2004. február 23. hétfő 21:47
A polgár független, mégis tartozik valahová
Balatonfüreden a Polgári bált szombaton Korzenszky Richárd atya, tihanyi bencés perjel védnökségével tartották meg. A tudós szerzetes beszédében azokat a gondolatait osztotta meg a közönségével, hogy mit is ért ő a "polgár" szó alatt. A polgári bál vendége volt Schmitt Pál, a Szövetség alelnöke
Miért vállaltam védnökséget?
Mert fontos számomra, hogy legyenek közösségek. Olyan közösségek, amelyeknek
fontos a hagyomány, az összetartozás.
Polgár: nem lekicsinylő tartalmú ez a szó, bármennyire is így használják
sokan.
Polgár: nem kirekesztő ez a fogalom, bármennyire is így gondolják sokan.
A polgár nem a társadalom osztályokra tagozódásában egy társadalmi réteg
marxista ízű megjelölése. Hadd idézzem a magyar marxista ideológusok által
sokszor idézett, Füreden is járt Csokonai Vitéz Mihályt:
S e szigetnek egy szögébe,
Mint egy Russzó Ermenonvillébe,
Ember és polgár leszek.
Ember és polgár leszek
A polgár: létezési mód. A polgár: értékrend. Nem jobb- és nem baloldali. A
polgár ember, aki nem kívülről irányított, hanem értékei határozzák meg
mindennapjait, munkáját, cselekvését, időtöltését, kapcsolatait. A polgár
lehet egyszerű parasztember, kétkezi munkás, lehet "top-menedzser" - a közös
nevező, hogy fontos számára a gyökerek világa. Nem hontalan, nem hazátlan, nem
otthontalan. Fontos számára, hogy "itt ringatták bölcsőm, itt születtem",
fontos számára, ami oly sokan nevetségesnek tartanak - a hűség az otthonhoz, a
társhoz: "ki téged akkor is, ott is, örökre szeret" - Petőfi szavai
ezek. S ugyanő mondja másutt: "Ember és polgár vagyok."
Vörösmarty pedig így beszél:
Fiam! tudd meg: neked nincs több egy hazádnál,
Ezen tul mindenütt koldus gyanánt járnál!
Hazafi, polgár vagy, s mint ilyennek szégyen:
- Fegyvert nem ragadni, hazád szent ügyében!
A polgár: független, mert van múltja, s van a jelenben közössége. Tartozik
valahová. Nem gyökértelen.
Csodálnám, ha a vitatkozók a marxista szemináriumi jegyzetek alapján próbálnák
körülírni, hogy mi a polgár, s nem a magyar reformkor szellemisége szerint -
amire egyébként oly szívesen hivatkoztak (igaz, válogatással) az ötvenes évek
tankönyvei.
Kívánom, hogy akik most itt, Füreden együtt vígadnak, úgy legyenek együtt,
hogy tudják: nem szabad, hogy elsodorjon a tánc. Nem szabad, hogy elsodorjanak
idegen ritmusok, idegen dallamok. Örülni kell mindannak, ami szép, ami jó -
még ha nem is hazai -, de nem szabad elfelejteni: "Minden nemzet a maga
nyelvén lett tudós, idegenen sohasem."
Polgár az, akinek van anyanyelve. Európai polgár az, aki saját anyanyelvét,
saját kultúráját nem adja föl és nem adja el.
A polgár: szuverén. Nem kívülről irányítható. Nem fanatizálható. Nem
fanatikus. Gondolkodó, tűnődő, egymásra figyelő - és tudatosan cselekvő.
Nem a piaci érdek jelenti számára a kohéziós erőt, hanem a szellemi, lelki,
kulturális együvé tartozás.
Fogjuk meg tehát egymás kezét. S érezzük jól magunkat. Itthon. A mi hazánkban.
fidesz.hu
