A média és a család
Kockázat és gazdagság
2004. május 23-én lesz a Kommunikációs Világnap. Erre készült II. János Pál pápa január 24-én megjelent üzenete. A magyar híradások szerint az üzenet éles támadás a média ellen. Az érintettek bizonyára így fogják fel. A valóság azonban némileg eltérő. Nem a média elleni fellépésről, hanem gyermekeink és a családi élet védelméről van szó. Az üzenet címe is mutatja, II. János Pál árnyaltan és reálisan szól a kérdésről. Aligha vitatható, hogy a média-fogyasztás kockázat, de az is ártalmunkra-hátrányunkra volna, ha nem élnénk a szellemi gazdagodásnak a média által felkínált lehetőségeivel.
A kérdéskörrel négy szinten foglalkozik a pápai üzenet. Az első a gyermekek média-használati szokásainak kialakítása. A második a szülők ez irányú gyakorlata. A harmadik szint más családokkal való közös értékelés. Végezetül fontos feladat a káros hatások elleni nyilvános fellépés.
1. A szülők első és legfontosabb nevelői gyermekeiknek. Ők az elsők tehát, - érve a pápa - akik média ismereteket tanítanak nekik. Visszafogott, kritikus, figyelmes, bölcs médiahasználatra kell szoktatniuk őket. Ez egyben – amennyiben folyamatosan gyakorolják, és jól csinálják, - gazdagítani fogja magát a családi életet. Már az egészen kis gyermek is megtanítható arra, hogy a média üzenetei gyakran rá akarnak venni valamire: tegyünk olyant, amit nem is akarunk, s javunkra sem szolgál. Vásárlásra buzdításokról és az erkölcsi elveknek meg nem felelő életmódról van szó. A szülők felelőssége, hogy ráneveljék a gyereket: gyanakvó kritikával fogadják ezeket a befolyásolási kísérleteket. Nem helyes, ha a természeténél fogva mintakövető gyermek a médiában látott magatartásformákat kritikátlanul követné.
2. A médiában látottak kritikus fogadása mellett a családoknak magát a médiahasználatot is korlátok közé kell szorítaniuk. Meg kell tervezni, be kell ütemezni, mikor mit nézünk. A gyermekek számára különösen fontos, hogy idejük javát ne a képernyő elé szögezve töltsék. A család közös programjait mindig létesítsék előnyben a televízió programoknál. Mindez persze csak akkor lesz eredményes, ha a szülők saját média-használata is hasonló elvekre alapul. Ők legyenek a példa a gyermekek számára ezen a téren is.
3. Jó dolog, ha a családok más családok példáján is okulnak, és közösen megbeszélik ezeket a kérdéseket, közös médiahasználati elveket alakítanak ki, és egyeztetik véleményüket a nézendő és az elutasítandó műsorokról.
4. Egy következő lépésben a családok nyíltan lépjenek fel, és hozzák tudomására a producereknek, hirdetőknek, valamint a médiahatóságnak, hogy mit szeretnek és mit nem.
Surján László
