2004. május 17. hétfő 23:44
„Tizenöt éve elkötelezett híve vagyok a csatlakozásnak”
Deme Tímea, a BBC munkatársa Szájer Józseffel, a Fidesz Magyar Polgári Szövetség politikusával, az Európai Parlament képviselőjelöltjével beszélgetett
BBC: A magyarok május elsejétől váltak az unió polgáraivá. Ön idejének egy részét közel egy éve Brüsszelben tölti. Ha jogilag még nem is az unió állampolgára, de van fogalma arról, hogy milyen az.
Szájer József: Ez igaz is, meg nem is. Minden magyar állampolgár úgy uniós polgár, hogy itt marad Magyarországon, itt él falvakban, városokban, Budapesten, tehát maga az uniós tagság nem hoz egyik pillanatról a másikra nagy változásokat. Amiben leginkább érezhetjük, hogy tagok vagyunk, azaz, hogy Hegyeshalomnál, nem kell megállni, még pár évet várat magára. A teljes értékű munkavállalással kapcsolatos szabályozások is évek múlva szűnnek meg, uniós polgárnak lenni mégis védettséget jelent.
BBC: Segítsen megérteni, hogyan él Szájer József Brüsszelben, hogyan él egy uniós polgár?
Szájer József: Minden kedden fölülünk a hajnali brüsszeli repülőgépre, hogy elérjük a kilenc órakor kezdődő bizottsági üléseket. Ott vagyunk három napot, majd csütörtök este hazajövünk. Ez a megfigyelők egy éve folytatott tevékenysége. Ugyanúgy élünk, mint az ottani polgároknak, bérelünk egy kis garzont, hogy ne kelljen mindig szállodába menni. Az ottani élet tulajdonképpen nem különbözik attól, mint ami akár Magyarországon, vagy az unió más országaiban is folyik.
BBC: Sokan úgy gondolják, ha valakinek normális állása van, a napi kiadások mellett félre is tud tenni. Mikor lesz ez Magyarországon átlagos?
Szájer József: Az életszínvonal felzárkóztatásában segít bennünket az unió, a rendszerváltoztatásnak és a csatlakozásnak fontos célja, hogy az emberek jobban élhessenek. A különböző uniós országokban mások a lehetőségek, a gazdag Luxemburgban az emberek másképp élnek, mint a nem éppen a legfejlettebbnek tekinthető Görögországban. Nagyok az életszínvonalbeli különbségek. Mi, magyarok megtanultuk az elmúlt tizenöt évben, hogy túl sok segítségre nem számíthatunk. A csatlakozás után a külső forrás a nemzeti jövedelem egy-két százalékára rúg, akkor is, amikor ez a legmagasabb lesz. Ez is mutatja, hogy saját életminőségünk javítását elsősorban itt kell elvégeznünk, ehhez az unió külső keretként segítséget nyújt ugyan, de már korántsem olyan szolidáris, mint annak idején a spanyol vagy portugál bővítéskor. A gyors felzárkózásra való esély kisebb, mint a korábbi bővítések során az ottani fejletlenebb országok tekintetében. Fontos, hogy a magyar politikai célkitűzések úgy alakuljanak, hogy belátható időn belül elérhessük az EU átlagát.
BBC: Rövidtávon a csatlakozás előnyeit, vagy hátrányait fogjuk érezni?
Szájer József: Rövidtávon talán inkább a nehézségeket. Most már arról folyik a vita, hogy jelent-e egyáltalán többletbevételt Magyarországnak az első két esztendőben a csatlakozás. A befizetések esetleg nagyobbak lesznek, mint amit kapunk, ráadásul ezeket be kell fizetni, az unióból jövő pénzeket pedig mind meg kell pályázni. Ugyanakkor bízom abban, hogy ha túllépünk ezen a rövid távú szemléleten, látjuk, hogy Magyarországon ez forrásbővülést, a lehetőségek bővülését jelenti. A legfontosabb tényező nem is az Európai Unió, hanem mi magunk vagyunk. Hogy a magyar kormány, az önkormányzatok, a régiók, a civil szervezetek, a vállalkozók milyen módon tudnak élni az új lehetőségekkel. Ha nem jól élünk vele pórul járunk, ha jól élünk vele, meglök bennünket. Nem automatikus a csatlakozásból következő javulás, még akkor sem, ha egyes politikusok azt állítják, hogy az unió történetében eddig csak jó és még jobb csatlakozás volt. Most olyan bővítéssel van dolgunk, ami történelmi értelemben a legolcsóbb, legkevésbé a szolidaritásra épülő bővítés. A legnagyobb, de egyben a legkevésbé költséges is.
BBC: Magyarország startja nagymértékben múlik felkészültségünkön. A mezőgazdasági szektor átalakulása nem kezdődött meg időben, a jelenlegi kormányzat azt mondja, ezt 2002 előtt is meg lehetett volna tenni, az ellenzék szerint az utolsó pillanatokban sem történt meg minden. Mégis mi volt ennek a legnagyobb akadálya?
Szájer József: Rossz stratégiát választott a kormány. Az utolsó szakasz a legfontosabb, előtte általános felkészülésre van szükség, ilyenkor már konkrétan, a különböző mezőgazdasági ágazatokban dolgozóknak szakmájukra vonatkozóan tudniuk kéne, hogy milyen papírokat kell kitölteniük, milyen formában kell pályázni. Öt évvel ezelőtt erre nem lehetett fölkészíteni.
BBC: Öt évvel ezelőtt viszont látszott, hogy vannak gazdaságtalan ágazatok, amelyekben meg kell kezdeni az átképzést, a korszerűsítést. Ez sem történt meg.
Szájer József: Az Orbán-kormány úgy adta át a stafétabotot, hogy a magyar föld és mezőgazdaság védelmével kapcsolatos intézményrendszernek időarányos része teljesült. Azt szokták előhozni, hogy a Sapart rendszer, ami az előcsatlakozás idején a mezőgazdasági kérdések ügyeit rendezte, nem állt még föl. Ez nem igaz, hiszen 2002 szeptemberében akkreditálta az Európai Unió az intézményrendszert, ez pedig nem két hónap alatt áll össze. Ezt még az előző kormány végezte el. Igaz, hogy a kormány nem léptette életbe a rendszert, hanem átszervezte, s egy éves bizonytalanság következett. A mostani kormánnyal szembeni fő kritikánk, hogy miközben az unió számára fontos kérdésekben mintegy száz százalékra teljesített mindent, ami mellesleg helyes hozzáállás, de ennél fontosabb lenne, hogy teljesítsük az elvárásokat azokon a területeken, ahol mi várunk pénzt az uniótól. Ha ezt elmulasztjuk, az unió legfeljebb összehúzza a szemöldökét, de tulajdonképpen mindegy, legfeljebb később, vagy egyáltalán nem fizeti ki a szóban forgó összegeket. Elmaradás ezeken a területeken tapasztalható. Pénzügyi ellenőrzési rendszer nélkül egy fillér sem fog az országba érkezni. Azt tartom fontosnak, hogy minden magyar intézményi rendszert, az egész államigazgatást úgy alakítsuk ki, hogy a megszerezhető pénzekre a lehető leghatékonyabb válaszokat tudjuk adni. Ehhez nem elég a nehézkes, komótosan döntő magyar államigazgatás, ami még a saját határidejét sem tartja be, rugalmasabb, kezdeményezőbb, project-szemléletű rendszerre volna szükség, amely kijelöl bizonyos célokat.
BBC: Sokan azt vélik, hogy az integráció lehetőség a határok által szétválasztott magyarság újraegyesülésére. Az is látható azonban, hogy a határon túliak életszínvonalának növelésére való magyarországi törekvések olykor komoly ellenállásba ütköznek a környező országokkal szemben. Elképzelhető olyan politika, ami mindkét félnek használ, és nem okoz állandó feszültséget Magyarország és szomszédai közt?
Szájer József: A helyes felfogás, hogy lehetőségnek tekintjük a határon túl élő magyarokat, hiszen a gazdaságban azonos nyelven történő kereskedésnek, munkának, befektetésnek óriási a jelentősége. E tekintetben Magyarország számára ez komoly lehetőség gazdasági kapcsolatrendszerének bővítésében, például a felvidéken számos magyar él, akik ily módon bekapcsolódhatnak az ország vérkeringésébe. Az Erdélyben élő magyarság is plusz lehetőség az anyaország számára, mivel itt mi, mint az Európai Unió tagjai, az általa biztosított lehetőségekkel, védettségekkel rendelkezünk, vagyis jók a befektetési lehetőségeink. Ha nem mindig fölülről akarjuk rendezni az ügyeket, hanem segítjük a vállalkozókat, hogy a céleset-területekben gondolkodjanak, erre fordítsák energiáikat, helyes úton járunk, mert létrejön egy olyan gazdasági térség, melyben nem az a legfontosabb, hogy egyik állam mit ad a másiknak, hanem hogy a társadalom összetartó erői fontos gazdasági elemmel egészülnek ki. Ehhez persze szükséges, hogy Magyarország erejéhez mérten hozzájáruljon a nyelvi közösségek megmaradásához, hogy a kisebbségi közösségek hozzáférjenek jogaikhoz. Lehet, hogy valakinek tetszik, ha nincs feszültség, de akkor haladás sincs. A csend a lassú belehalást is jelenti, hogy belenyugszunk, ezek az emberek végképp asszimilálódnak, a harmadik nemzedék után már a nyelvet, a kultúrát sem ismerik majd. Konfliktusokkal jár, ha valaki felemeli szavát védelmükben, de nem kell mindig félni a konfliktusoktól. Európai szintű feladatunk, hogy a kisebbségek ügyét összeurópai kérdésként tudjuk elfogadtatni; erről szólt az alkotmány kisebbségekről szóló paragrafusa. Fontos a romák helyzete is, hisz minden európai országban élnek, csak Európa eddig homokba dugta a fejét. Most egy etnikailag színes térség csatlakozott, ez Európa számára új lehetőség, de új probléma is, amit a hagyományos technikákkal kell kezelni. Hogy a kisebbségi kérdést be tudjuk vinni az unió intézményeibe, hogy az unió magáénak tekintse ezeket az ügyeket, és a lehetőségeket is, ne csak a problémákat lássa, nekünk, magyar képviselőknek fontos feladatunk lesz. És persze mindenkinek, akinek ráhatása lesz a hasonló ügyekben születő döntésekre.
BBC: Sokan azt gondolják Magyarországról, hogy képtelen az EU színterén erőteljesen érvényesíteni a magyar érdekeket. Van valamiféle konszenzus itthon arról, hogy mely belpolitikai témáknak kell, és melyeknek nem kell megjelenniük európai uniós színtéren?
Szájer József: Igen beivódott a magyar közvéleménybe, hogy együttműködés kizáró konfliktusok vannak jelen. Más országokban is látok éles konfliktusokat, például a mai Olaszországban vagy Spanyolországban, minden hasonló politikai szerkezetű országban jellemzőek ezek. Ugyanakkor a megfigyelési és külügyi tapasztalataim mások. Ha a magyar politikusok elhagyják az országhatárt, igenis együtt tudnak működni. Úgy látom a kormány volt az, ami még nem tanulta meg, mit kell tenni. Az EU-ban úgy születnek döntések, hogy a bizottság javasol valamit, ez a parlament elé kerül, gyakran párhuzamosan a tanács elé, itt vannak jelen a tagállamok. Tudok öt vagy hat olyan nemzetpolitikailag stratégiai jellegű ügyet, melyben a huszonnégy képviselő, vagy legalábbis a brüsszeli, strassbourgi munkában rendszeresen részt vevők, össze tudtak fogni. Olyannyira, hogy el is érték, amit akartak. Mikor a parlament elfogad egy határozatot, a javaslat átkerül a tanácshoz. Itt a javaslat nem tudta elérni azt az eredményt, amit mi a parlamentben.
BBC: Az európai parlamenti megfigyelőknek, leendő képviselőknek könnyű dolguk van, feladatuk, hogy az Európai Parlament ügyeivel foglalkozzanak. Szavaiból ilyen szempontból csak az a tendencia rajzolódik ki, hogy ezentúl a mindenkori magyar kormánynak tökéletesen felkészültnek kell lennie uniós ügyekben is.
Szájer József: Ez így van, de a mi helyzetünk nem könnyebb, csak jobban fel vagyunk készülve, hisz a kormány mögött több száz fős állami apparátus áll. Nekem maximum egy szakértőm ül itt Budapesten, akit adott esetben meg tudok kérni, hogy nézzen utána dolgoknak. Egy köztisztviselői rendszer döntéshozataláig rengeteg idő telik el, és rengeteg felmerülő kérdést kell tisztázni. Nekem semmit nem kell megkérdeznem, saját fejemre hagyatkozom, saját információimra, tudásomra, képességeimre. Ekkor odamegyek, és azt mondom, igenis, hogy kis határforgalomnál fontos, hogy ne csak ötven kilométeres sávban engedélyezzék az átkelőt, mondjuk Vajdaság és Magyarország, Kárpátalja és Magyarország közt, hanem, ha abból kilóg egy-két magyar település, vegyék figyelembe az etnikai határokat. Ezt én mindenfajta szakértői anyag nélkül tudom. Egy kormány nehezebben cselekszik, ezért megértőbb is vagyok vele. Nem a kormány és ellenzék közt van az ellentét, mert mi képviselők együttműködünk.
BBC: Nemrég nagy vihart kavart Európában és Magyarországon az indítvány, hogy egykori kommunista posztot betöltők ne vállalhassanak pozíciót az EU-ban. Sokan ezt tipikus kelet-európai belproblémának tekintették. Szüksége van-e ilyen típusú vitára az uniónak?
Szájer József: Arra szükség van, hogy a kibővült Európa szembenézzen múltjával. Ez megtörtént a nácizmus után Németországban, Spanyolországban a kiegyezés után. Úgy érzem ez nem belpolitikai kérdés európai színtérre való bevitele, a kezdeményezés sem innen jött, mint ahogy ezt egyes vádak tartották, hanem az unióból. Fölvetődött, hol van ennek az időszerűsége egyáltalán. Az EU jelenlegi tagországai, politikusai most először szembesülnek azzal, hogy a kommunista titkosszolgálat egykori vezető alkalmazottai esetleg európai funkcionáriusok lesznek.
BBC: Amikor a volt kommunista országok csatlakozására igent mondtak, nyilvánvalóan a múlttal is számoltak.
Szájer József: Lehet, hogy számoltak, de a téma most aktuális, amikor vezető tisztségekre jelölik a biztosokat. Az antikommunizmus Európának legalább olyan alapértéke, mint az antifasizmus. Ez bennünket is összeköt. Talán épp a magyar belpolitikai sajátosságokat tükrözi, hogy egyetlen ország sem reagált idegesen, Magyarországot kivéve. Mindenhol természetesnek vették, hogy a kommunista múlt felszámolásának része, hogy szembenézünk a kommunizmus áldozataival, az ezzel kapcsolatos információkat múzeumokba, levéltárakba gyűjtjük, dokumentációs központot állítunk föl, emléknapot rendezünk a kommunizmus áldozatainak. Ebből csak Magyarországon lett vihar, talán az itteni vevőkészülék volt rossz. Van valami ideges érzékenység a magyar belpolitikában.
BBC: Orbán Viktornak kijelentése volt, hogy kicsit több érv szól a csatlakozás mellett, mint ellene. Nem félő-e, hogy ez a kissé határozatlan álláspont visszaüt majd az európai parlamenti választások során?
Szájer József: A kérdés, hogy az ország csatlakozzon-e az Európai Unióhoz, eldőlt. Nem az a kérdés, hogy szólnak-e mellette érvek, ezt a magyar szavazók eldöntötték. A magyar polgárok felnőttként való kezelése azt jelenti, hogy elmondtuk az összes következményt, és nem csak a jó elemeket hangsúlyoztuk. A mi sikerünk éppen abban van, hogy annak ellenére sikerült sok ember támogatását megnyerni, hogy tudjuk, a csatlakozásnak különösen az első időszakban, nehézségei lesznek. Nem a Kánaán köszönt be, továbbra is itt maradunk, továbbra is a saját problémáinkat kell megoldanunk. Ez hitelesebb politika annál, mintha valaki, amíg meg kell győzni az embereket, csak a pozitívumokat mondja, majd a döntés után hozza elő a többit. Én politikusként tizenöt éve elkötelezett híve vagyok a csatlakozásnak, különböző pozíciókban rengeteget dolgoztam ezért. Saját politikai felelősségemben azonban nem vállalom, hogy félrevezessem az embereket. Reális képet kell adni, mert úgy lehet reális döntést hozni, és Magyarország helyesen döntött, hogy ezt az irányt választotta. Ha hiszünk abban, hogy az uniós csatlakozás tulajdonképpen azon múlik, hogy az itt élő emberek mennyire készülnek fel, akkor nem lefegyverezni kell őket azzal, hogy minden jó lesz, jön a sült galamb, és neked a kisujjadat sem kell mozdítanod. Meg kell mondani az embereknek, hogy igenis nehéz lesz, majdnem akkora kihívás, mint maga a rendszerváltozás. Vannak nyertesei és vesztesei, mindenki érzi az előnyeit, nagyon sokan a hátrányait is, de saját sikeredért neked is sokat kell tenned.
