2004. május 24. hétfő 23:46
Levelet hozott a posta!
Nincs recept a megoldásra: így reagált a kistelepülések helyzetét jellemző rövid hozzászólásomra a Vidékpolitikai Kormány-meghatalmazott a Vidék Parlamentjének fórumán január 13-án.
Ennek ellenére a május 26-i (valóban a kistelepülések számára szervezett? ) TÖOSZ (Települési Önkormányzatok Országos Szövetsége) konferencián elsők között szólal majd fel. Sajnos, a tervezett program szerint, az érintett polgármesterek megint csak hallgathatnak, és megalázó módon csak az előadások végén tehetik majd meg észrevételeiket, amikre megint nem kapnak majd választ. Mikor lesz már fordítva: mikor hallgatnak meg minket mindazok, akik eddig nekünk beszéltek? Akkor, ha összefogunk, és megalakítjuk saját érdekvédelmi szövetségünket.
A hatalomnak azonban igen előnyös a kistelepülések szétszórtsága, gyengesége, elérhetetlensége (több száz településnek még mindég nincs email címe). Így könnyű velük (el)bánni, egyenként, külön-külön demokráciát és fejlesztést hirdetni, miközben változatlanul nem kapnak kiemelt támogatást a kistelepülési önkormányzatok (iskolák, óvodák), a helyi élelmiszerboltok, gyógyszertárak, posták… Sőt! A nagy hanggal hirdetett hitelprogram az áltatás kitűnő példája, hisz csak az tud hitelt felvenni, de az eddig is tudott, akinek van mire! Ezer feletti az ÖNHIKIS önkormányzatok száma! A BM által nyújtott lehetőség az önrészre pedig – szerintem – olyan településeket érint, amelyek már nem is pályáznak, hiszen a pályázaton megnyert beruházást a kivitelezés után működtetni is kell ám, az esetlegesen bevállalt munkahelyteremtésre pedig bérkifizetést kéne elkülöníteni, ha van miből. Így most már kénytelen vagyok azon gondolkozni, előnyös, vagy hátrányos, ha nyerek a Sapard pályázaton.
Hiába röpködnek az AVOP, KIOP, ROP madarak, hiába osztanak szét milliárdokat (amik nem jutnak el a pályázni már képtelen kistelepülésekre), továbbra sincs kreatív, a magyar sajátosságokra épülő településfejlesztési elképzelés. A kistérségi „önkéntes” (gazdasági megszorításokkal is támogatott) társulások nem hogy nem erősítik a kistelepüléseket, hanem az önkormányzati feladatok közös finanszírozását, intézmények közös fenntartását előtérbe helyezve, a helyi önkormányzatokat voltaképpen gyengítik. A kistelepülések speciális igényeit uniformizálják, a működtetés költségeit ( pl. csatornadíj ) a lakossággal fizettetik meg. Az egybeolvasztott, arc nélküli fejlesztésekről a társulások döntenek majd, persze "demokratikus" alapon, igazodva az EU-s szabványokhoz, a globalizációhoz. A települések elsorvadnak. Nem lesz, ami maradásra, letelepedésre csábítson.
A következő ésszerű gazdasági lépés az lesz, hogy további költségvetési forrásokat vonnak majd meg a kistelepülési önkormányzatoktól, hivatkozva arra, hogy a kistérségi társulás látja el a „közös” feladatokat, és az kapja meg rá a pénzt – nem maguk az önkormányzatok.
A parlamenti pártok nyilván egyetértenek abban, hogy a világ folyamatait, a fenntartható fogyasztást – amely az embereket pénzfüggővé, kiszolgáltatottá teszi, a közösségeket, családokat gyengíti - követni kell. A döntéshozók - racionalizmusra, közigazgatásra, területfejlesztésre, forráselosztásra és EU-ra hivatkozva, desszertnek a még nem létező e-közigazgatást, és e-önkormányzatot felszolgálva -a kistelepülési önkormányzatokat önmaguk felszámolására ösztökélik. Legyen a magyar falu az ingatlan-felvásárlóké!
A költségvetés egyik ellentmondása is alátámasztja a fentieket: a beruházások ösztönzése mellett, az önkormányzatokat további megszorításokkal terhelik (például a kötelező bér-, és tiszteletdíj emelés, melyhez gyakorlatilag nincs támogatás!), ezért a forráshiányos, csődbe jutott önkormányzatok még átcsoportosítással sem lesznek képesek pénzügyi fedezetet biztosítani a fejlesztésekre.
A jelenlegi vidékfejlesztési szemlélet (melyet kizárólag pénzügyi szempontok vezérelnek) továbbra is a városi agglomerációkba kényszeríti a települési lakosokat. Súlyosan és közvetlenül vét a nemzeti kultúra és hagyomány megtartása ellen, közvetve a környezetvédelem ellen, akadályozza az esélyegyenlőséget, a felzárkózást, kb. 800 ezer ember életkörülményeinek javulását.
Ez lenne az Európai Unió? A vidékfejlesztés? A településfejlesztés? A magyar identitás megőrzése? Ez a demokrácia? Ez az önkormányzatok autonómiája?
A szegények az elfekvőben vannak, a polgármesterek, az állampolgárok már nehezen mozdulnak. A szükséges aktivitáshoz, a "vízszintes" és "függőleges" társadalmi összefogáshoz pedig hit és bizalom kellene, amit a politika vasfoga, az eljátszott demokrácia(te is tudod, én is tudom, mégis úgy teszünk, mintha…) kiöl belőlünk. Mit tehetünk? Mit tegyünk? Feladjuk? Összefogjunk?
Baló István ( Salföld polgármestere )
2004. 05. 23.