2004. február 17. kedd 10:30
Közös lista!
Levél a miniszterelnökhöz
Kedves Miniszterelnök Úr!
A hétfői ötletét átgondolva, úgy látom, hogy
egy-két dolgot le kell írnom önnek. Az Európai Parlamentben a képviselők
pártonként helyezkednek el. Ön még az egypártrendszerhez szokott, akkoriban az
egy megyéből jött képviselők ültek egymás közelében. Ugyan már 2002 óta ön is
egy demokratikus parlament tagja, észrevehette volna, hogy már nálunk sem ez a
földrajzi megosztás érvényesül, hanem pártcsoportokat alkotunk. Ugyan
beszédében szólt a patkó két oldaláról, tehát lehet, hogy valami már dereng.
Fog ez menni, de egy kicsit el kellene mélyedni benne. Annak a nemzeti 24-nek,
amelyről ön beszél, három frakcióba kellene szétrebbennie. A három csoportnak
három egymástól részben eltérő programja van. A közös indulás ezt elfedné a
választó előtt, aki joggal érezhetné becsapva magát. A rendszerváltás
eredményeként megszűnt a Hazafias Népfront. Feltámasztása meddő igyekezet. Ha
az ön ötletének - a reklámfogáson túl része lehet a különböző pártállású
képviselők egymással és a mindenkori kormánnyal való együttműködése, akkor a
javaslat ezen részét örömmel veszem. Ez esetben nem fog többet elfordulni,
hogy a pénzügyminiszter megígéri egy gondolat támogatását, de végül a kormány
azt mégsem nem teszi meg.
Nem ismerjük a javaslat részleteit. Annyit elárult, hogy a kormánypárti ellenzéki arányt fele-fele formában képzeli. Mi a véleménye az SZDSZ-ről és az MDF-ről? A béke jegyében a négy párt 6-6 helyet kapna? Nem volna méltányos meghívni egy-egy képviselővel a parlamenten kívülieket is?
Mit kezd a szocialista és az MDF-es díszelgőkkel? Ők továbbra is ott virítanának a lista élén?
Sokan a Hazafias Népfront feltámadását látták az ön beszédében, amely ekképp önmaga cáfolatává lett. Ha a Magyar Köztársaság miniszterelnöke ilyen ötlettel áll elő, akkor ő még a Magyar Népköztársaságban él, s ekképp a rendszerváltás még nem fejeződött be. Valójában azonban Magyarországon ezt az egységes listát nem a Népfront találta ki, hanem még Vorosilov úr, aki ezzel akarta megakadályozni a kommunisták előrelátható 1945-ös vereségét. Ilyen nagy bajnak érzi a várható választást az ön számára? Tony Blaire, akit ön már lejárt lemezként múlt időbe tett, 1999-ben elszenvedte ezt a vereséget, de képes volt újítani, s nyert is a következő választáson. Az ön terve tehát annak a beismerése is, hogy kormánya képtelen megújítani politikáját, bár egész beszéde ezt hangoztatta. Csak - a rászorultság már idejétmúlt elvének hangoztatásán túl - semmi konkrétumot nem hallottunk.
Ön emlegette a gyógyszert, amit meg kell nevezni. Anyám szavával, ha ezt a hetet-havat, amit hallottunk a kutyámnak beadnám, megdöglene tőle. Isten, ember engem úgy segéljen.
Köszönti:
Szelle György
