A délibáb piacosítása, avagy a piacosítás délibábjai
|
(Nyílt levél Dr. Szanyi Tibor államtitkárhoz) Tisztelt Államtitkár Úr! Mivel tipikus sors az enyém, ezért bátorkodom legelőször is magamról írni néhány sort. Vidéki vagyok, felmenőim mindegyike a Cserhát silány földjein gazdálkodva, kemény munkával és tisztes szegénységben élte le minden bizonnyal boldog életét. Valószínűleg a gének eredménye, hogy agrármérnöki diploma és kutatóintézeti állásajánlat ellenére ma is a szülőfalumban élek, 1991 óta mezőgazdasági vállalkozóként fizetem az adóimat. 3 gyermek mellett mindezt annak ellenére vállaltam, hogy nem volt földvagyonom, nagyapám kőistállójából akkorra már több díszes vaskerítéshez építettek masszív kőalapot, dédnagyapám pajtájának több arasznyi széles fenyődeszkáit pedig az idő vasfoga marta szét, mivel senkinek sem volt érdeke megigazítani a szél által megbontott tetőcserepeket. A falurombolás évei voltak ezek, egy beteges ideológia eredménye. Zárójelben jegyzem meg, hogy a szintén gazdálkodó karintiai barátom dédnagyapai örökségében számítógép által vezérelt csirkefarm működik, a nagyapja által épített pajta ma vendégfogadó, és édesapja is hozzá tudott még építeni a családi gazdaságukhoz egy kis tojáskeltető üzemet. Persze hozzá hasonlóan én is büszke vagyok édesapámra, aki parasztember létére zeneiskolába járatta a gyerekét, a tanulás felé terelt, és a két kezével olyan családi nagyméhészetet hozott létre, aminek köszönhetően a föld szagának áhítatával a lelkemben most nem valamilyen aktatologatóként, biztonsági őrként, vagy biztosítási ügynökként kell hasznosítanom az agrárvégzettségemet. Ha már sorsom a vidékiség, gondoltam, hogy kötelességem tenni is érte valamit. Az elmúlt néhány évben tiszteletdíjas polgármesterként, tisztességes fizetés nélküli kistérségi menedzserként, költségtérítés és tiszteletdíj nélküli kistérségi társulás vezetőjeként, valamint vidékfejlesztési munkacsoport elnökeként dolgoztam a vidékért. Ennek előtte voltam még az MDF szekértolója is, legalább is így nevezték akkor azokat a pártonkívüli falugazdászokat, akik talán még azt sem tudták, hogy ki az MDF második embere, csak éppen hasznosítani szerették volna egyetemi diplomájukat. Újra csak egy zárójeles megjegyzés: azóta sem kértek az ilyen címkézésért bocsánatot Ön azon elvbarátai, akik már akkor is árkokat akartak ásni az emberek közé. Tisztelt Államtitkár Úr! Ennyi bevezetés után rátérnék levelem mondandójára. Be kell, hogy ismerjem egy súlyos hibámat: időnként meg szoktam nézni több tv-csatorna politikai műsorát. Ön olyan gyakran szerepel ezekben, és olyan nagy ívű eszmefuttatásokkal lepi meg nézőit, hogy meg kellett állapítanom: a mostani agrár- és vidékfejlesztési kormányzat egyik fő ideológusát tisztelhetem Önben. Az agrártárca államtitkáraként és vidékfejlesztési kormánymegbízottként talán még nem volt olyan megszólalása, amelyben nem beszélt volna a „piac” mindenhatóságáról és az „üzemi méretű”, "gazdaságos" termelés szükségességéről, meg arról, hogy a vidéki lakosság agráriumból (is) élő részének a töredékére kell zsugorodnia a jövőben. E kijelentések fonatára a minap egy szép koronát sikerült feltennie (ATV, 2003.02.10.), amikor is a következő szavakkal fektette le a magyar vidékfejlesztési politika új alapjait: "Miért kellene az embereket vidéken tartani, aki akar, az menjen a városba!" E kijelentés egy-egy emberre vonatkoztatva igaz ugyan, de a vidékfejlesztési kormánymegbízott szájából általánosságként kimondva politikai felhangokat kap. Engedjen meg nekem néhány - csak látszólag összefüggéstelen - kérdést úgy általában a világról, az EU-ról, a magyar agráriumról és a világ demokratikus felének ún. vidékfejlesztési politikájáról: Tudja-e Ön, hogy a legutóbbi évek közgazdasági Nobel-díjait mind olyan tudósok kapták, akik így vagy úgy, de megkérdőjelezték a piac mindenható szerepét? Meg tudta, meg tudja-e oldani az Ön által mindenhatónak tartott piac az éhínség világméretű problémáját? Jól működnek-e a világban a piac által megmérettetésnek kitett szociális és egészségügyi ellátó rendszerek? Összemérhető-e piaci alapon a thaiföldi csirke a szomszéd Ilcsi néni kertjében kapirgáló kendermagossal? Hogyan méri össze a piac a kis falunk szabadidőparkjában vályogból és sárból felépített pici vendégváró kemencét a budapesti McDonalds étteremmel? Melyik ér többet, és kinek? Hogy jegyeznék a tőzsdén a hortobágyi délibábot? A családi önellátást és a családi gazdaságok létét szabad-e kizárólag csak a gazdaságos termelés szemüvegén át nézni? Van-e kizárólagos létjogosultsága a vidék gazdasága esetében a gazdaságos üzemméret kifejezésnek? Szabad-e emberek szülőföldjét, lakóhelyét, személyes és családi boldogulásának színterét életképtelen településnek címkézni (Medgyessy P.)? Tudja-e, hogy az Önök adósság-konszolidációja során a magyar vidék szektor semleges támogatása helyett olyan szövetkezeteket és tsz-utód kft-ket támogattak súlyos tízmilliárdokkal, amelyek általában néhány ember kezében vannak, a piacon megmérve könnyűnek találtattak, és olyan termelésszerkezettel működnek, amelyben kódolva van a rendszeres adósság elengedés szükségessége? Tudja-e, hogy a 10 csatlakozó ország közül egyedüliként csak a magyar agrárkormányzat nem képes figyelembe venni néhány uniós alapelvet? Nálunk fontosabb a mezőgazdaság, mint a vidékfejlesztés, köszönhetően annak, hogy a családok több lábon állása, az önellátási szint növelése, a termelés diverzifikálása helyett egy régtől örökölt, és Önök által most újra favorizált esztelen termelésszerkezetet mentenek át a bizonytalan jövőbe. Vidékfejlesztési kormánymegbízottként ismernie kell, hogy 1996-ban az írországi Cork városában európai uniós egyezmény született a vidék problémáinak orvoslására. Tudja-e Ön, hogy a prioritások között a legfontosabb a vidéki lakosság helyben tartása a vidéki népesség életminőségének javításán keresztül (v.ö.: Szanyi T.: ... menjenek a városba!) Tudja-e, hogy Magyarországon is működik a LEADER jellegű kísérleti program ugyanilyen prioritásokkal, és ez év májusától már az európai LEADER+ program részesei leszünk, amelyben évente sok-sok pénzt fordítanak a vidéki fiatalokat helyben tartó programokra? Tudja-e, hogy az európai támogatások az agrárium helyett fokozatosan a vidékfejlesztés irányába tolódnak el, pontosan a vidéki népesség megtartása érdekében? Mivel indokolja, hogy Önök most kivéreztetik a jól működő kistérségi menedzser-hálózatot, amely óriási segítséget jelenthetett volna az embereknek a vidékfejlesztési források megismertetésére, megpályázására és elnyerésére? Miért terelik be adminisztratív eszközökkel az önálló kezdeményezésként létrejött vidékfejlesztési kistérségeket a statisztikai kistérségekbe, megsértve több uniós alapelvet (az alulról jövő kezdeményezések elsőbbsége, változatosság kialakítása, a döntéshozatal decentralizálása, helyi szintű és közösségi irányítású vidékfejlesztés, rugalmasság, egyszerűsítés stb.)? Tudja-e, hogy a legutóbbi hetekben sokat emlegetett ún. 100 milliárdos mezőgazdasági csatlakozási hitelt néhány nap alatt lejegyezték úgy, hogy a bankok végig nem tudtak érdemben nyilatkozni a feltételekről? Tudja, hogy nevetőgörcsöt kapott a banki alkalmazott, ha netán őstermelő érdeklődött a hitelről? Tudja, hogy mezőgazdasági vállalkozóval sem álltak szóba, ahelyett nyíltan kimondták, hogy nekik csak nagy cégek nagy hiteleivel érdemes foglalkozniuk? Tudja, hogy emiatt az emberek újra "zöldbáróznak"? Joggal. Kedves Államtitkár Úr, tudom, hogy érdemi válaszok helyett Ön populistának, demagógnak és gyűlölködőnek nevezi az ilyen kérdések feltevőit, ezért én most „populista módon” megválaszolok Ön helyett néhány kérdést. Előtte azonban szeretném felhívni a figyelmét arra az etológiai megfigyelésre, hogy a leghűségesebb, legjámborabb kutyából is elő lehet hozni a vadállatot, ha sarokba szorítva megalázzák, embertelen módon megkínozzák. A világ demokratikus felén ilyenkor a gyűlöletkeltő embert büntetik meg, és nem a vicsorgó fenevadat. Magyarországon manapság sokszor büntetik a "vicsorgókat" azzal, hogy egyszerűen lefasisztázzák őket. Talán el fog jönni egyszer az a szép új világ Magyarországon is, amikor a gyűlöletkeltőknek kell szégyenkezniük, és nem a sarokba szorítottaknak, a megalázottaknak. Amikor nyilvánvalóvá válik, hogy a gyűlöletet általában mindig megelőzi a gyűlöletkeltés. És mint ígértem, álljon itt az én populista válaszom arra, hogy miért irányítja Ön a parasztot a városba. A saját gazdaságában, a saját földjén két lábon álló paraszt általában nem csinálja, hanem csak elviseli a történelmet, viszont van egy rendkívüli tulajdonsága: veszélyesen független! Ráadásul szavazópolgár, aki függetlensége miatt nehezen vásárolható meg. Van ellene egy régtől bevált baloldali recept: rombold le pajtáját és istállóját, tartsd távol a föld mámorító illatától, csinálj belőle proletárt, akit aztán megfélemlíthetsz, megzsarolhatsz és szavazópolgárként aprópénzért megvásárolhatsz magadnak. Vidékfejlesztési kormánymegbízott Úr, jelentem nagy a baj: egyre többen vicsorgunk, és egyre nyilvánvalóbb, hogy kik szorítanak a sarokba minket! Veres Péter az ötvenes évek erőltetett iparosítása idején, a parasztok városi munkahelyekbe tódulása alkalmával megfogalmazott egy jóslatot: Egyszer majd elindul a városi nép a falu felé. Nem azért, hogy leigázza, hanem hogy menedéket találjon benne! Államtitkár Úr, mi lesz, ha menedék helyett a tőzsdén alacsonyan jegyzett, gazdaságtalan méretű délibábot találnak csak? Üdvözlettel: Szandai József
|
Buldózert könnyű kirendelni |
|
De megéri-e az alkalmazása? |
|
|
A falvakban (még) van élet. |
|
|
Él a hagyomány is, |
|
|
virágzik a kultúra. |
|
|
Nyugalmat talál a pihenni vágyó, |
|
|
és csak úgy mint régen, |
|
|
ihletet a művész. |
|
|
Pusztuljon minden emlék? |
|
|
Tegyük rommá vagy múzeummá a templomokat? |
|
|
|
|
|
Mindannak ellenére, amit mondott, Ceaucescu sorsát nem kívánjuk önnek. |
