venni. Most a dolgozó embernek és önmagunknak is azzal tesszük a legnagyobb szolgálatot, ha összegyűjtünk 250 ezer aláírást. Ezt várják tőlünk az emberek, ezt várja a párt.

Az aláírásgyűjtés során szinte mindenki elmondja: becsülünk benneteket! 15 éve mindig ugyanazt mondjátok, mindig a dolgozó ember mellett álltatok. Ez a politika hozott és hoz nekünk elismerést. Ha a Munkáspárt beletévedne a polgári demokrácia pártjainak egyezkedéseibe, ha elvtelen egyezségeket kötnénk, biztosan veszítenénk. Döntöttünk arról, hogy indulunk az európai parlamenti választásokon. Nem biztos, hogy bejutunk, de mindig meg kell mutatnunk, hogy az emberek választhatják a mi értékeinket is. Újra és újra meg kell magyaráznunk, hogy a polgári demokráciában csak az a dolgozó emberé, amit kiharcolt magának. Egy utunk van, ezen kell járnunk!

Thürmer Gyula