Megjelent: 2004.06.18. 22:06:36
Az új Európa
Milyen lesz az egyes államok súlya az Európai Tanácsban?
Az álláspontok végső ismertetésével kezdődött csütörtökön a huszonötök konferenciája az európai alkotmányról. A vita A kulcskérdésre, a szavazati rendszer átalakítására szűkült le. Péntek esti hírek szerint a megegyezés létrejött, de részletek nem ismeretesek. A magunk részéről hiányoljuk, hogy a kereszténység megemlítésének kérdésével kapcsolatos álláspontokról sincs híradás.
Az ír elnökség a következő kompromisszumot javasolta: a nizzai szavazati szisztémát egy olyan rendszer váltsa, ahol a tagállamok 55 százaléka jelenti a többséget, amennyiben együttesen képviselik az Unió össznépességének 65 százalékát. Ez gyakorlatilag a Konvent által javasolt kettős többségi rendszer felfelé módosított változata (ott még 50-60 százalék volt az arány). A módosítást az tette szükségessé, hogy Lengyelország és Spanyolország nem volt hajlandó elfogadni az eredeti, 50-60-as formulát. Az ír csomag egy másik eleme az volt, hogy függetlenül a népességaránytól, legalább négy tagállamra legyen szükség ahhoz, hogy egy javaslatot blokkolni lehessen.
Mára két álláspont bontakozott ki. Az egyik a lengyeleké, akik most már alapvetően elfogadják a kettős többségi elvet (szemben a tavaly decemberi csúcstalálkozóval), de egyrészt magasabb népességküszöböt akarnak (66 százalékot 65 helyett), másrészt pedig még további garanciákat követelnek. Ez az úgynevezett „ioanninai” kompromisszum felelevenítése lenne. A ioanninai kompromisszum azt jelenti, hogy ha egy ország csoport kisebbségbe szorul, de épphogy nem éri el a blokkoláshoz szükséges százalékokat, akkor kérheti a szavazás felfüggesztését és a tárgyalások folytatását egy bizonyos ideig. Ezt már az írek is javasolták a csúcstalálkozó előtti munkadokumentumukban, de a lengyelek nem elégedtek meg vele: a kompromisszum időlimit nélküli alkalmazását akarják.
A másik csoportot az úgynevezett hasonlóan gondolkodó államok alkotják. Ezek kis és közepes méretű országok, soraik közt például Finnországgal, Ausztriával, Magyarországgal vagy a csehekkel. Ők azt akarják elérni, hogy a két százalékarány (az állam- és a népességarány) közt ne legyen különbség vagy minél kisebb legyen. A „minél kisebb” a jelenlegi tíz százaléknál kisebbet jelent. Málta, Ciprus, Csehország és Finnország egyenesen vétóval fenyegetőzik arra az esetre, ha tíz százalék vagy annál nagyobb különbség lesz a két arány közt. Ez ütközőpályára állítja őket nem csak a lengyelekkel (és esetleg a spanyolokkal), de az elnökségi javaslatot (55-65) elfogadó négy naggyal is.
Jólértesült források a 65 százalékos népességarányt tartották a legvalószínűbb kimenetelnek. Az alkudozók figyelme e források szerint kezd inkább az aránypár első elemére, az államokra fordulni. A kis és közepes méretű államok egy csoportja két variációt támogat: az egyik az államok 58 százaléka, a másik pedig a tagállamok fele plusz kettő. A tagállamok jelenlegi száma mellett ez a kettő nagyjából-egészében megegyezik, de az államok száma még nőhet. Ez egyúttal kielégíti a kicsik azon elvárását, hogy a két arányszám közt minél kisebb különbség legyen. A kicsik azt is akarják, hogy a blokkoláshoz szükséges minimális számú tagállam ne négy legyen - ahogy az elnökség javasolta - hanem öt. Egyes elemzők a vétójog háttérbeszorulása miatt a nemzeti önrendelkezés elvesztésétől félnek. Csak a gyakorlat fogja megmutatni, hogy az aggályok mennyire jogosak. Ha itthon jól működnék a demokrácia, a kérdést a nyilvánosság előtt megvitatta volna a magyar parlament.
Más irányú rosszkedvűség fakad abból, hogy nincs hír a kereszténység megemlítésének kérdéséről sem.A Bruxinfo nyomán
