2004. június 05. szombat 21:12
FÉLIDŐBEN A MEDGYESSY-KORMÁNY
Nemzeti középszer
A beígért olcsóbb és hatékonyabb állam helyett drágább és tehetetlenebb, ám a demokratikus normák érvényesülésének az elődjénél inkább teret engedő kormányzatot működtetett az elmúlt két évben Magyarország 63. miniszterelnöke. A reformok elmaradását csak részben magyarázzák a kiegyenlített erőviszonyok.
„Nagyon nehéz egy huszáros rohamot megszervezni, és elfoglalni a várat. Csakhogy mi lesz azután? Azt a várat meg is kell tartani. És akkor bizony produkálni kell tudni valamit, hogy az élet tovább menjen, hogy a gazdaságpolitika ne térjen más pályára, hogy azért szülessenek reformok is." A jelenlegi miniszterelnök fél évtizede elmondott szavai jobban érzékeltetik a parlamenti ciklus félidejéhez érkezett Medgyessy-kabinet dilemmáit, mint a kormányfő új keletű beszédei. A modern magyar európai köztársaság építéséről, a nemzeti kiegyezésről vagy az egy Magyarországról szóló, alaposabban soha ki nem fejtett szlogenek folyamatos ismételgetése eleve arról árulkodik, Medgyessy Péter számára az igazi kérdés még mindig ugyanaz, mint amit a hatalom mélyebb értelméről elmélkedve egy 1999-es Beszélő-interjúban megfogalmazott.
A „nemzeti közép kormánya" két év óta sajátságos politikai mixtúrával kísérletezik. A Párizs megér egy misét elv jegyében időnként konzervatív, más pillanatokban éppenséggel posztmodern megoldásokat próbál keresztülvinni. Leginkább azonban - mintha csak a kormányfő átaludta volna a rendszerváltást követő első évtizedet - az 1980-as évek végére jellemző, egykor relatíve sikeres reformretorika támadt fel. Időnként úgy tűnik, Medgyessy miniszterelnökként számos területen pontosan ott akarja folytatni, ahol miniszterelnök-helyettesként még 1990-ben abbahagyta.
A szocialisták által dominált kormány intézkedései közül a markánsan szociáldemokrata típusú lépések mindeddig feltűnően féloldalasra sikeredtek. Az államigazgatás új alrendszereként kiépülőben van például egy komplett „esélyegyenlőségi iparág", ennek propagandisztikus jelentősége azonban egyelőre jóval nagyobb, mint a valóságos társadalmi hozadéka. Miközben pedig a baloldali miniszterelnök már nemegyszer drámai hangütéssel igyekezett felhívni a figyelmet arra, hogy a jövedelmi különbségek Magyarországon immár nagyobbak, mint az Európai Unió (EU) 15 régi tagállamában - ahol a legalacsonyabb és a legmagasabb státusú rétegek között egy a héthez az arány, míg idehaza egy a tízhez -, valójában máig nem tudni, hogy Medgyessy Péter és kabinetje mikor, milyen eszközökkel kezdi meg az elfogadhatatlannak minősített helyzetet orvosolni. A mintegy félezer hazai roma gettó felszámolásának elindítása helyett egyelőre a cigánypolitikában is csak bürokratikus tilitoli folyik.
A kormányzás 2002 óta a szociálpolitika területén - s egy sor más szektorban - lényegében kimerül az államapparátus mozgatásában. Elődjével ellentétben a miniszterelnök egyelőre kísérletet sem tesz arra, hogy új távlatokat próbáljon nyitni az emberek előtt. Míg a volt kormányfő 1998-ban még arról beszélt, hogy Magyarország 2021-ben érheti utol az EU-államok gazdasági teljesítményének az átlagát, ma már ilyen perspektivikus céltételezéseket egyáltalán nem szokás tenni. Háromnapos fővárosi pontonhíd, kéthetes parlamenti műjégpálya, két napra befüvesített Szabadság híd - akár jelképesnek is tekinthető, hogy a jelenlegi koalíció eddigi látványos beruházásai többnyire ideiglenes létesítmények, ad hoc népszórakoztató attrakciók voltak.
Koherens társadalompolitikai víziót az „ajándékba kapott" kivételes történelmi pillanatra, az uniós csatlakozásra támaszkodva sem volt képes felmutatni két év alatt az állítólag jövőorientált s a provincializmust - a nyilatkozatok szintjén - elutasító MSZP-SZDSZ tandem. Medgyessyék, saját ötletek híján, nemzetközi direktívák átvételével igyekeznek legalább bizonyos politikai innovációt felmutatni. Hogy az importált „posztmodern" jogintézményekre végső soron milyen sors vár itthon, még erősen kétséges: az esélyegyenlőségi törvény általános érvényét a történelmi egyházak az Alkotmánybíróság (AB) előtt például szinte azonnal megkérdőjelezték. A családon belüli erőszak megelőzését szolgálni óhajtó törvénytervezetet (amely az ellenzék szerint a „nemi osztályharc" kialakulásához vezethet, s szembemegy például a tulajdon „szentségéhez" fűződő alkotmányos alapjoggal) pedig az igazságügyi tárca épp a napokban volt kénytelen további egyeztetés címén bizonytalan időre visszavonni.
A Medgyessy-kormány tagadhatatlan eredményei közé tartozik ugyanakkor, hogy az előző ciklusban felhalmozódott demokratikus deficitet (néhány vitatható lépés ellenére) összességében sikerült csökkentenie. A parlament s más alkotmányos tényezők sarokba szorításának időszaka véget ért - újabban nagyon is érzékelhetően működik a hatalommegosztás gépezete. A kabinet - habár gyakran fogcsikorgatva, de - együtt él egy sor nemzeti intézménnyel, amelynek élére még az előző koalíció állított vezetőt. Más kérdés, hogy a Medgyessy-adminisztráció alkotmányos elkötelezettsége és szakértelme az AB-határozatok tükrében mégis erősen megkérdőjelezhető. A Holló András vezette testület - amelyben ma már 5:3 arányban vannak többségben a jobboldal által jelölt bírák - az elmúlt évben összesen hét alkalommal semmisített meg utólag egy-egy koalíciós döntést, ami hovatovább a Bokros-csomagot követő vesszőfutás időszakát idézi (az AB hét eleji határozatairól lásd cikkeinket a 87. és a 108. oldalon).
„Remélhetőleg a politika nem hozza 2006-ra abba a helyzetbe a lakosságot, hogy választani kelljen a »családon belüli erőszak« és a »családon belüli impotencia« között" - állapította meg a két utolsó kabinet működését elemezve már tavaly Sárközy Tamás jogászprofesszor. A Medgyessy-kormány mandátumának első félideje végül is anélkül ment el, hogy az eredetileg halaszthatatlannak minősített közigazgatási, egészségügyi és honvédelmi reformokat ténylegesen be tudták volna indítani. A tehetetlenkedés annál szembetűnőbb, mivel a kabinet menet közben jelentősen felhizlalta a központi államapparátust.
A hazai bürokrácia terjeszkedése egy ideje a Parkinson-törvények eleven illusztrációjának tetszik: a központi apparátus egyre bővül, akár szaporodik, akár csökken az elvégzendő munka mennyisége. A szakértők egy része abban sem egészen biztos, hogy a tavaly ősszel végül is meghirdetett létszámcsökkentés valóságos karcsúsítás volt-e, vagy csak kht-kba és más minisztériumi cégekbe pakolták át a tárcák a leépítendő kontingenst. A baloldali kormányokat Magyarországon immár hagyományosan el szokta fogni az intézményalapítási láz - Medgyessy például (a HVG összesítése szerint) eddig 1107 alkalmazottal nyolc vadonatúj kormányzati hivatalt állíttatott fel. Jövőre pedig működni kezd egy kilencedik: a tavaly megszervezett Esélyegyenlőségi Kormányhivatal után januárban debütál egy esélyegyenlőségi bizottság is.
Mindeközben a miniszterelnök néhány területen állhatatosan folytatja azt a konzervatív szimbolikus politikát - az 1998-ban bevezetett szokásrendnek megfelelően a köztársaság új tisztjei például továbbra is a Szent Korona másolata előtt teszik le az esküt a Kossuth téren -, amit még az előző ciklusban az ifjú „kancellár" honosított meg. Sőt tavaly augusztus 20-án a miniszterelnökség még rá is licitált az elődökre, felvéve a legnagyobb állami ünnep hivatalos programjába a budapesti Szent Jobb-körmenetet és a Szent István-bazilikában tartott ünnepi szentmisét. Ez a jobboldalnak szánt gesztuspolitika, valamint a médiamarketing kormányzás számos elemének átvétele s persze a prezidencializálódó miniszterelnöki hatalomgyakorlás együttesen kelti időnként végül is azt a benyomást, hogy a végrehajtó hatalom működésének megítélésekor voltaképpen még ma is az előző kabinet teljesítménye jelenti a mércét Magyarországon, s hogy a most 62 éves miniszterelnök mindmáig nehezen tud kilépni a harminc-egynéhány esztendősen kormányzó elődje árnyékából.
BABUS ENDRE
IMegjelent a HVG május 29-i számában
