2004. június 04. péntek 23:21

Miért az Európai Néppárt?

 

Háttéranya az EP-választásokhoz

 

Az Európai Néppárt a VÁLLALKOZÁSOK-ról

A szociális piacgazdaság alapja a szabad és nyitott piacokon zajló verseny, amely javítja a rendelkezésre álló erőforrások elosztását, előmozdítja az innovációt és pozitív szociális következményekkel jár. Ennek a gazdasági keretrendszernek egyik jellegzetes eleme a vállalkozói szellem, amely olyan, a piacon egymással versenyző vállalatok formájában testesül meg, amelyek arra törekednek, hogy a lehető legjobb feltételekkel kínáljanak árukat és szolgáltatásokat az emberek számára. Az állam szerepének abban kellene állnia, hogy a vállalkozói tevékenység számára kedvező, stabil és kiszámítható környezetet alakítson ki.

I.         Háttér

A Római Szerződés óta a szociális piacgazdaság alapelvei számítanak az Európai Unió vezérelveinek: szabadság, demokrácia, verseny, pénzügyi stabilitás és magántulajdon. Az 1957-es Római Szerződés konkrét célja az volt, hogy a tagállamokban megszüntessék az áruk, a szolgáltatások, a személyek és a tőke szabad mozgását korlátozó akadályokat. Az ennek eredményeképp létrejött gazdasági közösség felhatalmazta a Bizottságot arra, hogy fellépjen az állami támogatások, a kartellek és a monopóliumok ellen.

Az 1960-as években és az 1970-es évek elején sok mindent sikerült elérni, de a recesszió miatt néhány nehéz helyzetben lévő iparág – gyakran sikerrel – a kormányához fordult támogatásokért és védelemért. Az 1980-as évekre számos vállalat, köztük kis- és középvállalkozások (KKV-k) is fennhangon panaszkodtak azon költségek miatt, melyek a határokon átnyúló üzleti tevékenységgel jártak – azaz „az egységes Európa létezésének hiányából” adódó költségek miatt. Az ipar üzenete eljutott az Európai Tanácshoz, amely felkérte a Bizottságot egy, az egységes piac maradéktalan megvalósításáról szóló Fehér könyv elkészítésére, amit aztán 1985-ben adtak közre. Az eredeti program nagyobb része mára sikeresen megvalósult.

Az euró 12 tagállamban történt bevezetése további, a vállalkozásokat érintő bizonytalanságokat küszöbölt ki. Mindazonáltal a 90-es években az USA gazdasága még mindig 60%-kal gyorsabban növekedett, mint Nyugat-Európáé, az amerikai munkanélküliség aránya pedig csaknem kétszer olyan alacsony volt.

II.        Mit tesz az Európai Unió?

A 2000 tavaszán Lisszabonban összeülő Európai Tanács elfogadta, hogy alapvető reformokra van szükség és a modernizálódás útjára terelte az Európai Uniót, hogy 2010-re „a világ legversenyképesebb és legdinamikusabb tudásalapú gazdaságává váljon, amely képes a fenntartható, több és jobb munkahellyel és erősebb szociális kohézióval együtt járó gazdasági növekedésre”.

Az előrelépés szempontjából döntő jelentőségű az egységes piac programjának megvalósítása az ez idáig nagyrészt érintetlenül hagyott szektorokban, nevezetesen a pénzügyi szolgáltatások, illetve a közlekedés és energia területén, melyek mindegyike kulcsfontosságú a tagállamok gazdaságainak összekapcsolódásához. Ugyanakkor korszerűsítik magát a belső piaci programot is, például az elektronikus kereskedelem ösztönzése érdekében. Gazdasági és jogi reformokat, illetve kutatási programokat vezetnek be, hogy bátorítsák új munkahelyeket teremtő vállalkozások indítását és az innovációt. A tagállamok hatáskörébe tartozó területek, mint például a nyugdíjrendszer, az oktatási rendszer vagy az iparpolitika reformját a tagállamok közötti „nyitott koordináció” módszerének segítségével valósítják meg.

A stratégia alakításának ütemét és irányát nem a Bizottság, hanem az Európai Tanács egymást követő soros elnökségei, valamint a Miniszterek Tanácsa szabja meg, melyben vannak a reformokat jobban, illetve kevésbé támogatók egyaránt.

III.      Mit ért el az ENP–ED Képviselőcsoportja?

Képviselőcsoportunk a kezdetektől fogva támogatta a Lisszabonban elfogadott stratégiai célkitűzést, és az élen állt annak biztosításában, hogy a Parlament hozzájáruljon a modernizációt szolgáló jogszabályok kidolgozására az Európai Tanács által megszabott határidők betartásához. A soron következő tavaszi, a lisszaboni stratégia alakulását áttekintő Európai Tanácsok előtt tartott parlamenti viták során ENP-ED Képviselőcsoportjának felszólalói bírálták a késlekedést a Miniszterek Tanácsa részéről a jogszabályok elfogadásában, illetve a nemzeti kormányok részéről ezek végrehajtásában. Képviselőcsoportunk azt kívánja, hogy a Bizottság határozottabban járjon el a renitens tagországok megnevezése és retorziók alkalmazása érdekében, illetve a törvénysértések esetében ne habozzon a Bírósághoz fordulni.

A lisszaboni célkitűzés hitelének visszaállítása céljából képviselőcsoportunk a stratégia felülvizsgálatára kérte fel az Európai Tanácsot annak érdekében, hogy az teljes mértékben elismerje, hogy az üzleti, az oktatási és a kutatási szférának kell az innováció és a foglalkoztatás hajtóerőinek lennie.

Képviselőcsoportunk ezért üdvözölte a Bizottság által 2003 januárjában közzétett, az európai vállalkozásokról szóló Zöld Könyvet, melyet a Bizottság jelentős hozzájárulásának tekintjük a gazdasági növekedés, a foglalkoztatás és a vállalkozói szellem ösztönzéséhez. Frakciónk az Európai Parlament állásfoglalásában sikerrel érvényesítette azt az üzenetet, hogy Európának eredményesebben kell ösztönöznie a vállalkozói tevékenységet ahhoz, hogy esélye legyen a lisszaboni célkitűzések elérésére.

 III.      Céljaink a következő parlamenti ciklusra

Annak érdekében, hogy Európában megkönnyítsük az üzleti tevékenységek folytatását és az új vállalkozások létrehozását, az ENP–ED Képviselőcsoportja szeretné:

-           megszüntetni az olyan állami támogatásokat és szabályozó intézkedéseket, amelyek torzulásokat okoznak a piacon és elnyomják a magánkezdeményezéseket;

-           módszeresen felmérni a jogszabályoknak a vállalatok költségeire és a foglalkoztatásra gyakorolt hatását;

-          minimalizálni a bürokráciát és a túlzott adminisztratív követelményeket;

-           támogatni a vállalatalapítást és megkönnyíteni a kockázati tőke finanszírozásának különféle módozataihoz való hozzáférést;

-           a Bázel II. egyezmény értelmében biztosítani a finanszírozási forrásokhoz való megfelelő hozzáférést a KKV-k számára;

-           véglegesíteni az új közösségi szabadalmat, amely kevésbé költséges, könnyebben hozzáférhető és jogilag biztosabb;

-           ösztönözni a tagállamokat, hogy megosszák egymással azokat a ’legjobb gyakorlatokat’, amelyek azon adózási és számviteli előírásokkal kapcsolatosak, melyeket a KKV-k munkahelyteremtő lehetőségeinek támogatása céljából alkottak.

Ily módon, a vállalkozói szellem ösztönzése révén a lisszaboni stratégiának erőteljesebben kellene a foglalkoztatásra és a versenyképességre koncentrálnia.

Alan Reid/sd

forrás: EPP-ED

Vissza a kezdőlapra