2004. március 04. csütörtök 22:40
„Antall József megalapozta, Orbán Viktor felépíti”
Franka Tibor interjúja Surján Lászlóval
I. rész
– Tegnap délben, azaz 2004, január 20-án érkezett haza Brüsszelből. A múlt héten közzétett uniós választási képviselőlistán Schmitt Pál és Szájer József után következik, tehát a Jóisten sem mentheti meg attól, hogy az uniós parlament tagja legyen. Ugyanakkor tudvalevő, hogy az országos átlagot munkanélküliségben is messze megelőző, látványosan elmaradott Nógrádban országgyűlési képviselő. Egyszemélyben a nagy lehetőségek embere, és a reménytelenség küldötte. Miként magyarázza meg ezt a kettős bizonyítványt, ha mondjuk Szécsényben egy lakossági fórumon azt kérdezik, mitől lesz jobb a Cserhát lábainál, ha Önök jó fizetésért, kivételes körülmények között elfoglalják mindössze huszonnégy helyüket a hétszáz fős parlamentben?
– Ezt a kérdést bizonyára nagyon sokan felteszik vagy nekem, vagy csak úgy magukban az emberek, tehát érdemes erről beszélni. Az a kisebbik része a válasznak, hogy bizonyos sajtótermékek mesés fizetésekről szóló híreket eresztenek meg…
– Miért, nem igaz?
– A valóság egyelőre a nyolcezerből mindössze nyolcszáz euró, de nem kétséges, hogy a képviselők lehetőségei valaha közelítenek majd az uniós tagállamok képviselőihez. Jelenleg a hazai képviselői fizetéseket kapjuk, hogy később mi lesz, nem tudjuk. Most az európai képviselők fizetése között jelentősek a különbségek: az olaszok például tíz és félezer eurót vehetnek fel, ám a spanyolok csak két és fél ezret. A magyar képviselők nyolcszáz eurója a legalacsonyabb. Ízléstelen a fizetésekről szóló vita. Ha jobb lesz a helyzetünk, örülünk, ha nem, akkor is végezzük a munkánkat. A fő kérdés valóban az: jobb lesz-e az élet a Cserhát lábainál? Ha jól dolgozunk, jobb lesz. Ha elügyetlenkedjük, nem. Nem mindegy tehát, ki képviseli az itt élőket. Talán előny, hogy lesz az európai képviselők között, aki ismeri Nógrádot. Fontos, hogy mindenki felelősen döntsön. Érezni fogja ugyanis döntése következményeit. A népszavazáson más volt a helyzet. Bárhogy szavazott akkor, jól szavazott. Ha úgy látta: a tagság többet hoz, mint amennyit visz, igent mondott, velem együtt. Aki nemmel szavazott, jól tette: kijelölte a sarokpontokat, amelyekre figyelve kell a nemzet érdekeinek megfelelően munkálkodnunk Brüsszelben. A legszerencsésebben talán azok cselekedtek, akik el sem mentek szavazni: ők fagyasztották a vigyort a baloldali pártvezérek arcára. Kiderült, az Unió nem pártpropaganda, nem is kormánypropaganda. Komoly nemzeti ügy.
– Most milyen részvételre számít?
– Más országokban az első európai választásokon magas volt a részvétel. Itthon is erre számítok. Ráadásul nemcsak Európáról, hazai ügyeinkről is döntünk. Angliában 1999-ben a munkáspárti kormánnyal szemben az európai választásokat a konzervatívok nyerték, méghozzá nagy arányban. A munkáspárti szavazók nem voltak megelégedve a kormány teljesítményével. Jeleztek. A magyar társadalom is elégedetlen, ezért a kormánypártok szavazóinak el kell gondolkodniuk azon, vajon nem sárga vagy piros lapot kell e mutatniuk…
– Tehát azért számít magas részvételre, mert rosszul dolgozik a Medgyessy kormány?
– Remélem így lesz. Lehet persze, hogy a kormányból kiábrándult szavazók nem mennek el a voksolásra, de a kemény mag mindenképpen. Végül alighanem az ingadozók döntik el a kérdést.
– Mekkora részvételre számít?
– Magasabbra, mint ötven-hatvan százalék. A legfontosabb megértetni az emberekkel, hogy ez a választás miről szól. Ezzel visszakanyarodunk egy lényegi kérdéshez: mit érhetünk el Brüsszelben? Egy újságíró megkérdezte, mit tudunk ott megfigyelőként, szavazati jog nélkül elérni. Azt, amit szavazati joggal – válaszoltam. Huszonnégy magyar szavazat, még ha együtt is szavaznánk, semmit nem dönthet el. De jelenlétünk nem fölösleges. Következzen a példa. Szavazati jog nélkül, megfigyelőként, a magyar kormány támogatása nélkül el tudtam érni, hogy a tíz új tagállam kohéziós alapját, amely autópályákra, vasutakra, környezetvédelmi beruházásokra fordítható, majd háromszorosra megemeljék. Az eredeti keret ötvenkilencmillió euróból állt. Beavatkozásomat követően százötvenkilencmillió euróra lett.
– Ezt úgy kell elképzelni, jelentkezik, szót kap, és győzködi a többieket?
– Ebben a parlamentben nem nemzetek küzdenek egymással, hanem politikai pártok tevékenykednek. Mi kereszténydemokraták az Európai Néppárt tagjai vagyunk. Ez a legerősebb pártja az uniós parlamentnek. Felálltam az egyik frakcióülésen, és a következőket mondtam. Kedves kollégák! Nézzétek meg a számokat. A tizenöt tagállam saját magának kilencvenötmilliárd eurót ad, míg a tíz új tagállam öt milliárdra számíthat. Bár az első évben még akadozik a felhasználás, de ez az arány mégis nagyon rossz. Megszégyenítő üzenet.
– Minderről nem a parlament tehetett, hiszen az alacsony összegről a tizenöt tagállam kormánya állapodott meg az újonnan belépő kormányokkal.
– Igaz, sőt a megállapodáshoz a tizenöt tagállamnak nem volt joga. A költségvetésről a kormány és a parlament csak együtt állapodhat meg. Kértem, éljünk a változtatás lehetőségével. A frakció elfogadta érveimet. Számszerűsítettük a javaslatot: legyen hatszázmillió euró a bővítés. Mintegy 20 milliárd forintot juthatott volna Magyarországnak. Az ilyenkor szokásos utat bejárva a parlament is elfogadta ezt az összeget. Ha a 24 magyar képviselő tud azon a nyelven beszélni, amit ott értenek, akkor lesz eredmény. A történet vége is fontos. A tizenöt tagállam kormánya ellenezte, hogy több pénzt kapjunk. Nagyon fontos üzenet a kedves olvasónak, még a magyar kormány sem állt ki a javaslat mellett. Ennek ellenére mégis képesek voltunk a hatszázmillióból százmilliót megszerezni. Megtettem, amit tudtam, hátha még támogatott volna az összefogásról szónokló Medgyessy kormány…
– Az MSZP-SZDSZ iménti viselkedése a pártpolitika elsőbbségét bizonyítja a nemzet érdekeivel szemben?
– Pontosan erről van szó. Tőlem is megkérdezték, miért járok ki többletpénzt a balliberális kormánynak. Nem a pártokkal, hanem az emberekkel kell összefogni, és az ő érdekükben valóban lehet és kell a különféle pártállású embereknek együtt cselekedniük.
(folytatjuk)
